Kisudvarnok – Wikipédia

Kisudvarnok (Malé Dvorníky)
Kisudvarnok zászlaja
Kisudvarnok zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangközség
Első írásos említés1138
PolgármesterMarczell Zoltán
Irányítószám929 01
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámDS
Népesség
Teljes népesség1182 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség151 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület6,89 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′ 40″, k. h. 17° 38′ 35″48.011111°N 17.643056°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 40″, k. h. 17° 38′ 35″48.011111°N 17.643056°E
Kisudvarnok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kisudvarnok témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisudvarnok (szlovákul Malé Dvorníky) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Dunaszerdahelytől 3 km-re északkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

Kisudvarnok, sem Nagyudvarnok területéről nem tartanak számon avar leleteket. A korszak szláv kutatása sem tartotta számon a településeket külön, sem együtt 1989 előtt.[2] A Kápolnadombon Ľudmila Kraskovská által végzett próbaásatások a népvándorláskorból tártak fel sírokat, melyek azonban közöletlenek maradtak.[3]

1252-ben említik először, ekkor Pozsony várának tartozékaként a várban szolgáló udvarnokok települése volt. Más forrás szerint már 1138-ban szerepel írott dokumentumban. 1268-ban, majd 1298-ban is nemesi községként említik. 1356-ban a pápai tizedjegyzékben "Odour" alakban szerepel. 1586-ban és 1595-ben Nemes Kisudvarnok a falu neve. A falu vezetőit századosoknak nevezték, akik békeidőben a falu elöljárói, háborúban pedig parancsnokai voltak a községnek. 1888-ban hatalmas tűzvész pusztított, melyben a falu nagy része leégett. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Kis Udvarnok, Nagy Udvarnok. Két falu Pozsony Várm. Kis Udvarnoknak földes Ura Marczal, és Bakó Urak; Nagy Udvarnoknak pedig Pókateleki Konde Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Szerdahelyhez, Bögöly Pátonyhoz, Solymoshoz, és Enyedhez is közel; határjok két nyomásbéli, réttyek, legelőjök középszerű, piatzok Somorján, és Szerdahelyen."[4]

Fényes Elek szerint "Udvarnok (Kis- és Nagy-), Poson vm. két egymáshoz közel fekvő magyar falu, Szerdahelytől 1/2 mfld. Az első 339 kath., 22 ref., 18 zsidó; a második 320 kath., 10 zsidó lak. F. u. több közbirtokos nemesek. Dohányt termesztenek. Ut. p. Somorja."[5]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1946-ban számos magyar családot Csehországba telepítettek, de később nagy részük visszaköltözhetett. 1960 és 1990 között a szomszédos Nagyudvarnokkal alkotott egy községet.

A község 2013-ban elnyerte az Év faluja 2013 címet Szlovákiában.[6]

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 445 lakosából 440 magyar, 5 német volt.

2011-ben 1038 lakosából 920 magyar és 113 szlovák volt.

2021-ben 1182 lakosából 1000 (+26) magyar, 156 (+18) szlovák, 1 cigány, 7 egyéb és 18 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

Népművészete

[szerkesztés]

A faluban élő Marczi Angélától Ipolyi Arnold 14 mesét gyűjtött fel kivonatolva.[8]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1735-ben eredetileg kápolnának épült. Az 1960-as évek közepén templommá bővítették, belsejét 1972-ben készített modern freskók díszítik. A templom előtti völgyben Lourdes-i barlang található.
  • A Szerdahelyi-kúria 1830 körül épült, korábban iskola működött benne.
  • A Wippern-kúriát az 1890-es években Wippern János szentpétervári konzul építtette.
  • A temető keresztjét 1730-ban a Marczell család állíttatta.
  • A falu közepén álló Jézus-szobrot 1877-ben állították.
  • A faluházat 2000-ben építették.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Földhányás a község körül valószínűleg a korábbi árvízvédelmi munkálatok nyoma lehetne. A csallóközi ring forrása Bonfinire vezethető vissza, a "szájhagyománynak" nincs köze valós leletekhez, sem az avarok ún. hringjéhez.
  3. Bialeková, D. 1989 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 71-72.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. A Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó Kisudvarnok nyerte el az Év faluja 2013 címet. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 18.)
  7. ma7.sk
  8. Kovács Ágnes 1956: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében. Néprajzi Értesítő 38, 232.

Források

[szerkesztés]
  • Juraj Bartík 2013: Dýka únětickej kultúry z Malých Dvorníkov. Zbor. SNM - Archeológia 23.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]