James Callaghan – Wikipédia

James Callaghan
Született1912. március 27.[1][2][3][4][5]
Copnor[6]
Elhunyt2005. március 26. (92 évesen)[1][2][3][4][5]
East Sussex
Állampolgárságabrit
HázastársaAudrey Callaghan, Baroness Callaghan of Cardiff (1938–)[7]
Gyermekei
  • Margaret Jay, Baroness Jay of Paddington
  • Julia Elizabeth Callaghan
  • Michael James Callaghan
SzüleiCharlotte Gertrude Cundy
James Callaghan
Foglalkozása
Tisztsége
  • Member of the Privy Council of the United Kingdom
  • member of the 38th Parliament of the United Kingdom (1945. július 5. – 1950. február 3.)
  • Parliamentary Secretary to the Ministry of Transport (1947. október 7. – 1950. március 2.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének helyettes tagja (1949. augusztus 13. – 1950. augusztus 7.)
  • member of the 39th Parliament of the United Kingdom (1950. február 23. – 1951. október 5.)
  • Secretary to the Admiralty (1950. március 2. – 1951. október 25.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1950. augusztus 7. – 1951. május 5.)
  • member of the 40th Parliament of the United Kingdom (1951. október 25. – 1955. május 6.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1954. május 20. – 1955. július 5.)
  • member of the 41st Parliament of the United Kingdom (1955. május 26. – 1959. szeptember 18.)
  • member of the 42nd Parliament of the United Kingdom (1959. október 8. – 1964. szeptember 25.)
  • Shadow Chancellor of the Exchequer (1961. november 2. – 1964. október 16.)
  • member of the 43rd Parliament of the United Kingdom (1964. október 15. – 1966. március 10.)
  • Kincstári kancellár (1964. október 16. – 1967. november 30.)
  • member of the 44th Parliament of the United Kingdom (1966. március 31. – 1970. május 29.)
  • Home Secretary (1967. november 30. – 1970. június 19.)
  • member of the 45th Parliament of the United Kingdom (1970. június 18. – 1974. február 8.)
  • Shadow Home Secretary (1970. június 19. – 1971. október 19.)
  • Shadow Secretary of State for Employment (1971. október 19. – 1972. április 19.)
  • Shadow Foreign Secretary (1972. április 19. – 1974. február 28.)
  • member of the 46th Parliament of the United Kingdom (1974. február 28. – 1974. szeptember 20.)
  • az Egyesült Királyság külügyi államtitkára (1974. március 5. – 1976. április 5.)
  • member of the 47th Parliament of the United Kingdom (1974. október 10. – 1979. április 7.)
  • az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1976. április 5. – 1979. május 4.)
  • Leader of the Labour Party (1976. április 5. – 1980. november 10.)
  • member of the 48th Parliament of the United Kingdom (1979. május 3. – 1983. május 13.)
  • Leader of the Opposition (1979. május 4. – 1980. november 10.)
  • member of the 49th Parliament of the United Kingdom (1983. június 9. – 1987. május 18.)
  • a Lordok Háza tagja (1987. november 5. – 2005. március 26.)
Kitüntetéseitérdszalagrend
Halál okatüdőgyulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz James Callaghan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

James Callaghan (Portsmouth, 1912. március 27. – East Sussex, 2005. március 26.) munkáspárti brit politikus, 1976-tól 1979-ig az Egyesült Királyság miniszterelnöke.

Callaghan már 17 éves korától közalkalmazott volt. Kezdetben az adóhivatalban dolgozott, és hamar kapcsolatba került a szakszervezeti mozgalommal. A második világháborúban a haditengerészet hírszerzésénél szolgált, hadnagyi rangban. 1945-ben választották meg első alkalommal parlamenti képviselőnek, a walesi Cardiff déli választókerületében. 1947 és 1951 között a Közlekedési Minisztériumban és az Admiralitásnál dolgozott.

1964-ben Harold Wilson kormányában ő kapta a kincstári kancellári posztot.[8] Meghatározó szerepe volt a Nemzetközi Valutaalap keretein belül létre hozott SDR-rendszer kialakításában. 1967-ben azonban arra kényszerült, hogy leértékelje a fontot, amiután lemondott a pénzügyminiszteri posztról. Ezt követően három évig Home Secretary[9] volt. 1970-ben a Munkáspárt elveszítette a hatalmat, és így Callaghan is ellenzékbe került.

1974-ben Harold Wilson ismét hatalomra került, és az új kormányban Callaghan lett a külügyminiszter. A kormány parlamenti támogatottsága gyenge volt, miközben az ország gazdasági kihívásokkal küzdött. 1976-ban Wilson lemondott a miniszterelnöki posztról, és a munkáspárt parlamenti képviselői Callaghant választották vezetőjüknek, aki 1976. április 5-én lett miniszterelnök.

Callaghan kormánya nehéz gazdasági környezetben volt kénytelen vezetni az országot. A kényszerű költségvetési kiadáscsökkentések népszerűtlenné tették a kormányt, miközben a Munkáspárttal is szembeforduló szakszervezetek sztrájkjai megbénították a közszolgáltatásokat. 1979 márciusában végül a parlament bizalmatlansági indítvány útján buktatta meg a kormányt. Az új választást a Margaret Thatcher vezette Konzervatív Párt nyerte meg; a következő közel két évtizedben ők irányították az országot. Callaghan miniszterelnöksége 1979. május 4-én ért véget.

1980. október 15-én a pártvezetői posztról is lemondott. Utódja Michael Foot lett. 1987-ben élethosszig tartó nemesi címet (Callaghan báró) kapott, és így a Lordok Háza tagja lett. 2005. március 26-án, egy nappal a 93. születésnapja előtt hunyt el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Dictionary of Welsh Biography (angol és walesi nyelven), 1997. július 1. (Hozzáférés: 2023. november 27.)
  7. ↑ p19110.htm#i191091, 2020. augusztus 7.
  8. ↑ A pozíció angol neve Chancellor of the Exchequer; funkcionálisan ez a magyarországi pénzügyminiszter megfelelője.
  9. ↑ Nagyjából a magyarországi belügyminiszteri funkciónak megfelelő, magas rangú kabinetpozíció

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=James_Callaghan&oldid=27545600”