Horthy-ajánlat – Wikipédia

A Horthy-ajánlatot Horthy Miklós kormányzó kezdeményezte 1944 júliusában. Ennek értelmében a magyar kormány a nemzetközi segélyszervezeteket a koncentrációs táborokba irányuló segélyszállítmányok küldése ösztönzésére, valamint a még nem deportált zsidó származású magyarok (különösen a gyermekek) külföldre történő evakuásását megpróbálta kieszközölni, főként Palesztinába és Svédországba. Bár a magyar kormány a kezdeményezéshez meglepő módon megszerezte a németek hozzájárulását is, az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság politikai okokból sokáig késlekedett a döntéssel és így a hadi helyzet változása miatt végül nem került sor az akcióra. A Jad Vasem szerint a kudarc ellenére a Horthy-ajánlat jelentős hatással volt a magyarországi zsidómentő tevékenységre.

A Horthy-ajánlat Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére történt. 1944. július 18-án a magyar külügyminisztérium levélben felvette a kapcsolatot Svájc budapesti külképviseletével. A levélben némi magyarázkodás után magyar fél a nemzetközi segélyszervezeteket a gettókba és a koncentrációs táborokba irányuló segélyszállítmányok küldésére ösztönözte. Emellett hozzájárulását fejezte ki jelentősebb számú zsidó származású magyar (Randolph Braham szerint körülbelül 40 ezer főről volt szó^[1]) külföldre történő evakuálását illetően.^[2][3]

A célország elsősorban Palesztina lett volna, azoknak akik vízumot kaptak volna a bevándorláshoz. A félreértések elkerülése végett a svájci magyar ügyvivő Bernben megismételte az ajánlatot. A Nemzetközi Vöröskereszt vezetőit ennek értelmében biztosították arról, hogy Magyarország fogadja a segélyszállítmányokat és arról is, hogy befogadó készség esetén a tíz éven aluli zsidó származású gyermekeket evakuálni fogják, valamint ígéretet tettek minden zsidó származású személy emigrálásának elősegítésére is. Palesztina mellett a másik főbb célország Svédország lett volna. A magyar kormány a fentiekhez meglepő módon megszerezte a németek hozzájárulását is. A segélyszervezetek a kezdeti kételkedés után lelkesedéssel fogadták az ajánlatot.^[2][3]

Az akció végül azon bukott el, hogy az amerikaiak nem voltak hajlandóak megváltoztatni a bevándorlási törvényüket, a britek pedig ellenezték a zsidóság nagyarányú bevándorlását Palesztinába. A Zsidó Ügynökség megpróbált nyomást gyakorolni a szövetségesekre. Július 20-án Móse Sárett megpróbálta kieszközölni 400 000 zsidó származású személy bevándorlását Palesztinába, ezt azonban elutasították. Az angol kormány lelkesedés nélkül fogadta a felajánlott lehetőséget és előbb technikai problémákra, majd a palesztinai arabok ellenkezésére hivatkozott. Ezt követően hosszas jogi vitát indítottak arról, hogy ki tekinthető bevándorlónak és menekültnek. Végül azt vetették fel, hogy az egész a Gestapo trükkje lehet. Összességében az angolok kitartó időhúzásba kezdtek. Emellett más országokat igyekeztek meggyőzni a menekültek fogadásáról, így esetleges célországként felmerültek a dél-amerikai országok, Spanyolország, Portugália gyarmata Angola, valamint a brit dominiumok is. Július 26-án eljuttatták az Auschwitz-jegyzőkönyvet az angol külügyminisztériumhoz, de (bár elismerték az abban leírt atrocitások embertelenségét) ez nem váltott ki különösebb reakciót. Az amerikaiak szintén passzívan reagáltak a jegyzőkönyvre. Az Amerikai Egyesült Államok nem volt hajlandó bevándorlókat fogadni, végül azonban megpróbálta a döntést felgyorsítani. Az ajánlat hivatalos elfogadására így augusztus 17-én került sor, de ennek ellenére nem történt semmi annak megvalósítása érdekében. A Nemzetközi Vöröskeresztet szeptember 5-én értesítették. Ekkorra azonban Románia „kiugrott” a háborúból, Bulgária pedig letette a fegyvert és a front körebezáródott Magyarország körül. Mivel a menekülési útvonal elzáródott a lehetőség teljes kudarcot vallott. A Jad Vasem, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága szerint azonban az erőfeszítés mégsem volt teljesen hiábavaló, mivel a Horthy-ajánlat jelentős hatással volt a magyarországi zsidómentő tevékenységre. Horthy az emlékirataiban nem tett említést a mentőakcióról.^[1][2][3][4]

• Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon – 2. bőv. és átd. kiad. – Budapest : Belvárosi Kvk., 1997
• Martin Gilbert: Auschwitz and the allies, Pimlico, 2001, ISBN 0712668063, 287. oldaltól
• Bencsik, Gábor: Horthy Miklós, 4. javított, Budapest: Magyar Mercurius, 2004, ISBN 963-85528-5-9, 261. oldal
• Randolph L. Braham: The politics of genocide: the Holocaust in Hungary, Wayne State University Press; Abridged 2 revised edition, 2000.03.31., ISBN 0814326919
• Hungary in the mirror of the western world 1938 – 1958, Chapter 5. The Holocaust in Hungary/Randolph Braham:The politics of genocide the holocaust in Hungary
• Shoah Resource Center: Horthy offer, Yad Vashem Org (2009.11.18-ai állapot szerint)