Köppen klímaosztályozása – Wikipédia

A Köppen-féle klímaosztályozás az egyik legszélesebb körben használt klímaosztályozási rendszer. Wladimir Köppen (1846–1940) német-orosz klimatológus először 1884-ben publikálta,^[1][2] majd több módosítást végzett rajta, 1918-ban és 1936-ban is.^[3][4] Később, 1954-ben és 1961-ben Rudolf Geiger (wd) német klimatológus (1894–1981) újabb változtatásokat végzett az osztályozási rendszeren, így ezt a változatot Köppen–Geiger klímaosztályozásnak is nevezik.^[5][6]

A felosztás alapelemei kizárólag statisztikai módszerekkel feldolgozott meteorológia adatok:

• a hőmérséklet és
• a csapadék

értékei voltak.

Az éghajlat legfőbb kifejezőjének az őshonos növényzetet tekintette. Az első változatban öt övet különböztetett meg, és ezeket sorban az ábécé betűivel jelölte:

• A: trópusi öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete is meghaladja a 18 °C-ot ^[7]
• B: száraz öv, amelynek határát nem a hőmérséklet, hanem az elegendő csapadék hiánya jelöli ki ^[7]
• C: meleg mérsékelt öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete 18 °C és -3 °C között van, rendszeres hótakaró nem keletkezik ^[7]
• D: kontinentális-boreális, a szélsőségesen nagy évközi hőingadozással jellemzett öv ^[7]
• E: sarkvidéki, a fatenyészet határán túli hideg, poláris terület ^[7]

Később ezeket a csapadék eloszlásának típusa szerint három altípusra bontotta:

• száraz időszak nélkül (f), → például Cf: meleg-mérsékelt éghajlat az éven belüli egyenletes csapadékeloszlással
• száraz nyári időszakkal (s),
• száraz téli időszakkal (w).

Bevezetett négy újabb földrajzi zónát is:

• sztyepp (S), → pl. BS: száraz éghajlatú sztyepp klíma, rövid csapadékos időszakkal
• sivatag (W)
• tundra (T), → pl. ET: poláris vagy magashegységi tundra éghajlat, rövid nyári vegetációs időszakkal
• örök fagy (F).

Természetesen nem minden alaptípusban fordult elő mindhárom, elméletileg lehetséges alcsoport, így a gyakorlatban 11 éghajlati osztályt jelölt ki, és ezt a rendszert később 6 hőmérsékleti kategória bevezetésével finomította.

Rudolf Geiger (1894−1981) az 1930-as évektől együtt dolgozott Köppennel, majd Köppen halála után is változtatásokat eszközölt, ezt nevezik ma Köppen–Geiger klímaosztályozásnak. Geiger társszerkesztője volt az ambiciózus, sokkötetes Handbuch der Klimatologie (Kézikönyv a Klimatológiáról) műnek is, amely viszont soha nem fejeződött be.^[8]

A klímaosztályozási rendszerüket kicsit később Glenn Thomas Trewartha (1896 – 1984) amerikai földrajztudós módosította (Köppen-Trewartha éghajlati osztályozás). Ez a Köppen-Geiger rendszer módosított változata, és annak néhány hiányosságára készült.

Köppen nyomán Magyarországon Zólyomi Bálint dolgozott ki módszert a magyar csapadékjárási típusok statisztikai elemzésére.

Térképek a Köppen-osztályozás alapján