Kéz Andor – Wikipédia

Kéz Andor (Déva, 1891. augusztus 31. – Budapest, 1968. szeptember 17.) geográfus, egyetemi tanár.^[5]

Apja Kéz József, anyja Holmayer Vilma.

Az iglói tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet 1912-ban. A Gyulafehérvári Állami Polgári Fiúiskola tanára volt 1912–1913-ban, majd az első világháborúban frontszolgálatot teljesített.

A budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola Apponyi Kollégiumában kapta meg polgári iskolai tanári oklevelét 1921-ben. A Pázmány Péter Tudományegyetemen tanársegéd lett (1921–1925), földrajzból bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1924-ben. Egyetemi adjunktus volt 1925–1943 között, majd magántanár (1933–1943).

A mechanikai lepusztulás hatása a földfelszíni formákra tárgykörben magántanári képesítést szerzett 1933-ban. 1942–49-ben a műszaki egyetem közgazdaságtudományi karán intézeti tanár, 1949-től az ELTE Földrajzi Intézetének docense volt. 1952-ben addigi tevékenységéért megkapta a földrajztudományok kandidátusa címet. 1952-től nyugdíjazásáig, 1956-ig, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára volt.

Fő kutatási területe a természeti földrajz területén a geomorfológia, elsősorban folyóvízi morfológia volt. Az 1930–40-es években a magyarországi folyómenti teraszok kutatásának kezdeményezője volt. Elsősorban a Felső-Tisza, a Zala és a Nagy-Szamos menti teraszokat vizsgálta, bebizonyította a teraszok klimatikus eredetét, kimutatta a fiatal kéregmozgásoknak a teraszokra gyakorolt hatását, eredeti elméletet dolgozott ki a Balaton árkának kialakulására. Tudományos ismeretterjesztő munkássága, földrajz-pedagógiai tevékenysége is jelentős volt. Számos korszerű egyetemi tankönyvet, jegyzetet, segédkönyvet írt és szerkesztett. A Cholnoky Jenővel együtt szerkesztett Felfedezők lexikona (1936) című munkája a hazai lexikonirodalom egyik klasszikusa.

A Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Bizottsága tagja volt. Aktívan részt vett a Magyar Földrajzi Társaság tevékenységében, annak választmányi tagja, titkára (1923–1929), alelnöke (1945–1949), társelnöke (1959–1962), tiszteleti tagja, a Természeti Földrajzi Szakosztály elnöke volt. Szerkesztette a Társaság kiadványait, a Földrajzi Zsebkönyvet, a Földgömböt.

Budapesten élt és dolgozott, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2004-ben védetté nyilvánította .

Nevét őrzi az 561911 Kézandor kisbolygó.^[6]

Dr. Kéz Andor 1924. június 2-án Budapesten,^[7] feleségül vette a polgári származású Andor Mária Vilma Etelka (Budapest, 1902. szeptember 9.–Budapest, 1925. június 16.) kisasszonyt,^[8] akinek a szülei Andor József (1871–1918) pedagógus, író, irodalomtörténész,^[9] és a nemesi származású granasztói Rihmer Melánia (1879–1929) voltak.^[10] A menyasszonynak az anyai nagyszülei granasztói Rihmer Gyula (1836–1881), uradalmi ispán,^[11] és Malcsek Vilma (1850–1887) voltak.^[12] Dr. Kéz Andorné Andor Máriának az apai nagynénje Andor Anna (1865–1937),^[13][14] akinek a férje dr. Garay Kálmán (1852–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő.^[15] Dr. Kéz Andor és Andor Anna frigyéből született:

• Kéz Andor (1926.–Budapest, 1946. február 18.).^[16]

Első neje halála után dr. Kéz Andor feleségül vette 1930. január 28-án Hódmezővásárhelyen,^[17] Endrey Magdolna "Katalin" (Hódmezővásárhely, 1906. április 21.) főgimnáziumi tanárt, akinek a szülei dr. Endrey Gyula (1856–1913) jogi doktor, ügyvéd és országgyűlési képviselő,^[18] és borosjenei Jeney Etelka (1865–1948) voltak.^[19] Az anyai nagyszülei borosjenei Jeney Imre (1820–1909), ügyvéd, földbirtokos,^[20] valamint nedeczei és rutkai Ruttkay Jozefa (1847–1884) voltak.^[21] Dr. Kéz Andor és Endrey Magdolna frigyéből született:

• Kéz Tamás
• Kéz Miklós. Neje: Ruczky Mária.

• Felfedezők lexikona (szerk., Bp., 1937) (A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára)
• Észak- és Dél-Afrika (Bp., 1938);
• A föld felfedezői és meghódítói (Cholnoky Jenővel és Germanus Gyulával, Bp., 1938);
• Általános földrajz (Bp., 1945);
• A Nagy-Szamos teraszai (Bp., 1957).

• Kozák Péter: Névpont (2015)
• Arcanum életrajzi lexikon

• Eke Pálné: Kéz Andor (bibliográfia, Debrecen, 1971).