Homonnarokitó – Wikipédia
Homonnarokító (Rokytov pri Humennom) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Homonnai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1379 |
Polgármester | Jozef Drobňák |
Irányítószám | 067 13 |
Körzethívószám | 057 |
Forgalmi rendszám | HE |
Népesség | |
Teljes népesség | 280 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 12 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 231 m |
Terület | 25,68 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 05′ 53″, k. h. 21° 59′ 26″49.098056°N 21.990556°EKoordináták: é. sz. 49° 05′ 53″, k. h. 21° 59′ 26″49.098056°N 21.990556°E | |
Homonnarokító weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Homonnarokító témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Homonnarokitó (szlovákul: Rokytov pri Humennom, ukránul: Rokityiv kolo Humennoho) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában. Homonnarokitó és Izbugyarokitó egyesülésével jött létre.
Fekvése
[szerkesztés]Homonnától 22 km-re északra, a Laborctól keletre fekszik.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már a késői kőkorszakban lakott volt.
A mai települést 1379-ben egy birtokvita kapcsán említik először.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ROKITO. Homonna Rokito. Orosz falu Zempl. Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, határja 2 nyomásbéli; Izbugya Rokitótól egy árok választya-el, földgye közép termékenységű.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Rokitó, (Homonna), orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fil., 350 g. kath. lak. Ut. p. Homonna.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Homonnarokitó, ruthén kisközség a Viravka völgyében, 74 házzal és 398 gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Koskócz. A XVI. század óta a homonnai uradalomhoz tartozott és a Drugethek voltak az urai. Később aztán az Almásyaké lett, majd a báró Luzsénszkyaké, most pedig a késmárki takarékpénztárnak van itt nagyobb birtoka. Gör. kath. temploma a XVIII. század elején épült. Az egyház birtokában 1714-ből való ezüst-kehely és szentséghordó szelencze van, melyet Rokitóy Jakab ajándékozott az egyháznak.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Homonnai járásához tartozott.
Homonnarokitót és Izbugyarokitót 1970-ben egyesítették.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 426, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 339 lakosából 250 szlovák, 50 ruszin és 30 ukrán volt.
2011-ben 307 lakosából 180 szlovák és 106 ruszin.
Lásd még
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 27.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség