Katakana – Wikipédia
kana godzsúon | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A katakana (japán: カタカナ vagy かたかな „töredékes kana”) a kínai normál írás jeleinek leegyszerűsítésével, a 11. században kialakított szótagírás.[1]
Önmagában a katakana is elég lenne a japán nyelv írásban való rögzítésére, de a hangalakjában azonos, jelentésében viszont eltérő fogalmak közti különbségek érzékeltetésére alkalmatlan.
Kialakulás
[szerkesztés]A kínai hatás századokon át erősen rányomta bélyegét a japán kultúrára. Japán és Kína a 4. századtól kezdve szoros kapcsolatban álltak. A japánok kínai mintákat követtek az államigazgatásban, az irodalmi és a képzőművészeti alkotásokban. Ebben az időben vették át és alkalmazták a kínai szóírás jeleit a japán beszéd írásban való rögzítésére. A kínai és japán nyelvek azonban alapvetően különböznek egymástól. A kínai izoláló nyelv, nem ismeri a ragozást, a japán ezzel szemben agglutináló, ragozó nyelv. A kínai írásjegyeket változtatás nélkül vették át a japánok, majd a 8-9. században a kínai fű-írás jeleiből kialakították a hiragana elnevezésű szótagírást. A hiraganának köszönhetően létrejött a japán nyelvhez idomított sajátos írás, és ez lehetővé tette a nemzeti irodalom kialakulását. A kínai normál írás jeleiből a 11. század végén alakították ki második szótagírásukat, a katakanát. Ennek jelei a hiragana ívelt formáitól eltérően szögletesek.[2] A jelek alapvető formai különbségei alól kivételt képez két szótag, a „ri” és a „he”, melyek hiragana és katakana jele azonos.
Felépítése
[szerkesztés]A katakana szótagírás jeleinek tanítását általában a magánhangzókkal kezdik. A japán nyelvben csupán öt magánhangzó van, ezek az a, i, u, e, o. Az öt magánhangzóhoz és negyven szótagjelhez két diakritikus jelet kapcsolhatunk, a nigorit: ” és a marut: °. A mássalhangzók lágyítását értjük nigorizáláson. (Így képezhetünk például a ka-ból ga-t, a sa-ból za-t, a ta-ból da-t stb.) A maru kis karikajele félnigorizálást eredményez és csupán a h mássalhangzóval kombinálják. (Ezzel képzünk ha-ból pa-t, hi-ből pi-t, fu-ből pu-t, he-ből pe-t és ho-ból po-t.) A jelek sorát egy önálló szótagértékű mássalhangzó zárja, az n.[3]
N-nel jelölt hang: a japánban önálló szótagot alkotó nazális szonáns, mindig magánhangzó után áll. Magyarban mindig n-nel jelöljük, p, b, m előtt m-nek ejtjük.
„Gégezárhang” jelölése kettős mássalhangzóval: A japánban nincs mássalhangzó kettőzés. A latinbetűs átírásokban duplázott mássalhangzóval jelölt hangoknál valójában a mássalhangzó artikulációs formáját képezve egy szótagnyi légzésszünet van.
A magánhangzók nyújtása nem hosszú magánhangzóval egyenértékű, hanem az előző magánhangzó egy szótagnyi időtartamú nyújtását jelenti. A japán nyelvben nincs hosszú magánhangzó. A magyar átírás megtévesztő lehet, mivel ott hosszú magánhangzóval jelöljük. A hyoujun-shiki kettőzéssel vagy vízszintes vonallal jelöli. A latinbetűs átírások gyakran elhagyják a nyújtás jelölését, pedig a japánban, a magyarhoz hasonlóan, értelemmegkülönböztető szerepe van, tehát fontos.[4]
Átírás latin betűre
[szerkesztés]Hyoujun-shiki: J. C. Hepburn amerikai missziós orvos 1867-ben készített japán-angol szótárában alkalmazott angolos átírási rendszer javított változata. Francia és német nyelvterületen is egyre gyakrabban használják.
Nihon-shiki: Tanakadate Aikicu fizikus vezetésével 1905-ben kialakított rendszer.
1954-es kormányrendszer: A korábbi, 1937-es kiadású kormányrendszer, a Kunrei-shiki megjegyzésekkel kiegészített átírási rendszer. (A Nihon-shiki és a Hepburn-rendszer keverékének mondható.)
