Jülich – Wikipédia

Jülich
A város látképe
Jülich címere Jülich zászlaja
Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Észak-Rajna-Vesztfália
Kerület	Köln
Járás	Düren
Rang	város
Polgármester	Henry Stommel (független)
Irányítószám	52428
Körzethívószám	02461, 02463 (Güsten, Welldorf)
Rendszám	DN, JÜL
Testvérvárosok	Lista Haubourdin
Népesség
Teljes népesség	33 158 fő (2022. dec. 31.)[1]
Népsűrűség	355 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	83 m
Terület	90,39 km²
Időzóna	CET, UTC+1
é. sz. 50° 55′ 20″, k. h. 6° 21′ 30″50.922222222222, 6.358333333333350.922222°N 6.358333°EKoordináták: é. sz. 50° 55′ 20″, k. h. 6° 21′ 30″50.922222222222, 6.358333333333350.922222°N 6.358333°E
Jülich Pozíció Észak-Rajna–Vesztfália térképén
Elhelyezkedése Düren térképén
Jülich weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jülich témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jülich, (franciául: Juliers, (hollandul: Gulik), egy közepes méretű város Németországban, Észak-Rajna-Vesztfáliában, a Düren kerületben.

A Bundesstraße 1-es út mellett fekvő település.

Következik 16 városrész létezik:

A város az egykori Jülich hercegség központja. Eredetileg egykor Juliacum nevű római telep állt itt a Ruhr völgyén keresztül vezető fontos út mellett. Később a középkorban, 1234-ben IV. Vilmos gróf idején Jülich városi rangot kapott.

A város többször elpusztult, 1239-ben és újra 1278-ban is az itteni harcok során, de 1547-ben például tűzvész pusztította el. A város ekkor reneszánsz stílusban épült újjá Alessandro Pasqualini építész irányításával. 1423-ban Berg és Jülich hercegség része lett.

1609-ben János Vilmos halálával a Jülich hercegség családi vonala megszűnt, 1620-ban a hollandok foglalták el a várost, később a Pfalz-Neuburg-hoz tartozott, majd 1787-től Bajorországé, 1794-ben a francia csapatok foglalták el. 1801-ben a Lunéville-i béke alapján juttatott francia fennhatóság alá. 1815-ben pedig már a Porosz Királysághoz tartozott, és járási székhely is volt. A város, amely ezt követően poroszoké, majd 1822-ben a Rajnai tartomány része. Erődítményét 1860-ban rombolták le. Jülich a második világháború után Észak-Rajna-Vesztfália része lett.

A régi patinás épületekből mára jóformán semmi sem maradt. A második világháborúban teljesen lebombázták, helyén modern város épült. Jülich Barmen nevű városrészében azonban még látható két régi lovagvár: a Haus Overbach és a Burg Kellenberg.

Ma Jülich főleg az 1956-ban alapított világhírű Kutatóközpontjáról ismert.

• Citadella Múzeum
• Várostörténeti Múzeum
• Aacheni kapu (Aachener Tor)
• Napóleoni hídfő
• Boszorkánytorony (Hexenturm)
• Szent Nagyboldogasszony templom
• Stommelni Krisztina ereklyéi ^[2]

• Fischer, Anton, (1840-1912) - érsek
• Fuchsius, Johann Engelbert (1754-1823) - jogász és politikus
• Groos, Otto (1882-1970) - német haditengerészeti tiszt, második világháborús admirális
• Hafke, Hans Günter, (1949-2011) - országgyűlési képviselő
• Heller, Paul (* 1971) - Jazz szaxofonos
• Nickel, Goswin (1582-1664) - jezsuita elöljáró
• Ohrem, Kai (* 1978) - színházi rendező
• Pastor, Hanns, (1917-2009) - avant-garde festő és művészeti oktató
• Zaj, Leonhard, (1813-1895) - tájképfestő és rézmetsző
• Schiffer, Herb (* 1936), művész
• Schirmer, Johann Wilhelm (1807-1863) - tájképfestő és grafikusművész
• Schmidt, J. Siegfried, (* 1940) - filozófus
• Christian Sommer (1767-1835) - német jogász és jakobinus (Mersch-ben született)
• Schregel, Joseph (1865-1946) - költő
• Stock, Friedrich August (1872-1942) - hegedűművész, zeneszerző, karmester
• von Lindequist, Oskar, (1838-1915) - királyi porosz tábornagy
• Witting, Carl, (1823-1917) - zeneszerző és zenei igazgató

• Német Szövetségi Köztársaság ˙Panoráma, 1980) ISBN 963 243 025 5