Ház – Wikipédia

A ház általában falakkal, tetővel és nyílászárókkal (ablak, ajtó) rendelkező épület, amelynek kubatúrája zárt egységet képez. Olyan épület, amely védelmet nyújt a csapadék, a szél, a szélsőséges hőmérsékletek, valamint az emberek vagy állatok esetleges betolakodása ellen. Belső terét gyakran különféle elnevezésű helyiségekre osztják.

Sok célt szolgálhat: állandó élőhelyet biztosíthat, védi a tulajdont, óvja lakóit a természet viszontagságaitól stb. Építik magán- és közhasználatra is. Van olyan építmény, amely emberi lakhely, mégsem nevezhetjük háznak, ilyen pl. a mongol nemezsátras jurta.

A régi magyar nyelvben a lakószobát háznak, lakóháznak hívták, valamint egy háznak emeletét felső háznak, a templomot pedig Isten házának.^[1]

Az emberiség szinte mindig épített valamilyen hajlékot a maga számára, ami védelemként szolgált a természet viszontagságai ellen. Ez lehetett egy kunyhó, jurta, kalyiba stb.

Az első emberek legkezdetlegesebb lakóhelyeinek fajtájaként a talajba mélyített gödör fölé növényi anyagból emeltek tetőt. Ennél fejlettebb volt a faházak építése, lápos, vízparti vidékeken cölöpépítmények formájában. Északi vidékeken jégtömbökből és bálnák csontvázaiból is építettek ideiglenes vagy állandó primitív házakat. A kőkorszak végén elterjedt épületfajták egyes területeken napjainkig használatban maradtak.^[2]

Az ősi ház gyakran egyetlen, hatalmas helyiségből állt, amelyben rendszerint több csoportból álló nagyobb közösség élt együtt. A magyar nyelvben is a ház szó eredetileg a szoba fogalmának felelt meg.^[2] A nemzetségi társadalomban a közösségek különálló családokra bomlottak, s így a nagy, közösségi házak helyett a kisebb, különálló házak építése terjedt el.^[2] Gyakran favázas építményeket építettek, vagy favesszőből illetve más növényi anyagokból font falú, lombbal, ágakból takart kunyhókat, kőben gazdag vidékeken pedig kőből építkeztek. A vályogépítészet is már legalább 10 ezer éve ismert.^[3]

Az ókori Egyiptomban a lakóház csak a nagyobb városokban ért el két emeletnél nagyobb magasságot. A tulajdonképpeni lakás az emeletet foglalta el, míg a földszintet raktárak és szolgalakások számára használták fel. Az épületek anyaga fa és tégla volt. Az emeletbeli nagy fogadóteremhez gyakran külső lépcső vezetett fel az utcáról. A tetők helyét teraszok pótolták, amelyeket könnyű deszkafödél védett meg az eső ellen. A gazdagabb házak padlóját szőnyegek borították, falait stukkó díszítette, mennyezetét festett és aranyozott fagerenda képezte. A nők lakosztályai a legfelsőbb emeletet foglalták el s az utcára néztek; kis ablakaikat talán színes üveggel láthatták el.^[4] (Egyes kutatók szerint a föníciaiak használtak először mesterséges üveget, mások szerint az egyiptomiak találták fel.)^[5]

Lásd még: Mindennapi élet az ókori Egyiptomban

Az ókori Görögországban a lakóházak városban és falun egyaránt nagyon szerények voltak. Az építőanyag vályog, napon szárított tégla volt, ezért a betörők át tudták fúrni a falakat. A házakat meglehetős összevisszaságban helyezték el egymás közelében. Az egyszerű emberek lakásai két-három szűk, földszinti helyiségből álltak. Az utcára nyíló helyiség gyakran műhelyként vagy üzletként funkcionált. A nagyobb családok kétszintes házakat is emelhettek, az ilyen esetekben az emeletre a ház külső oldalán, falépcsőn vagy létrán lehetett feljutni. Athén arra alkalmas szikláinak oldalában több helyiségből álló barlanglakások is voltak. A legszegényebbek a városfalként szolgáló földsánc oldalába építettek maguknak valamiféle tákolmányt. A négyszögletes ablakokat fazsalukkal lehetett bezárni. A szárazföldi görög településeken a sátortetőt falécre rakott terrakottacseréppel borították. A szigeteken a lapos tetőket kedvelték. A nyílt tűzhelyek felett csak a tehetősek komolyabb épületein volt füstkivezető nyílás, afféle kéménykezdemény.^[6]