Orosz: A japán-orosz nagyszótár átírása. ([Bolsoj japonszko-russzkij szlovar], 1-2. kötet, Moszkva 1970)
Magyar: A magyar és japán fonetika, a magyar helyesírás szabályai, valamint az ELTE japán kurzusán Jamadzsi Maszanori által alkalmazott magyaros átírási rendszer alapján készült.[5]
Felhasználása
[szerkesztés]A napjainkban használt japán írás alapvetően a kandzsi és a hiragana kombinációjából épül fel. A katakanát leginkább az idegen kifejezések átírására használják, de (főként tudományos művekben) a növények és állatok neveit is katakanával írják akkor is, ha a név nem idegen eredetű.[6] A II. világháborúig a kínai írás mellett a kandzsi-katakana kombinációs írás dominált. A hat elemi osztály és a középiskola három alsó osztályának elvégzése mindenki számára kötelező Japánban. A gyerekek az elemi iskola első osztályában tanulják a hiraganát, a másodikban a katakanát és közben a fogalomírás jeleivel is folyamatosan megismerkednek.[7]
Katakana-táblázatok
[szerkesztés]Egyjegyűek (godzsúon) | Kétjegyűek (jóon) | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
a | i | u | e | o | ja | ju | jo | |
∅ | ア a | イ i | ウ u | エ e | オ o | |||
K | カ ka | キ ki | ク ku | ケ ke | コ ko | キャ kja/kya | キュ kju/kyu | キョ kjo/kyo |
S | サ sza/sa | シ si/shi | ス szu/su | セ sze/se | ソ szo/so | シャ sa/sha | シュ su/shu | ショ so/sho |
T | タ ta | チ csi/chi | ツ cu/tsu | テ te | ト to | チャ csa/cha | チュ csu/chu | チョ cso/cho |
N | ナ na | ニ ni | ヌ nu | ネ ne | ノ no | ニャ nja/nya | ニュ nju/nyu | ニョ njo/nyo |
H | ハ ha | ヒ hi | フ fu | ヘ he | ホ ho | ヒャ hja/hya | ヒュ hju/hyu | ヒョ hjo/hyo |
M | マ ma | ミ mi | ム mu | メ me | モ mo | ミャ mja/mya | ミュ mju/myu | ミョ mjo/myo |
J | ヤ ja/ya | ユ ju/yu | ヨ jo/yo | |||||
R | ラ ra | リ ri | ル ru | レ re | ロ ro | リャ rja/rya | リュ rju/ryu | リョ rjo/ryo |
V | ワ va/wa | ヲ o/vo/wo | ||||||
* | ン n | ー (magánhangzónyújtás jele) | ||||||
Mellékjelek | Kétjegyűek mellékjelekkel | |||||||
a | i | u | e | o | ja | ju | jo | |
G | ガ ga | ギ gi | グ gu | ゲ ge | ゴ go | ギャ gja/gya | ギュ gju/gyu | ギョ gjo/gyo |
Z | ザ za | ジ dzsi/ji | ズ zu | ゼ ze | ゾ zo | ジャ dzsa/ja | ジュ dzsu/ju | ジョ dzso/jo |
D | ダ da | ヂ dzsi/ji | ヅ zu | デ de | ド do | ヂャ dzsa/ja | ヂュ dzsu/ju | ヂョ dzso/jo |
B | バ ba | ビ bi | ブ bu | ベ be | ボ bo | ビャ bja/bya | ビュ bju/byu | ビョ bjo/byo |
P | パ pa | ピ pi | プ pu | ペ pe | ポ po | ピャ pja/pya | ピュ pju/pyu | ピョ pjo/pyo |
Kiegészített katakana | ||||||||
a | i | u | e | o | ja/ya | ju/yu | jo/yo | |
J/Y | イィ ji/yi | イェ je/ye | ||||||
V/W | ウァ va/wa | ウィ vi/wi | ウゥ vu/wu | ウェ ve/we | ウォ vo/wo | ウュ vju/wyu | ||
V/W* | (ヷ) ヴァ va/wa | (ヸ) ヴィ vi/wi | ヴ vu/wu | (ヹ) ヴェ ve/we | (ヺ) ヴォ vo/wo | ヴャ vja/wya | ヴュ vju/wyu | ヴョ vjo/wyo |
Vj/Wy | ヴィェ vje/wye | |||||||
Kj/Ky | キェ kje/kye | |||||||
Gj/Gy | ギェ gje/gye | |||||||
Kv/Kw | (クヮ) クァ kva/kwa | クィ kvi/kwi | クェ kve/kwe | クォ kvo/kwo | ||||
Gv/Gw | (グヮ) グァ gva/gwa | グィ gvi/gwi | グェ gve/gwe | グォ gvo/gwo | ||||
S/Sh | シェ se/she | |||||||
Dzs/J | ジェ dzse/je | |||||||
Sz/S | スィ szi/si | |||||||
Z | ズィ zi | |||||||
Cs/Ch | チェ cse/che | |||||||
C/Ts | ツァ ca/tsa | ツィ ci/tsi | ツェ ce/tse | ツォ co/tso | ツュ cju/tsyu | |||
T | ティ ti | トゥ tu | テュ tju/tyu | |||||
D | ディ di | ドゥ du | デュ dju/dyu | |||||
Nj/Ny | ニェ nje/nye | |||||||
Hj/Hy | ヒェ hje/hye | |||||||
Bj/By | ビェ bje/bye | |||||||
Pj/Py | ピェ pje/pye | |||||||
F | ファ fa | フィ fi | フェ fe | フォ fo | フャ fja/fya | フュ fju/fyu | フョ fjo/fyo | |
Fj/Fy | フィェ fje/fye | |||||||
H | ホゥ hu | |||||||
Mj/My | ミェ mje/mye | |||||||
Rj/Ry | リェ rje/rye | |||||||
L | ラ゜ la | リ゜ li | ル゜ lu | レ゜ le | ロ゜ lo |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kéki Béla, Az írás története, Budapest : Gondolat, 1975, p. 67.
- ↑ Kéki Béla: Az írás története (Gondolat, 1975) 68. o.
- ↑ Kéki Béla, Az írás története, Budapest : Gondolat, 1975, p. 69.
- ↑ Jamadzsi Maszanori, Japán - Történelem és hagyományok, Budapest : Gondolat, 1989, p. 103.
- ↑ Jamadzsi Maszanori, Japán - Történelem és hagyományok, Budapest : Gondolat, 1989, p. 101.
- ↑ 生物の名前はカタカナで書くべきか、漢字で書くべきか? (japán nyelven). (Hozzáférés: 2015. szeptember 8.)
- ↑ Jamadzsi Maszanori: Japán nyelvkönyv (Tankönyvkiadó, 1990) 15. o.