II. István bosnyák bán – Wikipédia

II. István
Kotromanić István
Boszniai Bánság bánja
Stjepan II
Uralkodási ideje
1314. – 1353. szeptember 28.
Elődje	I. István
Utódja	I. Tvrtko
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Kotromanić-ház
Született	1292 Bosznia
Elhunyt	1353. szeptember 28. (61 évesen) Bosznia
Édesapja	Kotroman István bosnyák bán (1242 körül–1314)
Édesanyja	Nemanjić Erzsébet szerb királyi hercegnő (1270 körül–1331)
Testvére(i)	Kotromanić Ulászló boszniai régens
Házastársa	Piast Erzsébet kujáviai hercegnő (1302–1345)
Gyermekei	Erzsébet (1340 körül–1387)
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kotromanić István (1292. – 1353. szeptember 28.) vagy II. István, horvátul és bosnyákul: Stjepan II Kotromanić, bosnyák bán, Kotromanić Erzsébet magyar királyné apja és I. Lajos magyar király apósa.

Kotroman István bosnyák bán és Nemanjić Erzsébet szerb királyi hercegnő elsőszülött fia. Anyja révén IV. István Dragutin szerb király és Árpád-házi Katalin magyar királyi hercegnő unokája és anyai nagyanyja révén V. István magyar király dédunokája volt. Apja halála (1314) után ő örökölte ugyan a báni méltóságot, de a hatalmat Boszniában Šubić Mladen horvát bán birtokolta, aki 1302-től 1322-ig tartotta a kezében a kormányrudat.^[1] 1322-től pedig néhány évig anyja uralkodott helyette. Anyai nagybátyja, II. István Ulászló szerémi király (1280 körül–1325) gyermektelensége miatt őt tekintették az V. István magyar királytól eredeztetett Árpád-ház seniori ága folytatójának, hiszen anyai nagyanyja, Magyarországi Katalin szerb királyné V. István elsőszülött lánya volt. Éppen ezért I. Károly magyar király, aki V. István harmadszülött lányának, Árpád-házi Mária nápolyi királynénak volt az unokája, pedig igyekezett megnyerni magának, és szövetségesévé tenni az ifjú bosnyák bánt.

1319-ben még ugyan a karintiai I. Menyhért, Ortenburg grófja egy ismeretlen lányával jegyezte el magát, és ezért XXII. János pápa 1319. július 18-án kelt levélben adta meg a diszpenzációt a negyedfokú rokonság miatt, mert mindketten a merániai grófoktól származtak.^[2] A házasság azonban ismeretlen okból nem jött létre. Ezután I. Károly magyar király vette a kezébe az ügyet, és 1323-ban összeházasította a felesége, Piast Erzsébet királyné elsőfokú unokatestvérének, Kázmér kujáviai hercegnek a lányával és Fennena magyar királynénak, III. András magyar király első feleségének az unokahúgával, Erzsébettel. A házasságot sokáig nem kísérte gyermekáldás, míg végül majdnem 17 évvel a menyegző után megszületett az egyetlen gyermekük, egy leány, Erzsébet,^[3] a későbbi magyar királyné.^[4] Magyarországgal jó viszonyt folytatott, felesége halála után lánya a budai udvarban nevelkedett, és annyira elkötelezett volt Magyarország irányában, hogy visszautasította IV. Uroš István Dusán szerb cár ajánlatát 1351 körül, aki fiának, Uroš trónörökös számára szerette volna feleségül kérni a bosnyák bán egyetlen leányát, hogy a két délszláv állam közötti viszályt ezzel az aktussal elsimítsák. Kotromanić István az 1349-ben megözvegyült és gyermektelen I. Lajos magyar királyhoz adta feleségül a lányát, amelynek elrendezése ügyében személyesen járt Budán. Az esküvőre 1353. július 20-án került sor Budán. Az apa még megérhette lánya egybekelését a magyar királlyal, de még ugyanabban az évben, 1353. szeptember 28-án meghalt. Az általa alapított Mileševa kolostorban helyezték örök nyugalomra.^[2]

• Feleségétől, Piast Erzsébet (1302–1345) kujáviai hercegnőtől, 1 leány:
  • Erzsébet (1340 körül–1387) bosnyák hercegnő, férje I. (Anjou) Lajos (1326–1382) magyar és lengyel király, 4 leány:
    • Anjou Mária (1365–1366) magyar királyi hercegnő
    • Anjou Katalin (1370–1378) magyar és lengyel királyi hercegnő
    • (Anjou) Mária (1371–1395) magyar király, férje Luxemburgi Zsigmond iure uxoris magyar király, 1 fiú:
      • Luxemburgi N. (fiú) (1395–1395) magyar királyi herceg
    • I. (Anjou) Hedvig (1374–1399) lengyel király, férje Jagelló 1351 körül–1434) litván nagyherceg, II. Ulászló néven iure uxoris lengyel király, 1 leány:
      • Jagelló Erzsébet Bonifácia (1399–1399) lengyel királyi hercegnő

1. ↑ A Šubić család befolyásának köszönhető, hogy II. István bán öccsét, Kotromanić Ulászlót 1338 körül összeházasították II. Mladen bán unokahúgával, Šubić Ilonával.
2. ↑ ^{a b} Lásd Wertner (1891: 217).
3. ↑ A forrásokból csak egy gyermek tudható biztosan, így az, hogy egy kiskorában meghalt fiú is született volna, vagy hogy Kotromanić Katalin, I. Hermann cillei gróf felesége és Cillei Hermann anyja az ő lánya lett volna, csak feltételezésekre épül. Lásd Wertner (1891: 218).
4. ↑ Kotromanić Erzsébet szintén hasonló problémákkal küzdött az utódlás tekintetében, mint szülei, de reményeit végül siker koronázta, hiszen megszülettek a lányai, bár a fő cél, a fiú trónörökös az ő esetében sem teljesült.

• Wertner Mór: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 1891.
• Fajfrić, Željko: Kotromanići, Grafosprem-Srpska pravoslavna zajednica, Šid, 2000. URL: Lásd További információk

• Željko Fajfrić: Kotromanići – 2014. május 23.
• FMG/Bosnia Kings Genealogy – 2014. május 23.
• Euweb/The House of Kotromanić – 2014. május 23.

Előző uralkodó: I. István

Bosznia uralkodója 1314 – 1353

Következő uralkodó: I. Tvrtko