Joszippon könyve – Wikipédia

Joszippon könyve

Szerzőnem ismert
Témakör
Műfaj
A Wikimédia Commons tartalmaz Joszippon könyve témájú médiaállományokat.
A Joszippon egy 1546-os kiadása

Joszippon könyve (a. m. Josephus műve) héber nyelvű középkori mű, amely témakörét tekintve az ószövetségi apokrif iratok közé tartozik.

A Dél-Itáliában, a 9.10. században keletkezett írás világtörténelmi keretben adja elő a zsidók történetét a második jeruzsálemi templom pusztulásáig (Kr. u. 70). A történeti tényekből és mondákból összeszerkesztett alkotás érdekessége, hogy a magyarokról is szól, eredetüket – bizonyára Magorról szóló értesüléseik alapján – betűáttétellel a hasonló hangzású bibliai Gómerre (Noé unokája) vezeti vissza. A mű igen népszerű volt a későbbi századokban, arab, jiddis és etióp fordítása készült.[1] A mű összeállítóját Josef ben Gorionban sejtik.[2]

A könyv forrásai apokrif iratok, haggadák, és főként Iosephus Flavius művei. A babiloni fogságról, a perzsa uralomról, Nagy Sándor és a diadokhoszok koráról szóló beszámolókat, valamint családfákat tartalmaz. Fő része a Hasmoneusok, Nagy Heródes és a rómaiak korának törtéből áll. Keresztelő János és Jézus említése egyesek szerint későbbi betoldás. Tiszta héber stílusa miatt irodalomtörténeti szempontból is jelentős.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Világirodalmi lexikon, 776. o.
  2. Zsidó lexikon Zsidó történetírás
  3. Katolikus lexikon, Joszippon

Források

[szerkesztés]