Ioan Lemeni – Wikipédia

Ioan Lemeni
Született	1780. április 22. 1780. április 23. Dezmér
Elhunyt	1861. március 29. (80 évesen)[1] Bécs
Állampolgársága	osztrák magyar
Nemzetisége	román
Foglalkozása	görögkatolikus pap diakónus román görögkatolikus püspök katolikus püspök katolikus szerpap politikus
Tisztsége	megyéspüspök (1832. augusztus 23. – 1850. március) az erdélyi országgyűlés tagja (1834–1835) az erdélyi országgyűlés tagja (1837–1838) az erdélyi országgyűlés tagja (1841–1843) az erdélyi országgyűlés tagja (1846–1847) a magyar főrendiház tagja (1848. július – 1848. november 9.)
fogarasi püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	román görögkatolikus egyház
Püspökké szentelés	1833. június 6.
Szentelők	Vulkán Sámuel (főszentelő)
Hivatal	fogarasi püspök
Hivatali idő	1832–1850
Elődje	Ioan Bob
Utódja	Alexandru Sterca-Șuluțiu
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Ioan Lemeni témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ioan Lemeni, magyar forrásokban Lemény János vagy Lemény Pap János (Dezmér, 1780. április 22. vagy 1780. április 23. – Bécs, 1861. március 29.) a fogarasi és gyulafehérvári görögkatolikus főegyházmegye püspöke, valamint a román görögkatolikus egyház elöljárója volt 1832–1850 között.

Nemes családban született. Az elemi iskolát Kolozsváron és Balázsfalván végezte, a gimnáziumot és a jogi illetve filozófiai kurzusokat szintén Kolozsváron. Ugyan apja ügyvédnek szánta, ennek ellenére 1801-ben a balázsfalvi teológiai szeminárium diákja lett, innen Ioan Bob püspök a nagyváradi katolikus szemináriumba küldte. 1805. október 1-jén pappá szentelték. Két évig Balázsfalván tanított filozófiát és egyháztörténelmet, majd 1807-től Kolozsváron lett pap. Működése alatt a város és a környék román lakóinak többségét a görögkatolikus egyházba térítette. 1819. október 28-án kanonokká választották. 1820. október 1-jén Balázsfalvára költözött, és folytatta a tanítást. 1829-ben a tanítás mellett Ioan Bob püspök mellett titkárként dolgozott.

Bob halála után 1832. május 15-én püspökké választották; 179 szavazatot szerzett a lehetséges 212-ből. 1832. augusztus 23-án püspökké nevezték ki; miután 1833. április 16-án a Szentszék megerősítette, 1833. június 6-án Nagyváradon Samuil Vulcan püspökké szentelte, és július 14-én iktatták be hivatalába.

Már beiktatásakor elrendelte, hogy minden plébánia mellett létesüljön egy elemi iskola is. Püspöksége során végiglátogatta az egyházmegye majdnem mindegyik helységét. 1837-ben kibővíttette a balázsfalvi katedrálist. A balázsfalvi teológiai szemináriumban az oktatás időtartamát háromról négy évre hosszabbította.

1842. márciusban a balázsfalvi káptalan nevében tiltakozást nyújtott be a bécsi udvarnak az ellen a tervezet ellen, amely a magyar nyelvet kötelezővé tette volna az egyház és az iskolák igazgatásába. Ugyanabban az évben Vasile Moga ortodox püspökkel együtt beadvánnyal fordult a kolozsvári országgyűléshez a királyföldi románok jogaival kapcsolatban.

Az 1848. május 15-i balázsfalvi román népgyűlés egyik vezető alakja volt; a gyűlés határozatait ő ismertette a május 30-i kolozsvári országgyűlésen. Mivel Erdély és Magyarország uniójának a pártján állt, konfliktusba került Simion Bărnuțiuval. 1848. október 21-én kiáltványban fordult a román néphez, hogy ne hallgassanak Puchner tábornoknak a magyarok elleni harcra szólító felhívására. Emiatt 1848. november 19-én Puchner felfüggesztette hivatalából, és elrendelte a püspöki jövedelmek lefoglalását. A szabadságharcban játszott szerepe miatt 1849. október 21-én húsz év várfogságra ítélték, de utóbb kegyelmet kapott. 1850. márciusban Erdély kormányzója, Ludwig von Wohlgemuth nyomására lemondott püspöki tisztségéről, és április 10-én Bécsbe távozott.

Utolsó éveit Bécsben, a ferencesek kolostorában töltötte, és ott is halt meg. A bécsi Simmering temetőben temették el, majd 1901-ben maradványait hazaszállították Balázsfalvára.

• Az Istentől küldetett férfiú a gondviselés rendjében, az az halotti beszéd Bab János fogarasi görög egyesült vallású püspök felett. Kolozsvár, 1831.
• Rugimienta celor doi episcopi romanesci a celui greco-unit ši a celui greco neunit Vasile Moga. Ascerunt dietei dela 1842. in causa romanilor pe pamantul kraiesc numit ši sasesc. Brassó, év. n. (Az 1842-es országgyűléshez beadott folyamodvány, Moga Vasile ortodox püspökkel együtt)

• Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 58–68. o. ISBN 978-606-8059-25-9  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002.  
• Silvestru Augustin Prunduş – Clemente Plaianu: Catolicism și ortodoxie românească. Scurt istoric al Bisericii Române Unite. (hely nélkül): Casa de Editură Viața Creștină. 67–68. o. ISBN 973-96224-2-9  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  

• Szathmári Pap Károly erdélyi országgyűlési arcképcsarnoka. Közzéteszi Murádin Jenő. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség – Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány. 2008. ISBN 978 963 9662 29 2  

1. ↑ Lemény János, Pap, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09360.htm