III. Amenhotep és Tije kolosszusa – Wikipédia
III. Amenhotep és Tije kolosszusa | |
A szobor az Egyiptomi Múzeum nagy csarnokában | |
Közigazgatási adatok | |
Ország | Egyiptom |
Település | Kairó (eredetileg Luxor) |
Hely | Egyiptomi Múzeum |
Cím | Kairó, Tahrír tér |
Építési adatok | |
Készítés ideje | i. e. 1360 körül |
Restaurációk évei | 1902 |
Felhasznált anyagok | mészkő |
Alapadatok | |
Típus | kolosszus |
Stílus | újbirodalmi |
Magassága | 7 m |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Amenhotep és Tije kolosszusa témájú médiaállományokat. |
III. Amenhotep és Tije kolosszusa egy monolit szobor, amely az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia egyik fáraóját, III. Amenhotepet és nagy királyi hitvesét, Tijét, valamint három lányukat ábrázolja. Ez a legnagyobb ismert kettős szobor, ami valaha készült.[1] A szobor eredetileg Nyugat-Thébában, Medinet Habuban állt; ma a kairói Egyiptomi Múzeum halljának központi eleme.
Leírása
[szerkesztés]A szobor anyaga mészkő, szélessége 4,4 m, magassága 7 m. Az alakok mandulavágású szeme és ívelt szemöldöke tipikusan késő XVIII. dinasztiabeli stílusú. III. Amenhotep nemesz fejkendőt visel ureusszal, álszakállt és sendit ágyékkötőt; kezeit térdén nyugtatja. Tije királyné a balján ül, karját férje dereka köré fonja. A királyné egyforma magas a fáraóval, ami bizonyítja jelentős státuszát. Bokáig érő, testre simuló ruhát visel, fején nehéz parókát, keselyűfejéket diadémmal és kettős ureusszal;[2][3] a keselyű és a két kobra koronát visel, utóbbiak közül a (szemből nézve) baloldali kobra Felső-Egyiptom fehér, a jobboldali pedig Alsó-Egyiptom vörös koronáját.[4]
A három kisebb alak a királyi pár három lányát ábrázolja. Henuttaneb hercegnőt, aki szülei között áll, felnőtt nőként ábrázolják,[5] testre simuló ruhában, nehéz parókáján diadémmal és tollakkal, de az ureusz nélkül (ez az egyetlen eltérés anyja fejdíszétől).[3] Amenhotep mellett egy fiatalabb lányuk, Nebetah sérült alakja áll, míg Tije mellett egy harmadik hercegnő még nagyobb mértékben károsodott alakja, az ő neve nem maradt fenn. Ez a kolosszus egyike annak a mindössze két, ismert szobornak, amely Henuttanebet ábrázolja, és az egyetlen, amelyik Nebetahot.[2]
A szobor valószínűleg III. Amenhotep első szed-ünnepe körül készült. Arielle Kozloff rámutat, hogy a szobron ábrázolt hercegnők kora, főleg Henuttanebé, valamint Tije királyné parókájának stílusa, amely „legkifejlettebb állapotában látható, csaknem eltakarja az arcát” arra utal, hogy a szobor a fáraó uralkodásának harmadik évtizedében készült. Lehetséges, hogy abból a jó minőségű mészkőből faragták, amelyet Tije királyné háznagya, Heruef hatalmas sírjának, a TT192-nek a kialakítása során a nyitott előudvar kialakításakor távolítottak el. A sír építéséről tudni, hogy nagyjából ebben az időben kezdték meg.[6]
A királyi pár legidősebb lánya, Szitamon hiányzik a szoborcsoportról, talán mert Amenhotep 30. uralkodási évére már nagy királyi hitvesi rangot kapott.[5] Henuttaneb a második vagy harmadik lány volt, a 34. évben királynéi rangra emelt Iszet előtt vagy után született. Henuttanebet sehol nem említik királynéként, de ezen a kolosszuson viseli a „Hórusz társa, az ő szívében” királynéi címet, mely egyedül itt fordul elő egy hercegnő címeként, neve pedig máshol is előfordul kártusba írva, ami arra utalhat, ő is királynéi rangot kapott, mint nővérei.[7] A szobron szereplő harmadik hercegnőről, akinek a neve nem maradt fenn, időnként feltételezik, hogy Iszetként azonosítható, Amenhotepnek azonban egyes ábrázolások szerint akár tizenhat lánya is lehetett, és nem mindegyikük neve ismert.[8]
Története
