Harcosok klubja – Wikipédia

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2007 szeptemberéből)

Harcosok klubja (Fight Club)
1999-es amerikai–német film
A film magyar moziplakátja
Rendező	David Fincher
Producer	Arnon Milchan Art Linson Ross Grayson Bell Cean Chaffin
Vezető producer	Arnon Milchan
Alapmű	Chuck Palahniuk: Harcosok klubja (regény)
Műfaj	flashback film filmdráma thrillerfilm regény alapján készült film pszichothriller
Forgatókönyvíró	Jim Uhls Chuck Palahniuk
Főszerepben	Edward Norton Brad Pitt Helena Bonham Carter Meat Loaf
Zene	Dust Brothers
Operatőr	Jeff Cronenweth
Vágó	James Haygood
Gyártás
Gyártó	Regency Enterprises 20th Century Studios
Ország	USA
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	Los Angeles
Játékidő	139 perc
Költségvetés	63 millió dollár[1]
Képarány	2,39:1
Forgalmazás
Forgalmazó	20th Century Fox
Bemutató	1999. szeptember 10. 1999. október 6. 2000. január 27.[2]
Korhatár
Bevétel	37 030 102 dollár 63 823 651[1]
További információk
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Harcosok klubja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Harcosok klubja 1999-ben bemutatott amerikai filmdráma David Fincher rendezésében. Chuck Palahniuk azonos című regényének adaptációja. A forgatókönyvet Chuck Palahniuk és Jim Uhls írta. A főszereplők Edward Norton, Brad Pitt és Helena Bonham Carter. Szerepel az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Egy álmatlan irodai dolgozó és egy szappankészítő egy földalatti bunyóklubot alapít, amelyből mozgalom lesz.

A névtelen elbeszélő (Edward Norton) egy autógyár álmatlanságtól szenvedő, örökké úton lévő alkalmazottja. Orvosa – aki nem hajlandó neki gyógyszert felírni – azt tanácsolja, keressen fel egy betegeket támogató csoportot, hogy rájöjjön, mások jobban szenvednek. Az elbeszélő részt vesz a hererákosokat segítő csoport gyűlésén, ahol elhiteti, hogy ő is a betegség áldozata. Itt olyan érzelmi megkönnyebbülést él át, amitől elmúlik álmatlansága is. Függőség alakul ki benne a segítőcsoportok iránt, ahol áldozatnak tettetheti magát, de egy másik imposztor, Marla Singer (Helena Bonham Carter) jelenléte megzavarja az idillt, ezért megpróbál egyezségre jutni a nővel, hogy felosszák egymás között a csoportokat.

Egy üzleti útról hazatérve az elbeszélő romokban találja lakását, amit egy gázrobbanás pusztított el. Felhívja Tyler Durdent (Brad Pitt), egy szappanügynököt, akivel nemrég barátkozott össze a repülőn. Találkozót kér, amire egy bárban kerítenek sort. A fogyasztói társadalomról szóló hosszú eszmecsere után Tyler felajánlja neki, hogy ideiglenesen költözzön hozzá; ezután megkéri az elbeszélőt, hogy üsse meg. A két férfi a bár előtt verekedik, aminek befejeztével az elbeszélő Tyler lepusztult otthonában köt ki. Újra meg újra verekednek a bár előtt, mások is csatlakoznak, és ezek a harcok egyre nagyobb tömeget vonzanak. Végül a bár pincéjébe költöznek, ahol létrehozzák a Harcosok klubját.

Marla túladagolja az orvosságot, és telefonon kér segítséget az elbeszélőtől, aki nem törődik vele, de Tyler felveszi a telefont és megmenti a nőt. Tyler és Marla szeretők lesznek, Tyler pedig figyelmezteti az elbeszélőt, hogy soha ne beszéljen Marlával róla. Országszerte egyre több harcosok klubja alakul, és Tyler irányításával létrejön a „Káosz brigád”, egy antimaterialista, multiellenes szervezet. Az elbeszélő szóvá teszi Tylernek, hogy jobban vonja be a szervezet irányításába, de Tylernek hirtelen nyoma vész. Mikor a Káosz brigád egyik tagja életét veszti, az elbeszélő megpróbálja felszámolni a mozgalmat. Tyler nyomába ered, megpróbálja visszakövetni annak útját az országon keresztül. Az egyik városban aztán egy projekttag Tyler Durdenként azonosítja az elbeszélőt. A hotelszobából felhívja Marlát, és rájön, hogy a nő szintén őt hiszi Tyler Durdennek. Hirtelen megjelenik Tyler a szobában, és elmagyarázza neki, hogy ők ketten alkotnak egy meghasadt személyiséget, akik ugyanazon a testen osztoznak. Mikor az elbeszélő alszik, Tyler irányít.

