Johan de Witt – Wikipédia

Johan de Witt
Egyesült Tartományok Raadspensionaris-e
Hivatali idő
1653 – 1672
ElődAdriaan Pauw
UtódGaspar Fagel

Született1625. szeptember 24.[1][2][3][4][5]
Dordrecht[6][7]
Elhunyt1672. augusztus 20. (46 évesen)[8][9][1][2][3]
Groene Zoodje[10][6][11]

SzüleiJacob de Witt
HázastársaWendela Bicker (1655. január 30. – , Amszterdam)
GyermekeiIfj. Johan de Witt
Foglalkozás
Iskolái
Halál okalincselés
Vallásholland református egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Johan de Witt témájú médiaállományokat.

Johan de Witt (Dordrecht, 1625. szeptember 24.Hága, 1672. augusztus 20.) holland államférfi, aki 1653 és 1672 között a Holland Egyesült Tartományok főminisztere volt. Michiel de Ruyter tengernaggyal a holland flotta újjászervezőjeként, a holland történelem egyik legnagyobb államférfiaként tartják számon.[13]

Élete

[szerkesztés]

Édesapja Dordrecht polgármestere volt, majd miután az egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott, ő is inkább politikai pályára lépett. Huszonnyolc évesen egészen a „raadpensionaris” pozícióig vitte az államigazgatásban, vagyis lényegében miniszterelnök lett. Háromszor is újraválasztották, 1658-ban, 1663-ban és utoljára 1668-ban.

A gond akkor keletkezett, amikor az ekkor kereskedelemben jól prosperáló Holland Egyesült Tartományok hadikiadásait de Witt lecsökkentette, hogy inkább a kereskedelmi hajóflottát finanszírozza. 1672-ben, a francia–holland háború kitörésekor ebből súlyos problémák származtak, az országot súlyos katonai vereségek érték, területének jelentős része francia megszállás alá került. A monarchiapártiak Orániai Vilmos kormányzó utasítására Johan de Wittet a fivérével, Cornelisszel együtt meggyilkolták, így Vilmos szerezte meg a korlátlan főhatalmat az Egyesült Tartományokban. Cornelist hazaárulás vádjával börtönözték be, itt látogatta meg bátyja, Johan 1672. augusztus 20-án, hogy elbúcsúzzon száműzetésre ítélt öccsétől, de ekkor egy királypárti milícia betört a börtönbe, és ott helyben meglincselték a de Witt fivéreket.

A legenda szerint a testvérek agyonlőtt és összekaszabolt holttesteit ezután egy rögtönzött bitófán kibelezték és állítólag fogyasztottak is belőlük, mások szerint viszont nem történt kannibalizmus, a felkoncolt holttestekből csupán „szuvenírként” vettek magukhoz darabokat egyesek. A bizarr esetet Alexandre Dumas is megírta A fekete tulipán című 1851-es regényében.[14]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Johan de Witt
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Витт Ян де, 2015. szeptember 28.
  7. ECARTICO (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
  8. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  9. MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  10. GND ID. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  11. a b c MacTutor History of Mathematics archive
  12. Mathematics Genealogy Project (angol nyelven)
  13. Johan De Witt Dutch statesman. britannica.com. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
  14. Klág Dávid: Meglincselték és megehették a miniszterelnöküket történelmük legrosszabb évében a hollandok. Telex.hu, 2021. január 20.

Források

[szerkesztés]