Josef Gočár – Wikipédia

Josef Gočár
Született	1880. március 13. Semín
Elhunyt	1945. szeptember 10. Jičín
Sírhely	Slavín Nemzeti Temető
Nemzetisége	cseh
Iskolái	Prágai Képzőművészeti Akadémia
Működése	Třebíč Hradec Králové Prága
Díjai	a francia Becsületrend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Gočár témájú médiaállományokat.

Josef Gočár (Semín, 1880. március 13. – Jičín, 1945. szeptember 10.) cseh építész.

1880-ban született a Pardubicétől nyugatra, az Elba mentén épült Semínben. Édesapja a hívő katolikus Alois Gočár sörfőző volt. A középiskolát Pardubicében, majd Prágában,az Iparművészeti Iskolában tanult — kezdetben magántanulóként Jan Kotěra műtermében, majd professzorának speciális iskolájában. Közben 1916–1919 között a hadseregben szolgált, majd feleségül vette a pardubicei Maria Chladovát (* 1899). Fiuk, Jiří Gočár idővel maga is építész lett. 1911-ben társaival megalapította a Vizuális Művészek Csoportját. Már egyetemistaként vállalt megbízásokat.

1923-ban,^[1] mentorának halála után a Prágai Képzőművészeti Akadémia professzorává nevezték ki. 1928-ban őt választották rektorrá, ezt a tisztséget 1931-ig töltötte be. Ezután nyugdíjba vonulásáig (1939-ig) ismét tanárként dolgozott ott, emellett A zlíni Baťa cég foglalkoztatta építészként. 1926-ban a francia becsületrenddel tüntették ki, és ebben az évben a később kettévált Cseh Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta.

Hamvait Vyšehrad temetőjében, a Slavínban helyezték el.

Pályakezdőként Hradec Královéban közreműködött az úgynevezett sgraffito-házak munkáiban.

1908-ban kilépett Jan Kotěra műterméből és önállósodott. Első saját terve a Krucemburkban, Josef Binko számára épült Vörös villa volt, ezt követte Brnóban a Jarušek-ház. 1909–1910 között készült első nagyobb tervezete, a-i P. Marie templom lépcsőháza Hradec Královében és a jaroměři Wenke áruház. Ugyancsak 1910-ben épült Lázně Bohdanečben az általa tervezett vasbeton víztorony.

1910–1919 között számítjuk kubista korszakát; Pavel Janákkal együtt őt tekintik a rondokubizmus, e sajátosan cseh irányzat megalapítójának.^[2] Ekkor készült leghíresebb prágai munkája, a Fekete Madonna ház teljes átépítése.

Az 1920-as évek első felében leginkább a várostervezés kötötte le Hradec Královéban. Fokozatosan kidolgozta a város fejlesztési tervét, ennek részeként a rakpart szabályozásának tervét, a Labská kotlina építkezését, az iskolatömböket, a városközpontot (a mai Ulrich tér környékét). Megtervezte a belváros forgalmát elvezető külső körgyűrűt és a hozzá vezető, zöldövezeti lakónegyedekkel szegélyezett sugárutakat.

Professzorként funkcionalista-konstruktivista szellemben dolgozott. Szigorúan konstruktivista stílusban tervezte az 1925-ös párizsi világkiállítás cseh pavilonját, és ezzel elnyerte a kiállítás Nagydíját.

• 
  Vodojem v A víztorony Lázně Bohdanečben
• 
  A Szent Vencel-templom Prága Vršovicenegyedében
• 
  A Wenke áruház (jelenleg helytörténeti múzeum) Jaroměřben
• 
  Kisebbségi polgári és általános iskola Ústí nad Labemben
• 
  Az ungvári Főposta
• 
  Továrna UP závodů v Třebíči

Ez a szócikk részben vagy egészben a Josef Gočár című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 228. o.