[szerkesztés]A szobor III. Amenhotep halotti templomában állt, amely azóta nagyrészt elpusztult, de a maga idejében Théba legnagyobb templomkomplexuma volt, mérete meghaladta a karnaki templomét is. Mivel túl közel épült az árterülethez, alig kétszáz évvel később már romokban állt, kövei nagy részét a később élt fáraók felhasználták saját építkezéseikhez.[9] A hely, ahol a szobrot megtalálták, valószínűleg a templomkomplexum déli kapuja lehetett, mert éppolyan messze áll magától a templomépülettől, mint az egykori keleti kapunál álló Memnón-kolosszusok. Egy másik lehetőség, hogy a szobrot III. Ramszesz kisajátította, mikor Amenhotep templomának kőtömbjeit felhasználta saját Medinet Habu-i halotti temploma építéséhez, bár ennek ellentmond az, hogy a neveket nem vésette át rajta. A szobrot a 19. század végén darabokban találták meg.[1] 1897-ben Georges Daressy a szobor darabjait a közeli kis Ámon-templom előudvarába vitette, később innen vitték őket Kairóba, ahol az Egyiptomi Múzeum 1902-es megnyitására összeállították a kolosszust.[8] A szobor múzeumi katalógusszáma M610; Henuttaneb hercegnő alakja külön számmal rendelkezik (JE 33906).[10]
Egy magángyűjteményből előkerült 27,6 cm magas mészkő szoborfejről bebizonyosodott, hogy ennek a szobornak a része, Nebetah hercegnő feje. Nebetah gömbölyű parókát visel diadémmal; a fejen még látszanak az ifjúság hajfürtjének maradványai. Mandulavágású szeme és körülötte a szemfestésre utaló vonalak ugyanolyanok, mint a szobor többi alakjáé. A fejet nagy valószínűség szerint szándékosan választották le a szoborcsoportról, feltehetőleg a középkorban, és jó ideig feküdhetett a földön, károsodásnak kitéve, mert rosszabb állapotban van, mint a szobor többi része. Még 1897 előtt kellett, hogy megtalálják, mert a kolosszust ekkor szállították el megtalálási helyéről. A fej a 20. század elején egy francia magángyűjtemény részét képezte, 2005-2006-ban a W. Arnold Meijer gyűjtemény darabjaként állították ki Amszterdamban, 2008-ban pedig 206 500 amerikai dollárért elárverezték. A fej egy pontos másolatával kiegészítették a Kairóban látható szobrot.[8]
2011-ben, a luxori nyugati part új csatornarendszerének kialakítása előtt végzett feltárások során a szobor több új töredéke előkerült a földből. A töredékekből a kolosszus hat hiányzó részét sikerült összeállítani, köztük a fáraó fejkendőjének, mellkasának és jobb lábának részét, a királyné parókájának, bal karjának, tenyerének, ujjainak és lábának egy részét, valamint a szobor talapzatának egy részét, rajta núbiai fogoly képével. Mivel a töredékeken felirat nem szerepelt, eleinte nehéz volt datálni őket, de a XVIII. dinasztia fáraói közül egyedül III. Amenhotepnek készültek ekkora méretű kolosszusai, és ezek kizárólag halotti templomából, valamint Medinet Habuból kerültek elő; ez segített abban, hogy ezeket a darabokat a Kairóban található kolosszus darabjaiként azonosítsák. Az újonnan megtalált részekkel a szobor 70%-ban teljes.[11][12]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b W. Raymond Johnson: Monuments and Monumental Art under Amenhotep III. In: Amenhotep III: Perspectives on His Reign. (szerk. David O'Connor, Eric H. Cline) p.73
- ↑ a b Abeer El-Shahawy: The Egyptian Museum in Cairo. American Univ in Cairo Press, 2005, ISBN 9789771721833, p.183
- ↑ a b Chief of Seers: Egyptian Studies in Memory of Cyril Aldred. (ed. Elizabeth Goring, Nicholas Reeves, John Ruffle). Routledge & National Museums of Scotland, Edinburgh, 2009. ISBN 978-0-7103-0449-0 p.69
- ↑ Betsy M. Bryan: A Newly Discovered Statue of a Queen from the Reign of Amenhotep III. In: Servant of Mut: Studies in Honor of Richard A. Fazzini (edited by Sue D'Auria) Brill, 2008. ISBN 9789004158573, p.36
- ↑ a b Arielle Kozloff: Amenhotep III: Egypt's Radiant Pharaoh. Cambridge University Press, Feb 20, 2012. 9781139504997 p.193
- ↑ Kozloff, op.cit., p.155
- ↑ Dorothea Arnold, Metropolitan Museum of Art: Royal Women of Amarna, p.9
- ↑ a b c An Indurated Limestone Head of Princess Nebetah, reign of Amenhotep III, 1390-1353 B.C.. [2018. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 1.)
- ↑ Grimal, Nicolas (1992). A History of Ancient Egypt. Blackwell Books. p.224
- ↑ Bryan, op.cit., p.33
- ↑ Zahi Hawass, Abdel Ghaffar Wagdy, Mohamed Abdel Badea: The Discovery of the Missing Pieces of the Statue of Amenhotep III and Queen Tiye at the Egyptian Museum, Cairo.
- ↑ Nevine Al Aref: Parts of Amenhotep III’s double statue uncovered in Luxor. Ahram Online, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2018. március 1.)