John Brown (politikus, 1800–1859) – Wikipédia

John Brown
Született	1800. május 9.[1][2][3][4][5] Torrington[6][7]
Elhunyt	1859. december 2. (59 évesen)[1][2][3][4][5] Charles Town
Állampolgársága	amerikai
Gyermekei	Frederick Brown Watson Brown Oliver Brown Owen Brown John Brown Junior
Szülei	Ruth Mills Owen Brown
Foglalkozása	abolicionista vállalkozó tímár postamester társadalmi aktivista
Tisztsége	főparancsnok
Halál oka	akasztás
Sírhelye	North Elba
John Brown aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz John Brown témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az abolicionista politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: John Brown (egyértelműsítő lap).

John Brown (Torrington, Connecticut, USA, 1800. május 9. – Charlestown, Virginia, USA, 1859. december 2.) amerikai abolicionista politikus, a rabszolgaság ellen küzdő mozgalom egyik vezére.

1800. május 9-én született Owen Brown és Ruth Mills második fiaként. Nagyapja, John Brown kapitányként szolgált az amerikai függetlenségi háborúban, előbb a connecticuti miliciában, majd a Kontinentális hadseregben.

Az apja cserzővarga volt, ő is ezt a mesterséget űzte, bár egy ideig lelkésznek készült, de tanulmányait nem fejezte be. 1825-ben megnősült, 1831-ben pedig Pennsylvaniába költözött, ahol saját cserzőműhelyt nyitott és marhatartással is foglalkozott. Felesége, akitől hét gyermeke született, 1832-ben meghalt, ekkor elvette a 16 éves Mary Ann Day-t, akitől még tizenhárom gyermeke született.

A következő 24 évben több vállalkozásba is belefogott Ohióban – többek között farmer, majd gyapotkereskedő is volt – de egyik sem volt sikeres.

Új-angliai protestáns családja hagyományainak megfelelően gyermekkorától gyűlölte a rabszolgaságot. Ohióban részt vett a rabszolga-szöktetési mozgalomban, illetve évekig egy szabad fekete közösségben élt New York államban. 1855-ben Kansasba ment, hogy fiaival részt vegyen a rabszolgaság kérdését eldöntő népszavazás kampányából kiinduló, Vérző Kansas néven ismertté vált zavargásokban, a szomszéd területekből betörő rablóbandák ellen gerilla-harcot viselt. Mint a rabszolgaság ellensége, százával szabadította fel a négereket Kansas és Missouri államok területén. Elrabolta az ültetvényesek lovait, s Kanadába szöktetett néger rabszolgákat.

Valószínűleg részt vett az 1856. május 24-i Pottawatomie megyei (Kansas) mészárlásban, ahol megtámadtak és megöltek öt, a rabszolgaságot támogató telepest. A brit felségterülethez tartozó Kanadában 1859-ben néhány abolicionista társával forradalmi kormányt alakított, s az volt az elképzelése, hogy valaha a felszabadított rabszolgák segítségével Dél felett uralkodhat. Ez az elgondolás ösztönözte arra, hogy az ültetvényes rendszerre támadjon.

1859. október 16-án egy húszfős csapat élén megtámadta az Egyesült Államok fegyverraktárát Harpers Ferryben (Nyugat-Virginia), hogy fegyvert zsákmányolva rabszolgafelkelést robbantson ki. A csapat elfoglalta a város stratégiai pontjait – így például a fegyverraktárat és a hidat a Potomac és Shenandoah folyók összefolyásánál – ám vállalkozásuk nem járt sikerrel. Először a helyi milícia szállt szembe velük, majd egy tengerészgyalogos ezred érkezett a rend helyreállítására Robert E. Lee és James Ewell Brown Stuart parancsnokokkal az élen. John Brown 10 embere meghalt, ő maga megsebesült, hat társával együtt fogságba esett. A nép és a rabszolgák cserben hagyták, az ellenfeleiből alakított esküdtszék halálra ítélte. Ezen ítélet alapján Brownt 1859. december 2-án Charles Townban nagy tömeg előtt felakasztották rabszolgákkal való összeesküvés miatt, hat társát golyó által végezték ki.

John Brown bátran halt meg eszméiért. Brown kivégzése után a déliek mind Virginiában, mind Washingtonban egy-egy vizsgálóbizottságot hoztak létre a Brown-féle akciók szervezőinek kinyomozására, felkutatására, megbüntetésére, ami a támogatókat rettegésre, sőt bujkálásra késztette. John Brown támogatói közé tartoztak abolicionista gazdag emberek, köztük Gerrit Smith emberbarát és szociális reformer, vagy a népjóléti szellemtől áthatott gazdag kereskedő George Luther Stearns, stb. Brown kivégzése távlatokban egyrészt a déli államok elbizakodottságát növelte, másrészt azonban az északi államoknak a rabszolgaság eltörlésére irányuló törekvéseit fokozta.

Az abolicionisták természetesen hős áldozatnak tekintették, Ralph Waldo Emerson és Henry David Thoreau legendás mártírként emlegették. Később az amerikai polgárháborúban (1861-1865) a néger ezredek mintegy 10%-ban hozzájárultak az északiak győzelméhez, a felszabadított néger rabszolgák exodusa azonban folytatódott tovább (Ku-Klux-Klan, Martin Luther King afroamerikai polgárjogi harca, stb.)

A rabszolga-felszabadítás hősei más-más eszközökkel: Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója (1851-1852) c. regényével, John Brown abolicionista nézetekkel, erőszakos eszközökkel (1859), Abraham Lincoln elnök 1863-as Proklamációjával, amellyel a lázadó területek (Dél) valamennyi rabszolgáját szabadnak nyilvánította.

John Brown emlékét őrzi a John Brown's Body („John Brown teste”) című dal, amely az amerikai polgárháború alatt az északiak indulója lett.^[8][9] 1911-ben emlékszobrot állítottak tiszteletére Kansas City-ben (Kansas állam). Életéről filmek is készültek az USA-ban.

• John Brown végzete Harpers Ferryben – Rubiconline
• Bokor József (szerk.). Brown, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Szuhay-Havas Ervin (1929-1998): Kék-szürke tragédia : az amerikai polgárháború története. Budapest; Gondolat Kiadó, 1966. 263 p. John Brown lásd 78-81. p.
• Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek. Budapest, 1985. John Brown lásd 35-36. p.

• Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978-963-9884-95-3 (Ezen forrás szerint a John Brown's Body című dal valójában Brown egy névrokonának állít emléket, lásd 208. p.; a köztudatba nem így ment át.)
• Az emberiség krónikája: Robert Jungk kitekintésével a jövőre / Bodo Harenberg szerk.; [írta és összeáll. Brigitte Beier et al.; magyar vonatkozású szövegekkel kieg. Csorba László et al.; ford. Bérczes Tibor et al.]. – Budapest: Officina Nova, [1990]. – 1223 p.: ill. ISBN 963 7835 60 1 John Brown lásd 742. p.