Kádár Béla (közgazdász) – Wikipédia

Ez a szócikk a közgazdászról, politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kádár Béla (egyértelműsítő lap).

Kádár Béla
Déri Miklós felvétele
Született	1934. március 21. (90 éves) Pécs
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	közgazdász, politikus, egyetemi oktató
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1994. június 28. – 1998. június 17.) magyar nagykövet az OECD mellett (1999–2003)
Kitüntetései	a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal (2004) Húszéves a Köztársaság díj (2009. október 23.) Széchenyi-díj (2019)
Parlament.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Kádár Béla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kádár Béla (Pécs, 1934. március 21. – ^[1]) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi munkamegosztás és az iparfejlődés kérdéseinek neves kutatója. 1990 és 1994 között a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő. 1999 és 2002 között a Magyar Nemzeti Bank Jegybanktanácsának, 2002 és 2008 között Monetáris Tanácsának tagja. 2002 és 2008 között a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke.

1952-ben érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban,^[1] majd felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakára, ahol 1956-ban szerzett közgazdász diplomát.^[1] Emellett vendéghallgató volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és spanyol szakán.

Diplomájának megszerzése után a Magyar Nemzeti Bank tanulmányi osztályán kapott előadói állást, majd 1958 és 1960 között az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott hasonló beosztásban. 1960-ban a Magyar Kereskedelmi Kamara csoportvezetőjévé nevezték ki. 1963-ban a Konjunktúra- és Piackutató Intézet (Kopint) fejlődő országokat kutató részlegének vezetője lett. Két évvel később a Magyar Tudományos Akadémia Afroázsiai Kutatóközpontjához került. 1972-ben az MTA Világgazdasági Kutatóintézete fejlett tőkésországok osztályának vezetőjévé nevezték ki,^[1] ahol tudományos munkájának jelentős részét fejtette ki. 1988-ban távozott a kutatóintézetből, amikor az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete igazgatójává nevezték ki, tisztségét a hivatal 1990-es megszűntéig töltötte be.

1967 és 1968 között a Harvard Egyetemen volt Ford-ösztöndíjas. Emellett tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (spanyol leíró nyelvtan és latin-amerikai történelem, 1957–1965), a Santiagói de Chile-i Egyetemen (1970) és a limai San Marcos Egyetemen (1971–1972).

1970-ben védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi, 1980-ban akadémiai doktori értekezését.^[1] Az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának lett tagja, később a Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottságban, a Doktori Tanácsban és az Anyanyelvünk Európában Elnöki Bizottságban is dolgozott. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjává.^[1]

1990-ben, az első szabad országgyűlési választás után alakult Antall-kormányban megbízták az újonnan alakult Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának vezetésével, amely tisztséget a Boross-kormány alatt is betöltött. Ilyen minőségében Magyarország utolsó KGST-képviselője volt 1990 és 1991 között. 1991 és 1994 között a kormány gazdasági kabinetjében is részt vett. (1994-ben a minisztérium hatásköreit elosztották.) 1992-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) színeiben országgyűlési képviselőjelölt. Az 1994-es országgyűlési választáson az MDF Baranya megyei területi listájáról szerzett országgyűlési mandátumot. A költségvetési és pénzügyi bizottság elnökévé választották. 1996-ban lépett be a pártba. A Magyar Demokrata Néppárt kiválása után az MDF-frakció egyik helyettes vezetője lett. Az 1998-as országgyűlési választáson nem szerzett mandátumot.

1998 és 1999 között a Magyar Export-Import Bank Rt. elnöke volt. 1999 és 2003 között ellátta Magyarország állandó OECD-képviseletének vezetését. Szintén 1999-ben választották meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Jegybanktanácsának tagjává, majd az MNB-törvény módosítása után megalakult Monetáris Tanács tagja lett. A tanácsnak 2008-ig volt tagja.

