Jiddis színházi negyed (Manhattan) – Wikipédia

Jiddis színházi negyed
A jiddis Lear király előadásának plakátja, 1898
A jiddis Lear király előadásának plakátja, 1898
Ország Amerikai Egyesült Államok
TelepülésNew York City

A Jiddis színházi negyed (Yiddish Theatre District, vagy Jewish Rialto) New York jiddis nyelvű színházi életének központja volt a 20. század elején Manhattanben. A színházi negyed a Második sugárúton, ill. környékén az Avenue B-nek a Houston Street és a 14. utca közti részén Manhattan keleti körzetében, a jelenlegi East Village-ben feküdt.[1][2][3][4][5] Színházaiban Shakespeare darabjait, klasszikusokat, komédiákat, operetteket, drámákat adtak elő jiddis nyelven, de még vaudeville, burlesque és musical előadásokat is tartottak. Az I. világháború körüli időkben neves újságírók az előadásokat a város legszínvonalasabbjai közé sorolták. A világ vezető jiddis nyelvű színházi negyedének számított.[1][6][7][8] A Jiddis színházi negyedben esténként 20, 30 előadást tartottak. A II. világháború után már csökkent népszerűsége,[9] az ’50-es évek közepére még néhány színház működött a körzetben.[10]

Története

[szerkesztés]
A Grand Theatre valamivel 1906 előtt
Az 1926-ban Maurice Schwartz színész és társulata, a Jiddis Művész Színház számára építtetett színházépület. Négy szezon után Jiddis Népszínház volt itt, később mozi, majd újabb színházak működtek benne, jelenleg újból mozi.

Az Egyesült Államokban először 1882-ben New York egykori körzetében, a manhattanbeli Little Germany egyik torna egyletében adtak elő jiddis nyelven színdarabot a keleti 66. utcában, ma ez East Village-hez tartozik. A professzionális, szekuláris, jiddis nyelvű színház az 1890-es években még Kelet-Európában is, a legtöbb jiddis nyelvű zsidó bevándorló szülőföldjén is, újításnak számított. Így mind a legtöbb előadó, ill. mind a közönség is New York-ban ismerte meg a jiddis színházat. A gyors, tömeges migráció eredményeként New York City – főképp a Lower East Side-ra betelepülteknek köszönhetően – vált az Egyesült Államokban a legnagyobb jiddis közösséggel bíró várossá, így a jiddis színházi negyed még a következő évszázadban is jelentősnek számított. Az előadásoknak fontos közösségi szerepük volt, a jiddisre fordított broadway-sikerek, ill. a klasszikusok mind megsegítették a bevándorlókat az új kultúrába való beilleszkedésben.[11] A századforduló körül a Lower East Side-on jelentek meg az első jiddis színházak, majd az 1900-as évek első évtizedére legtöbbjük északabbra költözött, a mai East Village-be a Második sugárút környékére.[12]

1903-ban épült meg New York első jiddis színháza Grand Theatre néven. Jiddisre fordított klasszikusok mellett a színházi műfajok széles skálája jelen volt, vaudeville előadásokat, musicaleket és egyéb szórakoztató műsorokat adtak.[13] Az 1910-es évekre a Második sugárút lett a főbb jiddis színházi központ, két színház is megnyílt itt ekkoriban, a Second Avenue Theatre 1911-ben, ill. a National Theater 1912-ben,[14] 1926-ban pedig felépült a Jiddis Művész Színház számára saját otthonuk, szintén a Második sugárúton.

A színházak mellett a negyedben a zeneműboltok, fotóstúdiók, éttermek, kávéházak nyüzsgő élete zajlott,[6][15][16] a Metro Music kiadó működött itt a Második sugárúton az 1970-es évekig, a kiadó adta ki a héber, ill. jiddis nyelvű kottákat az amerikai piac számára.[17] Itt állt az USA első színházművészeti szakszervezete, az 1887-ben alakult Héber Művészeti Szakszervezet épülete is.[18][11]

George Gershwin 1930 körül

A Jiddis színházi negyed volt George Gershwin zeneszerző és bátyja, Ira Gershwin gyerekkorának helyszíne, rendszeres látogatói voltak a színházaknak.[1][19][20][21] Irving Berlin zeneszerző is a negyedben nőtt fel, jiddis nyelvű családi körben.[20][22] John Garfield színész a Jiddis színházi negyed szívében nőtt fel.[23][24] Walter Matthau rövid ideig jegyszedőként dolgozott itt. A Jiddis színházi negyedben kezdte pályáját többek között Paul Muni színész, Molly Picon színésznő. Picon hét éven át játszott az itteni színházakban.[25][26] Továbbá a negyedben kezdte pályáját a neves drámai színész, Jacob Adler (Stella Adler színésznő apja), aki Jacob Gordin darabjában, A Jiddis Lear király címszerepét játszotta, ezután lépett fel a Broadway-n A velencei kalmárban.[13][27][28][29][30]

A 20. század első évtizedeiben kétnyelvű (jiddis-angol) előadásokat is tartottak, hogy az akkulturáció során jiddisül már nem tudókat is az előadásokra vonzzák. A század közepére egyfelől a második generációs bevándorlók már megváltak a jiddis nyelvtől, másfelől a jiddis bevándorló közösség legfőbb utánpótlásának számító kelet-európai zsidóság második világháború alatt történt elpusztítása miatt a jiddis közösség tovább zsugorodott, a jiddis színházi élet lassan elhalóban volt.[11] 1954-ben, amikorra már a színházak többsége bezárt, nyílt meg a Second Avenue Deli színház a Második sugárúton, de hamarosan új helyre költözött.[31][32]

