Kelet-Poroszország – Wikipédia

Kelet-Poroszország (1773–1829 1878–1945)
A terület a két világháború között
[[ Kelet-Poroszország zászlaja]] [[ Kelet-Poroszország címere]]
Egyéb nevei	Ostpreußen
Fennállás	önálló tartományként: 1773–1829 1878–1945 (Poroszország tartomány része 1829–1878)
Ország	Porosz Királyság (1773–1871) Német Birodalom (1871–1945) 1945-től lásd Kalinyingrádi terület
Központ	Königsberg
Főbb települések	Allenstein, Insterburg, Memel, Tilsit, Elbing, Marienwerder
Pénznem	Reichsmark (1924–1945)
Népesség
Népesség	2 488 122 fő (1939)
Népsűrűség	67 fő/km² (1939)
Nemzetiségek	német (porosz)
Vallás	evangélikus
Nyelv	német (ostniederdeutsch, ostmitteldeutsch)
Földrajzi adatok
Terület	37 002 km² (1910) 36 992 km² (1938) km²
Időzóna	EET
Térkép
Kelet-Poroszország 1871–1918 (piros)
Kelet-Poroszország 1922–1945 (piros)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelet-Poroszország témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Kelet-Poroszország, (németül: Ostpreußen) a Porosz Királyság, majd a Német Birodalom tartománya volt 1773-tól 1945-ig. Székhelye és legnagyobb városa Königsberg (ma Kalinyingrád) volt. A második világháború végéig Németországhoz tartozott, akkor déli részét Lengyelországhoz csatolták, az északit pedig Kalinyingrádi terület néven a Szovjetunióhoz, ahol különleges katonai övezetté alakították.

A történelmi Kelet-Poroszország a Balti-tenger partján, a Visztula folyó deltájától keletre terült el, egészen Memel (ma Klaipėda) városáig. A mai Kalinyingrádi területen, Lengyelország északkeleti részén (Mazuri-tavak és környéke), illetve Litvánia nyugati részén helyezkedett el. 1939. május 1-jén területe 39 840 km² volt, a Memel-vidékkel együtt.

A porosz a lettekkel és litvánokkal rokon balti nép volt, melyet Konrád lengyel fejedelem sikertelenül akart keresztény hitre téríteni. Később a Német Lovagrend foglalta el területüket, és alapított itt államot Marienburg székhellyel, ők kezdték meg a poroszok keresztény hitre térítését. Lengyelország és a lovagrend több háborút is vívott egymással, ennek során zajlott a grünwaldi csata is, véglegesen csak a második thorni béke rendezte a terület státuszát. A nyugati rész mint Királyi Poroszország lengyel uralom alá került, míg keleten 1525-ig megmaradt a lovagrend uralma. A közben megindult reformáció hatására a terület német lakossága döntően evangélikussá vált.

1616-ban a Brandenburgi Választófejedelemséggel perszonáluniót kötöttek, innentől kezdve a terület, Brandenburg–Poroszország, a Porosz Hercegség és a Hohenzollern-ház uralma alá került. 1678-ban, a svéd–brandenburgi háború során a svédek elözönlötték, de 1679-ben Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem gyors ellencsapással felszabadította.

Lengyelország első, 1772-es felosztása során Poroszország mindenekelőtt a régi, 1466 előtti területeit kapta vissza. Innentől kezdve nevezték Kelet-Poroszországnak, megkülönböztetésül Nyugat-Poroszországtól. Kelet-Poroszország fővárosa Königsberg lett. A további felosztások révén területe tovább nőtt. 1824 és 1878 között a két Poroszországot egyesítették, majd ismét két részre osztották fel.

Az első világháború során azon kevés területek egyike volt, amelyet ha időlegesen is, megszálltak az antanthatalmak. A háború kezdeti szakaszában a keleti front legfontosabb csatáit itt vívták meg, a tannenbergi csatában a német csapatok megalázó vereséget mértek az orosz egységekre, majd kiszorították őket a tartományból. A versailles-i béke szerint népszavazást kellett kiírni a terület hovatartozásának kérdéséről, a lakosok elsöprő többsége Németország mellett döntött. A területet elvágták az anyaországtól, Danzigtól nyugatra létrehoztak egy korridort, ezáltal Kelet-Poroszországból szárazföldön csak Lengyelországon áthaladva lehetett elérni a központi területeket. A Memel-vidéket francia csapatok szállták meg, majd Litvánia annektálta 1923-ban.

Hitler hatalomra kerülése után Gau-Ostpreußen néven folytatódott a története, élén Erich Koch gauleiterrel. Miután Hitler egyre inkább sürgette a versailles-i békerendszer revízióját, Litvánia átadta a Memel-vidéket a Harmadik Birodalomnak. A németek tovább követelték a danzigi kérdés megoldását, végül is ez lett az egyik közvetlen oka Lengyelország német megtámadásának, így a második világháború kirobbanásának.

A világháború végén a Vörös Hadsereg közeledésének hírére a német hatóságok tömeges evakuálásba kezdtek, ami a történelem legnagyobb tengeri mentőakcióját, a Hannibal hadműveletet eredményezte. Mintegy 2,2 millió civilt mentettek ki, és szállítottak el nyugatra. A hadművelet során történtek meg a világ eddigi legnagyobb hajókatasztrófái, itt merült hullámsírba a Wilhelm Gustloff és a Goya.

A világháború után az egykori Kelet-Poroszországról úgy döntöttek a győztesek, hogy azt megsemmisítik, mivel szerintük az volt a német militarizmus fellegvára. A terület északi részét a Szovjetunióhoz, míg nagyobbik, déli és nyugati felét Lengyelországhoz csatolták. 1946-ban Königsberget átnevezték Kalinyingráddá. A még itt maradt németeket télen erőszakkal telepítették a későbbi NDK területére. Körülbelül 511 000 keletporosz civil vesztette életét a háborúban, majd az azt követő kitelepítésben.

A háború után az NDK vezetése 1950-ben elismerte az Odera–Neisse-határt, majd az új keleti politika jegyében a hetvenes évek elején ugyanezt megtette Willy Brandt nyugatnémet kancellár is.

• Ernst Opgenoorth (szer.): Handbuch der Geschichte Ost- und Westpreußens. Herausgegeben im Auftrag der Historischen Kommission für ost- und westpreußische Landesforschung. Institut Nordostdeutsches Kulturwerk, Lüneburg.
  • Bd. 2, Teilband 1: Von der Teilung bis zum Schwedisch-Polnischen Krieg. 1994.
  • Bd. 2, Teilband 2: Vom Schwedisch-Polnischen Krieg bis zur Reformzeit, 1655–1807. 1996.
  • Bd. 3: Von der Reformzeit bis zum Vertrag von Versailles 1807–1918. 1998.
  • Bd. 4: Vom Vertrag von Versailles bis zum Ende des Zweiten Weltkrieges 1918–1945. 1997.