1990-ben megválasztották a Magyar Közgazdasági Társaság egyik alelnökének, 2002-ben a társaság elnökévé választották. 2008-ban távozott a szervezet éléről, utódja Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke lett. Ekkor megválasztották az MKT örökös tiszteletbeli elnökévé.

Kutatási területe a gazdasági és iparfejlődés, a nemzetközi munkamegosztás és a nemzetközi kapcsolatok. Foglalkozott az összehasonlító gazdaságpolitikával, a történelmileg megkésett modernizáció problémáival és a gazdasági növekedési folyamatokkal is.

A fejlődéstörténeti örökség, az ország területi nagysága, a szerkezeti adottságok és a külgazdasági kötődések szerepét vizsgálja a fejlesztési stratégiák kialakításában és a gazdaságpolitika megfelelő alkalmazásában. Emellett összehasonlító módon elemezte a fejlődési utakhoz kapcsolódó sajátosságokat és tanulságokat.

1967-ben nagy figyelmet keltett a fejlődés külső állapotának és feltételeinek változásával nem számoló, tehát befelé forduló gazdasági növekedés korlátait elemző kutatása. Hasonlóan figyelemfelkeltő volt 1979-ben a világgazdaságban kibontakozó tartós hatású szerkezeti változásokat felártó kutatása is.

Több mint négyszáz tudományos közlemény szerzője, társszerzője, amelyek közül több mint száz idegen nyelven jelent meg.

Édesapja elemi iskolai igazgató, édesanyja háztartásbeli volt. 1970-ben vette feleségül Derzső Patríciát, aki 1999-ben elhunyt. Házasságukból egy fiúgyermek (Béla) született.

• Akadémiai Díj (1985)^[1]
• Szociális Piacgazdaságért Díjat (1993, Német Gazdaságpolitikai Klub)^[1]
• a San Marcos Egyetem díszdoktora (1993)
• a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktora (1999)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004)^[1]
• a Miskolci Egyetem díszdoktora (2007)
• Pro Renovanda Cultura Hungariae (2009)
• A Magyar Közgazdasági Társaság Életműdíja (2009)
• Húszéves a Köztársaság díj (2009)^[2]
• A Pécsi Tudományegyetem díszdoktora (2012)
• Széchenyi-díj (2019)

• Gazdaságfejlődés és nemzetközi munkamegosztás a fejlődő országokban (1967)
• Gazdaságfejlődés és nemzetközi munkamegosztás (kandidátusi értekezés, 1970)
• Kis országok a világgazdaságban (1970) (angolul, spanyolul is)
• A fejlődő országok. Jegyzet a Magyar Szocialista Munkáspárt Marxizmus-Leninizmus esti egyetemek Nemzetközi Munkásmozgalom Története szakosító tanf. hallg. részére. 2. évf.; szerk. Kádár Béla, Kerekes György; Kossuth, Bp., 1971
• Latin-Amerika növekedési dilemmái (1977, angolul 1980)
• Szerkezeti változások a világgazdaságban; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1979
• Structural Changes in the World Economy (1979)
• Szerkezeti átalakulás a világgazdaságban (akadémiai doktori értekezés, 1980) (angolul is)
• Economic and technological development and strategic thinking in the eighties; Hungarian Scientific Council for World Economy, Bp., 1982 (Trends in world economy)
• A nemzetközi iparfejlődés és munkamegosztás új irányzatai (1984)
• Magyar külgazdasági stratégia a nyolcvanas években (1987)
• Szemben az árral (1996)
• Csaba László–Kádár Béla–Práger László: Három tanulmány az EU-csatlakozás makrogazdasági és stratégiai összefüggéseiről; ISM, Bp., 1999 (Európai tükör. Műhelytanulmányok)
• Globalizálódás és kisországi stratégia; Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián. (2005)
• Deficitjeink; Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián. (2014)

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 616–617. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 527. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• 1996-os életrajz az Országgyűlés honlapján
• Szarvas István: Beszélgetés Kádár Béla akadémikussal Hetedhéthatár 2008. február 8.http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=12870