Egykori helyszínén a Jiddis hírességek sétánya van jelenleg, megemlékezve a sztárokról, mint Molly Picon, Menasha Skulnik színész, Fyvush Finkel, ill. Boris Thomashevsky énekes-színész (Michael Tilson Thomas karmester nagyapja).[1][31]

Lásd még: Zsidó színházművészet

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Andrew Rosenberg, Martin Dunford. The Rough Guide to New York City. Penguin (2012). ISBN 9781405390224 
  2. ↑ Let's Go, Inc. Let's Go New York City 16th Edition. Macmillan (2006). ISBN 9780312360870 
  3. ↑ Oscar Israelowitz. Oscar Israelowitz's guide to Jewish New York City. Israelowitz Publishing (2004). ISBN 9781878741622 
  4. ↑ Cofone, Annie. „Theater District; Strolling Back Into the Golden Age of Yiddish Theater”, The New York Times , 2010. szeptember 13.. [2016. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. április 28.) 
  5. ↑ East Village/Lower East Side Re-zoning; Environmental Impact Study; Chapter 7: Historic Resources, 2007. [2012. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  6. ↑ a b Yiddish Theater District June 3 Walking Tour. Lower East Side Preservation Initiative, 2012. június 26. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  7. ↑ Sussman, Lance J.: Jewish History Resources in New York State. nysed.gov. [2013. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  8. ↑ Ronald Sanders. The Lower East Side: A Guide to Its Jewish Past With 99 New Photographs. Courier Dover Publications (1979). ISBN 9780486238715 
  9. ↑ J. Katz. „O'Brien traces history of Yiddish theater”, Campus Times, 2005. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. március 10.) 
  10. ↑ Lana Gersten. „Bruce Adler, 63, Star of Broadway and Second Avenue”, Forward, 2008. július 29. (Hozzáférés: 2013. március 10.) 
  11. ↑ a b c Kennet T. Jackson. The Encyclopedia of New York City. Yale University, 1282. o. (1995). ISBN 0 300 05536 6 
  12. ↑ East Village/Lower East Side Historic District. New York City Landmarks Preservation Commission, 2012. október 9. (Hozzáférés: 2019. szeptember 28.)
  13. ↑ a b CK Wolfson. „Robert Brustein on the tradition of Yiddish theater”, The Martha's Vineyard Times, 2012. október 14. (Hozzáférés: 2013. március 10.) 
  14. ↑ CURES' GREAT HALL AT CITY COLLEGE; Harvard Scientist Remedies Faulty Acoustics After a Summer's Experimenting.. The New York Times , 1912. szeptember 25. (Hozzáférés: 2019. szeptember 1.)
  15. ↑ James Benjamin Loeffler. A Gilgul Fun a Nigun: Jewish Musicians in New York, 1881–1945. Harvard College Library (1997) 
  16. ↑ Paul Buhle. Jews and American Popular Culture: Music, theater, popular art, and literature. Praeger Publishers (2007). ISBN 9780275987954 
  17. ↑ Aaron Lansky. Outwitting History: The Amazing Adventures of a Man Who Rescued a Million Yiddish Books. Algonquin Books (2005). ISBN 9781565126367 
  18. ↑ Bonnie Rosenstock. „Yiddish stars still shine, just less frequently, on 7th”, Thevillager.com, 2009. július 8. (Hozzáférés: 2013. március 10.) 
  19. ↑ Howard Pollack. George Gershwin: His Life and Work. University of California Press, 43. o. (2006) „george gershwin second avenue yiddish.” 
  20. ↑ a b "Reviving, Revisiting Yiddish Culture", Mark Swed, LA Times, October 20, 1998
  21. ↑ Judaic Treasures of the Library of Congress: George Gershwin, Jewish Virtual Library (2013) 
  22. ↑ Jack Gottlieb. Funny It Doesn't Sound Jewish: How Yiddish Songs and Synagogue Melodies Influences Tin Pan Alley, Broadway, and Hollywood. SUNY Press (2004). ISBN 9780844411309 
  23. ↑ Robert Nott. He Ran All the Way: The Life of John Garfield. Hal Leonard Corporation (2003). ISBN 9780879109851 
  24. ↑ Henry Bial. Acting Jewish: Negotiating Ethnicity on the American Stage & Screen. University of Michigan Press, 39. o. (2005) „Jacob Garfinkle yiddish.” 
  25. ↑ Pennsylvania Biographical Dictionary. North American Book Dist LLC (1999. január 1.). ISBN 9780403099504 
  26. ↑ Milton Plesur. Jewish life in twentieth-century America: challenge and accommodation. Nelson-Hall (1982). ISBN 9780882298009 
  27. ↑ Morgen Stevens-Garmon: Treasures and "Shandas" from the Collection on Yiddish theater. Museum of the City of New York, 2012. február 7. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  28. ↑ Hy Brett. The Ultimate New York City Trivia Book. Thomas Nelson Inc (1997). ISBN 9781418559175 
  29. ↑ Cary Leiter. The Importance of the Yiddish Theatre in the Evolution of the Modern American Theatre (2008). ISBN 9780549927716 [halott link]
  30. ↑ Lawrence Bush: February 28: Molly Picon. Jewishcurrents.org, 2010. február 28. [2013. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 10.)
  31. ↑ a b Adrienne Gusoff. Dirty Yiddish: Everyday Slang from "What's Up?" to "F*%# Off!". Ulysses Press (2012). ISBN 9781612430560 
  32. ↑ Horn, Dara. „Dara Horn explains how ethnic food goes from the exotic to the mainstream. Then the nostalgia kicks in”, Wall Street Journal , 2009. október 15.. [2012. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. március 10.) 

 

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jiddis_színházi_negyed_(Manhattan)&oldid=27476717”