II. dinasztia – Wikipédia

Az ókori egyiptomi II. dinasztia az egyiptomi történelem thiniszi korának két uralkodódinasztiája közül a második, amely körülbelül 150–200 évig uralta az országot az i. e. 29–26. század körül.^[1] A II. dinasztia az egyiptomi történelem egyik leghomályosabb időszaka, egyiptológusok róla rendkivül keveset tudnak. Ebből a korból ugyanis még kevesebb régészeti lelet került elő, mint az ezt megelőző I. dinasztia idejéről. Ennek ellenére feltételezhető, hogy a II. dinasztia során Egyiptom fontos társadalmi, gazdasági és politikai változásokon esett át, amire egyiptológusok szerint az I. és III. dinasztiák közötti jelentős különbségek utalnak.^[2]

Az első két dinasztia uralkodásának ideje, az i. e. kb. 3000–2600 közötti időszak „archaikus” korként ismeretes, amely megelőzte az Óbirodalom korát. Már ebben a nagyon korai szakaszban is tetten érhetők az ősi egyiptomi civilizáció állandósult jellegzetességei. A király istenszerű lény, bár „Nagy Ház” jelentésű, családias „fáraó” megnevezése csak később, az Újbirodalomban terjedt el. Az egyiptomi vallás bonyolult volt, és elsősorban a halál utáni létre összpontosított. Az örömteli túlvilági léthez meg akarták őrizni a testet, ezért változatos mumifikálási eljárásokat dolgoztak ki az uralkodók testének konzerválására. A nagyhatalmú papi és hivatalnokréteg is megjelent a korabeli társadalomban.

A második dinasztia (i. e. 2780–2635) is Thiniszből származott, s ma még ismeretlen kapcsolatban állott Hór-Aha családjával. Tagjai Hotepszehemui, Nebré, Ninetjer, akikről nevükön kívül más nem maradt fenn. Manethón csak annyit említ, hogy alattuk nagy szerencsétlenség történt: Bubasztisz mellett örvény támadott és sok embert elnyelt. Ugyanakkor Neferkherésznél azt írja, hogy a Nílusban napokig méz folyt, ami jólétre utal.

A második dinasztia utolsó királyával Meni egyenes ága valószínűleg megszakadt. Öt és fél évszázadra terjedő uralkodása alatt sem dicsőségnek, sem a nehézségeknek nem voltak híjával. Meni a Nílus völgy összes törzsét egyesítette fennhatósága alatt; de egy néppé tömörülésük nem lehetett egyetlen uralkodó munkája. A nomoszok fejedelmei, akik egy idő után független, öröklési joggal felruházott tisztviselő-helytartókká lettek, nehezen tudtak kibékülni már-már hűbéri alárendeltségükkel, s a kegyetlen, avagy épp gyenge uralkodók alatt minden alkalmat megragadtak a lázadásra. Nagyon valószínű, hogy némelyek nemcsak saját függetlenségüket vívták ki, hanem mellék-dinasztiát alapítottak. Vetélkedtek a főhatalomért az uralkodó családjával, olykor rövid ideig tartó tehetetlenségre kényszerítve azt. A fáraók némely névjegyzékében előforduló nem említett királynevek nagy része valószínűleg e törvénytelen dinasztiákba sorolható. Aha-Ménész utódai teljesen megtörték ezen ellenállásokat, s az egész országgal elismertették főhatalmukat. Az engedelmességre kényszerített nomarkhészokból lettek a fáraók udvari főméltóságai, valamint a király első tisztviselői.

A dinasztia családi kapcsolatai teljesen ismeretlenek, hiszen legtöbbjüknek csak a neve maradt fenn valamelyik királylistán, míg a korabeli feliratokon szereplő uralkodónevek és Hór-nevek nem azonosíthatók ezekkel. Nagy a bizonytalanság, hogy az ismert uralkodónevek, Hór-nevek és születési nevek közül ki kivel lehet azonos. Talán az egyetlen konkrétum e dinasztia belpolitikai életéből, hogy Ninetjer felosztotta örökösei között országát. Már a felosztás okát is homály fedi, egyesek szerint az egyesített ország közigazgatása túl bonyolulttá vált, ezért volt rá szükség. Mások gazdasági okokkal magyarázzák. Azt sem lehet tudni, hogy Ninetjer utódai a gyermekei, kijelölt örökösök vagy trónbitorlók voltak-e. Másodlagos utalásokból lehet következtetni arra is, hogy a névről ismert királyok közül ki lehetett Alsó- és ki Felső-Egyiptom uralkodója.