Lásd még: Mindennapi élet Athénban Periklész korában

Az uralkodó osztály házait több civilizációban már az ókorban elsőrendű felszereléssel látták elː vízvezetékkel, fűtőberendezéssel, padlófűtéssel, fürdőtermekkel. A rómaiak hatalmas, többemeletes bérházakat építettek a dolgozó rétegek számára, melyeknek alsó szintjén a kereskedések és műhelyek foglaltak helyet, az emeleten pedig a függőfolyosókról nyíló lakások voltak.^[2] Ugyanakkor a hatalmas ókori Róma városának bérházaiban az emeleti lakások javarészt csak alvásra szolgáltak. A népsűrűség jóval nagyobb volt, mint a mai városokban. Egy emeleten huszonöt, egy egész házban akár százötven lakás is lehetett; így aztán sokszor ötszáz ember is aludt egy fedél alatt.^[7]

A középkori hűbéri társadalomra jellemző három fő háztípusː a hűbérurak udvarházai és kastélyai, a jobbágyok parasztházai és a városi polgárság lakóházai. A nemesek erődített lakótornyait és várait a feudális állam központosított hatalmának megteremtése után a különböző művészi stílusban épített, fényűző kastélyok és kúriák váltották fel. Ekkor alakult ki a parasztház egészen a közelmúltig továbbélő típusa is, melynek fő helyisége a konyha volt.^[2] A fallal körülvett városokban élő polgárság lakóházai hely hiányában általában keskenyek és többemeletesek voltak, és egy idő után – a pusztító tűzvészek után – kőből épültek.^[2]

A 16. század végén a londoni házak legtöbbször háromszintesek voltak, a felső emeletek kissé kinyúltak az utca fölé. E korban vezették be a lépcsők használatát a korábbi létrák helyett az emeletek közötti közlekedésre, valamint az illemhelyek építését a lakóházakon belül. Ekkoriban találták fel a vízöblítéses WC-t, és bár az uralkodó is beszereltette palotájába, a nép körében csak nagyon lassan kezdett elterjedni. A legtöbb házon már volt nyitható, üvegezett ablak, csak a legszegényebbek használtak még olajos rongyokkal vagy pergamennel fedett kis rácsos ablakokat.^[8]

Lásd még: Mindennapi élet Londonban I. Erzsébet korában

Az Egyesült Királyságban az ipari forradalom idejétől a városokba költöző rengeteg munkavállalónak lakásra volt szüksége. A költségek csökkentése és az építkezés felgyorsítása érdekében sorházak építésére került sor.

A 20. századtól a motorizáció a fejlett országokban a külvárosok gyors növekedéséhez vezetett. A második világháború után új technológiák jelentkeztek viszonylag olcsón felhúzható lakóépületek tömeges építéséhez.

Bővebben: Magyar népi építészet

• középület: közösségi szolgáltatásokra szánt épület
• lakóház: egy- vagy több lakásos
• tárolóhelyiség
• állatház

• családi ház
• ikerház: két főbejárattal, teljesen elválasztott beltérrel épített ház
• sorház: olyan épület, melyben egymás mellett több (legalább 3), egymástól elválasztott lakóegység sorakozik
• társasház: olyan épület, amelyben több lakóegység található, általában több emeleten
• emeletes ház: az ilyen házak több szinttel rendelkeznek, a 3 szintes (földszint + 2 emelet) felett szoktuk így nevezni
  • panelház

Falainak és belső szerkezetének anyaga alapján lehet fa-, kő-, beton-, föld-, ponyva-, tégla-, acél–üveg, panel-, sőt csak üvegház is.

