Kiskurima – Wikipédia

Kiskurima (Kurimka)
Kiskurima zászlaja
Kiskurima zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásFelsővízközi
Rangközség
Első írásos említés1548
PolgármesterJán Božík
Irányítószám090 16
Körzethívószám054
Forgalmi rendszámSK
Népesség
Teljes népesség386 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség29 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság321 m
Terület12,46 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 19′ 10″, k. h. 21° 26′ 15″49.319444°N 21.437500°EKoordináták: é. sz. 49° 19′ 10″, k. h. 21° 26′ 15″49.319444°N 21.437500°E
Kiskurima weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskurima témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kiskurima (1899-ig Kurimka, szlovákul: Kurimka, ukránul: Havrjanec) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Felsővízköztől 16 km-re nyugatra, az Ondava és a Tapoly felső folyása között fekszik.

Története

[szerkesztés]

Írott forrásban 1427-ben említik először, de a község csak 1548 körül keletkezett a vlach jog alapján, ruszinok betelepítésével. Ekkor „Kwrymka” alakban szerepel, és a makovicai váruradalom része volt. 1711-ben majdnem a teljes lakossága elmenekült. 1787-ben 75 házában 447 lakosa élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KURINKA. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Áspermont Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Haiszlinnak szomszédságában, mellynek filiája, földgye közép termékenységű, legelője, és fája van.[2]

1828-ban 72 háza és 564 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, idénymunkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kurimka, Sáros vmegyében, orosz falu, a makoviczi uradal., Haiszlin fil. 2 római, 553 g. kath., 6 zsidó lakossal.[3]

A 19. század végén sok lakója vándorolt ki. 1920 előtt Sáros vármegye Felsővízközi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 438, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 405 lakosából 285 szlovák, 70 ruszin, 24 cigány és 23 ukrán volt.

2011-ben 364 lakosából 217 szlovák, 118 ruszin, 15 cigány és 7 ukrán.

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Segítő Szűzanya tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1923-ban épült.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. november 6.)