A dinasztia talán igen rövid időszakot ölel fel, hiszen Ninetjer egyik fiának neve Haszehem. Ha ez a fiú azonos az uralkodó Haszehemmel, akkor alig négy generáció. Haszehem a még kettéosztott Egyiptom egy részének, feltehetően Felső-Egyiptomnak uralkodója volt. Egyszer csak feltűnik egy Haszehemui név, aki már az egyesített ország kettős koronáját viselte, és nem tudni, azonos-e Haszehemmel. Valószínűleg Haszehemuival ér véget a II. dinasztia.

A III. dinasztia uralkodóival való kapcsolatuk is ismeretlen. Dzsószer halotti komplexumában (Dzsószer-piramis) és környékén rengeteg II. dinasztiabeli feliratos tárgy maradt fenn. Feltehető, hogy Dzsószer nem csak valamely elődje síremlékét sajátította ki, de halotti körzetének építése közben több II. dinasztiabeli sír felépítményét is elbontották. A Haszehemui és Dzsószer közötti kapcsolat több, egymást kizáró feltevést enged meg a dinasztiaváltásról. Dzsószer északra költözött, míg a korábbi uralkodók Felső-Egyiptomban tartották székhelyüket. A II. dinasztiára jellemző, hogy az alsó-egyiptomi nemesség síremlékei nagyobbak és gazdagabbak, mint az uralkodóké, több előkelő hivatalnok sírját vélték régebben királysírnak. Ma már tudjuk, hogy a II. dinasztia legtöbb királyának legfeljebb kenotáfiuma állt Alsó-Egyiptomban, kivéve a megosztottság idejét. Dzsószer lehetett Haszehemui fia, aki politikai és/vagy gazdasági okokból költözött északra. Lehetett trónbitorló felső-egyiptomi, akinek semmi köze nincs a dinasztiához. Lehetett gazdag alsó-egyiptomi hivatalnok is, aki fellázadt Felső-Egyiptom ellen, illetve a II. dinasztia kihalásával a kezébe ragadta a hatalmat.

Egyiptom fővárosa az II. dinasztia idején valószínűleg Thinisz (vagy Thisz) vagy Memphisz volt.^[2][3] Az i. e. 4. századi egyiptomi pap Manethón szerint az II. dinasztia uralkodói és elődeik thiniszból származtak és innen irányították az országot. Ennek bizonyítéka az lehet, hogy a II. dinasztia kései királyai Abüdoszban, a thiniszi régió királyi temetőjében voltak eltemetve. Több egyiptológus azonban ma azt vallja, hogy az ország fővárosa ebben a korban Memphisz volt, és Manethó Thinisz és a II. dinasztia közötti asszociácója csak annyit jelent, hogy a kor királyi ebből a régióból származtak.^[4] Memphiszt a hagyomány szerint az I. dinasztiabeli Narmer, az ország egyesítője alapította, hogy az egyesített Alsó- és Felső-Egyiptom határán az új város az új állam központja legyen.^[2][3] Ezen egyiptológusok szerint a kor királyai azért temetkeztek a thiniszi régióban, mert őseik innek kiindulva hódították meg egész Egyiptomot.^[2] Annyi biztos, hogy a II. dinasztiát követő III. dinasztia elejére az ország megkérdőjelezhetetlen központja Memphisz lett.^[2][5]

• I. dinasztia
• III. dinasztia
• Thiniszi kor
• Fáraók listája
• Ide tartozó uralkodók
  • Hotepszehemui
  • Nebré
  • Ninetjer
  • Uneg
  • Uadzsnesz
  • Szenedzs
  • Nubnofer
  • Peribszen
  • Sza
  • Szekhemib-Perenmaat
  • Haszehem
  • Haszehemui
  • Szanaht
  • I. Noferkaré
  • Noferkaszokar
  • I. Hudzsefa
  • II. Hudzsefa

• A Tudás Fája. Marshall Cavendish, Magyarország, 2005–2007
• Lévai Anikó - Potó István: Egyiptomi fáraók titokzatos élete. Vagabund Kiadó, 2005