A beszélgetés után az elbeszélő elájul. Amikor magához tér, a híváslistából rájön, hogy Tyler több hívást is lebonyolított, amíg ő eszméletlen volt. Kitalálja Tyler tervét, aki a hitelkártya-társaságok adatőrző épületeinek megsemmisítésével el akar törölni minden tartozást. Az elbeszélő megpróbálja felvenni a kapcsolatot a rendőrséggel, de mint kiderül, a rendőrök is tagjai a projektnek. Megpróbálja az egyik épületben elhelyezett robbanóanyagot hatástalanítani, de Tyler felülkerekedik, és egy biztonságos távolban lévő épületbe viszi, ahonnan végignézhetik a pusztítást. Az elbeszélő – akit egy pisztollyal tart sakkban Tyler – ráeszmél, hogy mivel ugyanazon a testen osztoznak, valójában nála van a fegyver. A szájába veszi a pisztolyt, és átlövi az arcát, de nem hal bele. Tyler – tarkóján a lövés okozta sebbel – összeesik, és az elbeszélő többé nem hívja őt életre. A Káosz brigád tagjai ekkor elé hozzák Marlát, és mivel Tylernek hiszik, egyedül hagyják őket. A robbanóanyag felrobban, a narrátor és Marla pedig egymás kezét fogva nézik az összedőlő épületeket.

• Narrátor – Edward Norton
• Tyler Durden – Brad Pitt
• Marla Singer – Helena Bonham Carter
• Robert 'Bob' Paulson – Meat Loaf

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Palahniuk regényének opciós jogát Laura Ziskin, a 20th Century Fox producere vásárolta meg, aki Jim Uhlst bízta meg a filmadaptáció megírásával. Fincher egyike volt a szóba jöhető négy rendezőnek, akiket a producerek számításba vettek; a film iránt mutatott lelkesedésének köszönhetően kapta meg ő a megbízást. Fincher Uhls-szal közösen dolgozott a forgatókönyvön, a megírásához szakmai tanácsot kért a stábtól és egyéb filmipari szakemberektől is. A filmet a rendező és a stáb a Haragban a világgal (1955) és a Diploma előtt (1967) című filmekhez hasonlította. Fincher a Harcosok klubjában ábrázolt erőszakot a fiatalok egy nemzedéke, és a reklámok által közvetített értékrendszer között létrejövő feszültség metaforájának szánta. A rendező átemelte a Palahniuk regényében fellelhető homoerotikus felhangokat, hogy kényelmetlen érzéseket ébresszen a nézőkben, és ezzel elterelje a figyelmet a meglepő befejezésről.

A stúdió vezetőinek nem tetszett a film, ezért átszervezték a Fincher által eltervezett marketingkampányt, hogy megpróbálják csökkenteni a várható veszteséget. A Harcosok klubja nem hozta a gyártó által elvárt bevételt, a kritikusoktól pedig homlokegyenest eltérő értékeléseket kapott. 1999 egyik legellentmondásosabb és legtöbbet vitatott filmjének nevezték. A The Guardian az amerikai politikai élet változásának előjeleként értékelte a filmet, vizuális stílusát pedig forradalminak nevezte. A Harcosok klubja a DVD kiadással lett végül kereskedelmi siker, egyben kultuszfilm.

„Hollywood végre felismerte, hogy az emberiségre nem a gyilkos rovarok, a meteorok, a földrengések és a hasonló természeti katasztrófák jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az emberiség maga. Egyszerre két film jelent meg ebben a témában Amerikában, és hazánkba is csupán néhány hét eltéréssel érkeztek el. A Harcosok klubja szereplői a bennük lappangó állati ösztönök felszabadításával indítottak támadást a rendszer ellen, kataklizmát előidézve...” – Böszörményi Gábor kritikája (In: Mozinet.hu)^[3]

„David Fincher rendező újabb, a lélek bugyraiba kalauzoló alkotása, a legendás Hetedik és a Játsz/ma után. Filmje jóval több, mint szórakoztatóan hátborzongató történet. Életünk, gondolataink, érzéseink alapjaira kérdez rá egy kissé szétrombolt társadalomban. Sok kritikus elítélte a Harcosok klubját, mondván, erőszakot hirdet. Másról van szó: a kapaszkodók nélküli világban elég egy erős, okos, lelkesítő főnök, és mindenki jól érzi magát. Fincher hátborzongató, ám néhol szatirikus látomása látszatról és valóságról mesél, felhasználva a legmodernebb számítógépes technikát.” – Az Est.hu kritikája^[4]

• Böszörményi, Gábor: Harcosok klubja (magyar nyelven). Mozinet.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 10.)^{[halott link]}

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Harcosok klubja témában.

• Hivatalos oldal
• Harcosok klubja a Facebookon
• Harcosok klubja a PORT.hu-n (magyarul)
• Harcosok klubja az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Harcosok klubja a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Harcosok klubja a Box Office Mojón (angolul)
• Mátyás Győző – A pusztítás színháza A film kritikája

Ez a filmművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!