A falazat építőanyaga alapjánː

• Kőház - A kőfalú házak különböző formái kőben gazdag vidékeken, főleg hegyvidékeken terjedtek el.
• Téglaház – A helyszínen égetett tégla használata már az ókori civilizációkban ismert, a magyar népi építészetben viszonylag későn jelent meg.
• Veremház – A földfelszín alá süllyesztett épület, melynek falazata egyáltalán nem volt vagy csak nagyon alacsony.
• Földből
  • Gyeptéglafalú ház (hantház) - A gyeptéglákat a füves felükkel lefelé fordítva, téglakötésben, vagy srégan az oldalukra fordítva, kötőanyag nélkül rakták egymásra. A hantházak olcsóbban épültek fel, mint a faszerkezetű házak, azonban gyakori karbantartást igényeltek. Inkább ott épültek ahol szélsőséges éghajlati jellemzők vannak (→ izlandi gyepház), vagy ahol más építőanyagok nem álltak rendelkezésre; bár Magyarországon a szegénység miatt is.
  • Rakott sárfalú ház - Az agyagos földet pelyvával, szalmatörekkel, vagy más növényi darabokkal és vízzel összekeverték és állatokkal megtapostatták. Majd ebből a sáros földből húzták fel a falat. Időnként az ablakokat utólag vágták ki a már kiszáradt, elkészült falból.^[9]
  • Vályogház
  • Vert falú ház - Agyagos földet (egyes helyeken növényi anyagokkal keverve) nedvesen két vízszintes palló (deszka) közé raktak, majd keményre döngölték.
• Fából és növényi anyagból
  • Boronafalú ház – A Kárpát-medencében – főleg Erdélyben és a Felvidéken – a 20. századig volt általános. A fal hosszában gerendákat, (bárdolt vagy bárdolatlan) fatörzseket fektettek egymásra, a sarkoknál lapolással vagy csapolással összeépítve. A réseket agyag vagy moha tömítette, belső falfelület többnyire vakolt volt.^[10]
  • Deszkafalú ház
  • Gerendaház
  • Nádfalú ház (a trópusokon gyakran bambusznádból) - Mivel nagyobb teherviselésre alkalmatlan, inkább csak a szárnyékok, karámok építményei készültek így. Európában a nádházakat kívül-belül vályogsárral tapasztották be.^[11]
  • Rönkház
  • Zsilipelt deszkafalú ház - Az oszlopok oldalába függőleges hornyokat véstek, s ezekbe vízszintes helyzetű deszkákat vagy pallókat rögzítettek.

• Téglaház
• Vasbeton
  • Panelház
• Vályogház
• Faház
  • Gerendaház
  • Rönkház
• Könnyűszerkezetes (technológia)
  • "Készház" – a gyárban előre legyártott elemekből felépülő ház
• Mobilházː egyben szállítható ház

Építőanyag eredet szerintː

• természetes vagy mesterséges

• 
  Orosz gerendaház
• 
  Vakolatlan vályogház
• 
  Kő alapon épült ház a tetején faszerkezettel
• 
  "Készház" Spanyolországban
• 
  Ausztrál szétszedhető (szállítható) ház
• 
  Amerikai könnyűszerkezetes ház
• 
  Mobilházak Angliában

Korszakra, illetve korra jellemző stílusok szerint: román, gótikus, reneszánsz, barokk, eklektikus, modern stb.

Bővebben: Művészettörténeti korszakok

Kontinensek, régiók, kultúrák, illetve országok jellegzetes építészete.

lásd mégː

• Magyarország építészete
  • A tájházak vagy falumúzeumok, mint szabadtéri néprajzi gyűjtemények
  • Sárköz népi építészete
  • A Vendvidék népi építészete
• Erdély építészete
  • Székelyföld építészete
  • Kalotaszeg népi építészete
• Lengyelország építészete
• Finnország építészete
• Japán építészete
• Buddhista építészet
• India képzőművészete és építészete
• Törökország építészete
• Iszlám építészet
• Afrika építészete

Vannak olyan alkotások, amelyeknek nincs belső terük, vagy ha van, a külső megjelenéshez viszonyítva érdektelen. Ezek nem házak és épületek, hanem építmények. Ilyenek például a piramisok, a diadalívek, a várfalak stb.

