Közönséges orgona – Wikipédia

Ez a szócikk a növényről szól. Hasonló címmel lásd még: Orgona (egyértelműsítő lap).

Közönséges orgona
A közönséges orgona virágzata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Asterids Csoport: Euasterids I Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales) Család: Olajfafélék (Oleaceae) Nemzetség: Orgona (Syringa) Faj: S. vulgaris
Tudományos név
Syringa vulgaris L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Közönséges orgona témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orgona témájú médiaállományokat és Közönséges orgona témájú kategóriát.

A közönséges orgona vagy májusi orgona^[1] (Syringa vulgaris) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó faj. A Balkán-félszigeten őshonos fajt először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (leylak) származik a magyarban (és sok más európai nyelvben) a lila szín neve is.

Az orgonák fő elterjedési területe Ázsia és Kelet-Európa. Díszcserjeként sok fajukat ültetik világszerte.

Általában lombhullató, olykor örökzöld (S. sempervirens) cserjék. Leveleik épek, ritkán szárnyasan osztottak, átellenes állásúak. Felálló vesszőin csak a legfelső 1-2, ritkán 3 rügypárból fejlődik virág. A virágzat végálló buga. A csészelevelek száma általában négy, a szirmok csővé forrtak, a párta sugaras szimmetriájú, lila, vagy fehér színű. A porzók száma kettő, a termés hosszúkás tok két magkezdeménnyel.

• 3-7 méterre növő nagyobb cserje vagy kis termetű fa, tarackol.
• Levélállása keresztben átellenes. A levelek válla szíves vagy levágott, csúcsa kihegyesedő.
• Virágai lilák, ritkábban fehérek, illatosak. A virágzat buga. Április végén-májusban virágzik.
• Termése toktermés, melyben 4 lapos-szárnyas mag van.

Az alapfaj orgona lila virágú, a kerti fajták színe a hófehértől a feketés-sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga, lila-fehér tarka, rózsaszín és kék is van közöttük) színekig terjed, a virágok egyszerűek vagy teltek. Általában az egyszerű virágúakat kedvelik, ilyen a lila 'Andenken an Ludwig Spaeth', és a fehér 'Mme Florent Stepman'. A telt virágú fajták - különösen a fehérek - csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől.

Melegkedvelő, szárazságtűrő, fényigényes, szárazságtűrése ellenére azonban csak jó kerti viszonyok között díszít megfelelően.

Dél- és Kelet-Európában honos, Magyarországon régóta ültetik.

Az orgona virágai ehetők, bár kissé kesernyés ízük miatt csak kis mennyiségben. Felhasználhatók teaként vagy a fürdővízbe téve. Egyes tanulmányok szerint lázcsillapító, bőrösszehúzó hatásuk van (emiatt alkalmazhatók kiütésekre, vágásokra és egyéb bőrbetegségekre), serkentik a vérkeringést, nyers fogyasztásuk segíthet gyomorproblémákban, például puffadásban vagy székrekedésben. Leönthetők mézzel, és a keveréket egy ideig állni hagyva kellemes szirupot nyerünk, olajjal felöntve kioldhatjuk az illóolajokat. A virágok felhasználhatók, zselék, borok, likőrök, fagylaltok ízesítésére is.^[2] A körömvirághoz hasonlóan az orgona virágjai is sok luteint és zeaxanthint tartalmaznak, amely anyagoknak fontos szerepük van a szem egészségének megőrzésében.^[3]

• 
  Virágai és levelei
• 
  Kerti orgona
• 
  Szimpla fehér virágú fajta
• 
  Telt virágú fajták
• 
  Termései

• Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 192. o.  
• Kertészeti Dendrólógia (Szerk: Dr. Schmidt Gábor) KEÉ Házinyomdája, 1991.

• Az orgona termesztése és felhasználása Archiválva 2009. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben