Hargitai Nándor – Wikipédia

Hargitai Nándor
Hargitai Nándor a Vidék Legjobbja dorogi csapat tagjaként 1954-ben
Hargitai Nándor a Vidék Legjobbja dorogi csapat tagjaként 1954-ben
Személyes adatok
Születési dátum1919. október 20.
Születési helyMátraszele, Magyarország
Halálozási dátum2006. szeptember 11. (86 évesen)
Halálozási helyEsztergom, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Posztjobbfedezet
Junior klubok
IdőszakKlub
1933–1936Magyar 1919-1946 Dorogi AC
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1936–1937Magyar 1919-1946 Dorogi AC25(5)
1937–1938Magyar 1919-1946 Ferencváros1(0)
1938–1939Magyar 1919-1946 Phöbus FC?
1940– ?Magyar 1919-1946 Újvidéki AC?
? –1949Magyar 1946-1949 Viscosa SE?
1949–1955Magyar 1949-1956 Dorogi Bányász131(1)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hargitai Nándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hargitai Nándor, Sziffert, Szirmai (Mátraszele, 1919. október 20.Esztergom, 2006. szeptember 11.) a Dorogi Bányász egykori legendás labdarúgója, a Dorogi FC Örökös Tagja.

Pályafutása

[szerkesztés]

Sziffert néven Dorogon kezdte labdarúgó pályafutását, ahol már egészen fiatalon is rendkívül tehetségnek tartották és ígéretes jövőt jósoltak neki. Edzői, Solymár Károly és Nagy Sándor már 17 évesen helyet adtak számára a felnőtt csapatban. Kirobbanó formában játszotta végig az első bajnoki évét, de még meg sem melegedhetett igazán a dorogi csapatban, amikor a Ferencváros bejelentkezett érte és leigazolta. A Fradiban nevet változtatva Szirmai néven szerepelt. Többen is felfigyeltek tehetségére és újabb egy év elteltével a fővárosi, szintén NB I-es Phőbus csapatához került, majd innen a frissen az első osztályba jutott Újvidéki AC szerezte meg. A korabeli vélemények alapján oroszlánrészt tulajdonítottak számára, hogy az újvidéki csapat meg tudott ragadni az élvonalban.

A második világháború alaposan megváltoztatta a sorsát, lévén a háború után az Újvidéket elcsatolták Magyarországtól. Néhány évre a Viscosa csapatához igazolt, ahol edzője egykori dorogi csapattársa, Bárdos Sándor volt. A két dorogival az élen a Viscosa egészen az NB. II-ig jutott, amely a klub történetének példátlan sikere volt. 1949-ben a Dorog feljutott az NB. I-be, ő pedig hazatért, vissza az anyaegyesületéhez - immár Hargitai néven -, amelyet aktuálisan éppen Dorogi Tárnára kereszteltek. A dorogi csapat legkiemelkedőbb játékosainak egyike volt. Háromszoros Vidék Legjobbja címet szerzett, szerepelt az 1952-es Magyar Kupa döntőjében is. Összesen 131 NB. I-es mérkőzésen erősítette a dorogi csapatot, többször volt bányászválogatott is. A korosodó játékos 1955-ben vonult vissza az aktív játéktól, amely után a Dorogi Szénbányák dolgozója volt nyugdíjba vonulásáig.[1][2]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Magánélete

[szerkesztés]

Házas volt. Leánya orvosi diplomát szerzett gyógyszerészet-szakon és az esztergomi Vaszary Kolos Kórház gyógyszertárának volt főgyógyszerésze, majd vezetője. Veje, Dr. Hamvas József belgyógyász főorvos, aki Dorog 3. számú körzetének háziorvosa.[3]

Források

[szerkesztés]
  1. Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
  2. a b Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/111
  3. Archivált másolat. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 14.)