A különböző régiókban a helyi lakosság kifejlesztette a saját típusú nemzeti lakásait, kunyhóit, házait:

• wigwam (indián kunyhó, Észak-Amerika)
• hogan (navahó kunyhó, Észak-Amerika)
• palloza (Galícia, Spanyolország)
• barraca (Kelet-Spanyolország)
• trullo (Apulia, Olaszország)
• fanza (房子, Kína)
• jurta (Kazahsztán, Kirgizisztán, Mongólia)
• iglu (Grönland)
• csum (Szibéria)
• jaranga (Szibéria)
• rondavel (kőkunyhó, Dél-Afrika, Lesotho)
• chalet (alpesi exkluzív faház, Svájc, Ausztria)
• izba (gerendaház, Oroszország)
• hata (Ukrajna)
• mazanka (Ukrajna)
• szahli (Grúzia)
• haveli (palota, India, Pakisztán)

• 
  Alpesi chalet
• 
  Francia hagyományos ház (Sansais)
• 
  Orosz vidéki hagyományos gerendaház (изба)
• 
  Nepáli vidéki ház
• 
  Bhutáni vidéki kőház
• 
  Hagyományos pakisztáni ház (Pandzsáb)
• 
  Kambodzsai hagyományos ház
• 
  Barbadosi házak (Karib-térség)
• 
  Kenyai vidéki házak
• 
  Kunyhó Lesothoban (rondavel)
• 
  A batak nép hagyományos háza Szumátrán
• 
  Cigánypaloták Erdélyben
• 
  Haveli Pakisztánban

A lakóházak belterét gyakran helyiségekre tagolják, ezeket funkciójuknak megfelelően nevezik el:

• folyosó: közlekedésre, mellékesen tárolásra használt helyiség, általában a központi bejárattól indul.
• lakószoba
• nappali
• dolgozószoba
• konyha
• fürdőszoba
• kamra
• WC vagy toalett
• tetőtér és/vagy padlás
• lépcső

Egy ház építésekor több módon törekedhet a környezetbarát kialakításra.

• Felhasznált anyagok olcsók, helyiek, kevés energiával előállíthatóak (pl. vályog), a környezeti cél mellett itt további előny, hogy ezáltal a kevésbé tehetőseknek is elérhető.
• Az épület fűtése, világítása lehetőleg szelíd energiával történik, pl. megfelelő tájolással napenergiával.
• A szigetelés tökéletesítésével csökkentik a felhasznált energiát.
• Szennyvízkezelés helyben megoldott, így a pl. a helyi talajba juttatja vissza a hasznos anyagokat (pl. foszfor)

A szalmabálák felhasználásával készülő és ezért nagyon olcsó, de Magyarországon engedélyezési problémák miatt nehezen építhető szalmabálaház,^[12] a kis behatással készült ház,^[13] növénytakaróval borított tetejű rendelkező ház.^[14] Több zöld szervezet, köztük pl. az agostyáni Természetes Életmód Alapítvány gyűjti a környezetbarát építkezési eljárásokat, a TEA segítségül hívja a történeti ökológiát, a régmúlt idők építkezési módjait^[15] is.

A passzívház a tökéletes hőszigeteléssel csökkenti radikálisan a fűtési energiát és ezért tekinthető környezetbarátnak. A Földhajó (Earthship) modell a felhasznált anyagok tekintetében az újrahasznosítást tekinti fő elvének.^[16][17]

• 
  Angliai házak (Leeds külvárosa)
• 
  Friedrichstadti házak (Németország)
• 
  Németországi ház (Észak-Rajna-Vesztfália)
• 
  Finn hagyományos ház
• 
  Energiahatékony házak Hollandiában
• 
  Amerikai ház (Massachusetts)

• 
  Panelból épülő ház

• Építészet