Joseph Laniel – Wikipédia

Joseph Laniel
Joseph Laniel 1951-ben
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1953. június 27. – 1954. június 17.
Előd	René Mayer
Utód	Pierre Mendès France
Született	1889. október 12. Vimoutiers
Elhunyt	1975. április 8. (85 évesen) Párizs
Sírhely	chapelle funéraire de la famille Laniel
Párt	Parti radical
Foglalkozás	politikus francia ellenálló
Díjak	a francia Becsületrend tisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Laniel témájú médiaállományokat.

Joseph Laniel (Vimoutiers, 1889. október 12. – Párizs, 1975. április 8.) francia politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 14. miniszterelnöke.

Tanulmányainak befejezése után a nagyapja által alapított vimoutiers-i és lisieux-i szövödéket vezette. 1922-ben Notre-Dame-de-Courson polgármesterévé választották, majd Calvados megye tanácsosa lett. Apja, Henri Laniel, Calvados előző nemzetgyűlési képviselője nem szerzett elegendő szavazatot a választások első fordulójában, ezért Joseph indult független képviselőjelöltként a második fordulóban, és beválasztották a nemzetgyűlésbe. A vámügyekkel és kereskedelmi egyezményekkel foglalkozó parlamenti csoport munkájában vett részt. 1936-ban újra megválasztották. 1940. március 21. és június 15. között a pénzügyekért felelős Paul Reynaud minisztériumában pénzügyi államtitkár helyettes, a gazdasági és pénzügyi témák szakértőjévé vált.

1940 júliusában Henri Philippe Pétain teljhatalmára szavazott, de később elhatárolta magát a Vichy-kormánytól. Csatlakozott a ellenálláshoz, részt vett az Ellenállás Francia Tanácsának megalakításában, amely a különböző ellenállási csoportokat koordinálta. 1944. augusztus 26-án Charles de Gaulle és Georges Bidault mellett vonult fel a Champs-Élysées-n.

1945-ben újra Calvados megyét képviselte az alkotmányozó nemzetgyűlésben. Decemberben ellenezte a Banque de France és a nagy hitelintézetek államosítását. Helyette a pénzügyminiszter ellenőrzése alá tartozó hitelszervezetet képzelt el, de javaslatát elutasították. Egyik alapítója volt Franciaország negyedik nagy pártjának, a Parti républicain de la Libertének. 1947-ben ellenezte Francia Algéria közigazgatásának decentralizálását, 1949 júliusában támogatta az Észak-atlanti Szerződés ratifikálását. 1951. augusztus 11. és október 4. között távközlési és postaügyi miniszter, majd október 4-től 1952. január 20-ig államminiszter volt René Pleven második kormányában. Szintén államminiszter Edgar Faure első kormányában. 1953. június 27-én kormányt alakított, amelynek bukását a vesztes Điện Biên Phủ-i csata okozta.

• Le Drame indochinois, 1957
• Jours de gloire et jours cruels, 1971
• Réflexions après l’action 1973

• Franciaország miniszterelnökeinek listája

• Joseph Laniel (francia nyelven). assemblee-nationale.fr. (Hozzáférés: 2018. október 16.)

• Joseph Laniel (francia nyelven). Musée de la Résistance. (Hozzáférés: 2018. október 16.)