Jomo Kenyatta – Wikipédia

Jomo Kenyatta (Kamau wa Muigai)
1966-ban
Kenya 1. elnöke
Hivatali idő 1964. december 12. – 1978. augusztus 22.
Alelnök(ök)	Jaramogi Oginga Odinga Joseph Zuzarte Murumbi Daniel arap Moi
Uralkodó	II. Erzsébet
Előd	Malcolm MacDonald (Kenyai brit alkirály)
Utód	Daniel arap Moi
Kenya 1. miniszterelnöke
Hivatali idő 1963. június 1. – 1964. december 12.
Utód	önmaga (elnökként)
Született	1891. október 20. Gatundu, Brit Kelet-Afrika
Elhunyt	1978. augusztus 22. (86 évesen) Mombasa,  Kenya
Párt	KANU
Házastársa	Grace Wahu (1919–?) Edna Clarke (1942–1946) Grace Wanjiku (1948 körül) Ngina Muhoho (1951–1978)
Gyermekei	Margaret Kenyatta Uhuru Kenyatta Nyokabi Kenyatta Muhoho Kenyatta
Foglalkozás	újságíró politikus
Iskolái	London School of Economics University College London International People's College
Halál oka	szívinfarktus
Vallás	keresztény (1914-től)
Díjak	Order of Merit for National Foundation
A Wikimédia Commons tartalmaz Jomo Kenyatta (Kamau wa Muigai) témájú médiaállományokat.

Jomo Kenyatta, születési neve Kamau wa Muigai, keresztény neve 1914-től John Peter, majd Johnstone Kamau Ngengi, 1938-tól Mzee Jomo Kenyatta (Ichaweri, Gatundu körzet, Thika kerület, Brit Kelet-Afrika, 1891. október 20. – Mombasa, 1978. augusztus 22.) kenyai politikus, író, aki munkáit angol nyelven alkotta; a kenyai nemzet alapító atyjaként tartják számon.

A kikuyu törzsből származó Kenyatta tanulmányait skót missziós iskolában végezte, majd Nairobiban vállalt munkát. 1920-tól vett részt a kelet-afrikai felszabadító mozgalomban. 1928-tól a Kikuyu Központi Szövetség főtitkára, a „Muigwithania” című lap szerkesztője. 1931 és 1946 közt jobbára Angliában élt – fonetikai, antropológiai valamint közgazdasági tanulmányokat folytatott – és dolgozott. Tanult a moszkvai egyetemen is.

1946-ban tért vissza hazájába, 1947-ben a Kenyai Afrikai Unió (KAU) elnöke lett. 1952-ben letartóztatták, évekig fogságban, majd száműzetésben élt.^[1] 1962 januárjában átvette a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió (KANU) vezetését és a Törvényhozó Tanács választott tagja lett. A Londonban összehívott alkotmányozó konferencián (1962. február) kompromisszumos megoldás született. Központi kormányt állítottak fel, amely a kereskedelmi, a pénzügyi és a külügyi teendőket látta el. Koalíciós kormány alakult a KANU és a KADU részvételével, hogy a rendszerváltás alkotmányos útját felügyelje (1962. április 6.). A kétpárti átmeneti kormány azonban sikertelen volt. A területen sztrájkokra, felforgató cselekményekre került sor. Kenyatta minden erejét arra összpontosította, hogy a rend helyreálljon. Elérte, hogy riválisai is a függetlenség mielőbbi elérését tekintsék elsődlegesnek. Így az 1963. májusi választásokon a KANU ismét győzelmet aratott (az alsóházba 75%-ban Kenyatta híveit választották be); júniustól miniszterelnök. Az újabb londoni konferencián rögzítették a függetlenség dátumát.

Kenya 1963. december 12-én vált független királysággá. Kenyatta kidolgozta az ország alkotmányát, s a kormányzati politika egyik fő kérdésévé a Nagy-Britanniával való békés viszony kialakítását és fenntartását tette.^[2] Ennek eredményeként kiáltották ki a köztársaságot 1964. december 12-én, melynek első államelnöke lett,^[3] s mint az első független kenyai vezető gondot fordított a kiegyensúlyozott külpolitikára. A belpolitikában pedig végrehajtotta az ígért földreformot, amely a földtulajdon újraosztásával földeket juttatott vissza az afrikaiaknak a fehérek birtokainak részleges kisajátításával. Mint kikuyu származású vezető, nem törekedett népcsoportja kizárólagos uralmának a kiépítésére, ahogyan azt Obote vagy Amin tette Ugandában.^[2] Mint elnök szembefordult a baloldallal, s felszámolta Kenyában a baloldali ellenzéket.

Legfontosabb műve a Facing Mount Kenya: The Tribal Life of Gikuyu (Kenya heggyel szemben: a kikuyu törzsi élet, 1938). Az önéletrajzi ihletésű mű értéke, hogy ötvöződnek benne a népi hagyományok, szokások leírásai vannak benne, az ország aktuális gazdasági és politikai problémáinak leírásával. Egyéb ismertebb munkái: My people of Kikuyu, and The Life of Chief Wangombe (Kuju népem és Wangombe főnök élete, 1942); Kenya-Land of Conflict (Kenya, a konfliktusok földje, 1945).

• Farkas Lajos: Kenyatta; Athenaeum Ny., Bp., 1953 (Békebizottságok kiskönyvtára)

Elődje: – (Brit Birodalom)

A Kenyai Köztársaság elnöke 1964. december 12. – 1978. augusztus 22.

Utódja: Daniel arap Moi