Kognitív tudomány – Wikipédia

Pszichológia
Portál •  Műhely Pszichológiatörténet
Elméleti irányzatok
Pszichoanalízis Gestaltpszichológia Behaviorizmus Kognitív pszichológia Ökológiai pszichológia Evolúciós pszichológia
Kutatási alapterületek
Általános lélektan Szociálpszichológia Személyiségpszichológia Fejlődéspszichológia
Alkalmazott területek
Börtönpszichológia Egészségpszichológia Gyógypedagógiai pszichológia Iskolapszichológia Klinikai pszichológia Környezetpszichológia Kriminálpszichológia Munkapszichológia Neuropszichológia Orvosi pszichológia Reklámpszichológia Sportpszichológia Szervezetpszichológia Szexuálpszichológia
Sablon:Pszichológia m v sz

A kognitív tudomány vagy megismeréstudomány (tudományos elnevezése szerint kognitológia) a megismerési folyamatokkal foglalkozik, legyen az emberi, állati, gépi, molekuláris szintű vagy egyetemes megismerési folyamat. Mint tudományág, elsősorban a kognitív pszichológiából és a pszicholingvisztikából nőtt ki, de több alaptudomány kapcsolódó területeit is magába foglalja. Olyan tudományokét, mint a filozófia, nyelvészet, idegtudomány, antropológia, biológia és számítástechnika.

A kognitív tudomány nem önálló tudományágként jött létre. Eleinte a fent említett, egymástól jól elkülönülő tudományok közötti összekötő kapocsként, a fenti tudományterületek közötti határtudományként jelentkezett, de az utóbbi egy-két évtizedben, főleg a kétezres évektől, önálló tudománnyá vált és a szakirodalom is így hivatkozik rá.^[1] Egyik fő „erőssége” abban rejlik, hogy nem közös módszertant ad a kutatók kezébe, hanem sok különböző kutatás tudományos, és filozófiai alapokon nyugvó, egy irányba mutató ismeretrendszerét. A kognitív tudomány, azaz a megismeréstudomány, vagy más néven a kognitológia által használt tudományos gondolkodásmódot, tudományos hozzáállást kognitív szemléletnek nevezzük. A kognitív szemléletű kutató vizsgálódásai során, legyen a vizsgálat tárgya akár ember, akár állat, akár gép (értsd: a mesterséges intelligencia különböző fokain álló nem élő szerkezetek), a megismerési szempontot helyezi előtérbe, s a megismerő modelleket úgy tekinti, mint a környezetet leképező belső modelláló rendszereket. Ezek a belső leképező modellek képesek átalakulni különböző külső és belső hatásokra. A tulajdonképpeni megismerés (az embernél, az állatnál, és a gépnél is) akkortól jön létre, akkortól érhető tetten, amikortól a modellek változtathatókká, és a modelleken végzett műveletek ellenőrizhetővé válnak.A megismeréstudományi szemlélet a hatvanas évektől kezdődően alakult ki két nagy szakaszban. Először létrejöttek az egyes szakmák kognitív irányzatai, s mint vezető terület, létrejött a kognitív pszichológia. Később megjelent az igény az interdiszciplináris együttműködésre a különböző irányzatok között, amelyet összefoglaló néven megismeréstudománynak, kognitív tudománynak nevezünk.^[2]

• Valójában magával a megismeréssel, a tudással foglalkozik annak minden lehetséges aspektusából
  • a tudás megszerzésének mikéntjével
  • a tudás keletkezésével: már maga a tudásban való bizonyságunk is elkülönít egymástól tudás fajtákat, hiedelmet és igaz tudást
  • a tudás felépítésével, epizodikus, szemantikus, procedurális tudással
  • de a belső folyamatok algoritmizálhatóságával is foglalkozik ekképpen megkülönböztet deklaratív és procedurális tudást.

A pszichológus szemszögéből megfogalmazva:

„A megismerés-tudomány kritikus mozzanata a megismerés megértésének keresése, legyen az valóságos vagy elvont, emberi vagy gépi. A cél az értelmes kognitív viselkedés megértése. Reményünk az, hogy mindez elvezet az emberi értelem, a tanítás és tanulás, az értelmi képességek jobb megértéséhez.”^[3]

A kognitív pszichológia az emberi megismerés tanulmányozását állítja előterébe, azt kutatja hogy az ember mint élőlény hogyan képezi le a világot, mi módon látja, miként éli meg azt. A világról milyen reprezentációt hoz létre. A megismerést egyetlen közös folyamatként kezeli, az információfeldolgozási-felfogási elmélet szerint a külvilág ingerei egyre elvontabb reprezentációkként képződnek le.^[4] Így ismét az ember belső mechanizmusaira tereli a figyelmet, de nem használja már az introspekciót a megismerés eszközeként, helyette egyik fő vizsgáló módszere a modellálás.

A percepció, azaz észlelés rendkívül összetett folyamat, melyet az érzékelés, mint biológiai folyamat alapoz meg. Az észlelés és az érzékelés nem egyszerű szinonimája egymásnak, ugyanis a érzékelés során a fizikai jelek az agy számára feldolgozható jelekké alakulnak át, míg az észlelés során az érzékleti mintákhoz környezeti ingereket rendelünk. Az észleléselméletek a korai kognitív pszichológia fő tárgyát képezték, és több elképzelés is született az 1970-es évektől kezdődően. Ezek közül a legjelentősebb a tükrözéselmélet, amely Kardos Lajos, magyar pszichológus nevéhez fűződik.

Az emberi megismerést kísérletekkel megszerzett információk felhasználásával, kognitív modellek megépítésén keresztül próbálja megérteni (modellálás). A kognitív szemléletű kutatók úgy vélik, hogy lehetséges a kognitív folyamatok „semleges nyelven” történő jellemzése és fel lehet építeni egy olyan modellt, amely független annak fizikai rendszerétől. Mégis sok kutató (redukcionista kutatók) próbál visszanyúlni és a modellt az agy moduláris felépítésére alapozni, mivel egy modell paramétereit erősen megszabhatják fizikai tulajdonságai, amelyeket figyelembe véve közelebb juthatnak a keresett modellhez, így az emberi reprezentáció tökéletesebb megértéséhez. Ez a módszer a szemlélet kritikájának egyik fő támadáspontjává is vált, mondván mit mondhat az emberi viselkedésről a steril laboratóriumban – főként a határokat feszegető kísérletekből – összegyűlt adatokra épített modell.

A kognitív pszichológia egyik kulcsfogalma a reprezentáció. A világot leképező modellek szimbólumokból építkeznek és ezek dinamikus kapcsolatainak összessége alkot egy reprezentációt. Ilyen például a kognitív térkép, amely a téri világ leképzését jelenti, ami által az állat tájékozódni képes. Ilyen továbbá a főemlősöknél már megtalálható egyedi eseményekre vonatkozó reprezentációs rendszer, ahol még a leképzett elemek és belső szimbólumok között analógiás összefüggések vannak. És valószínűleg az egyik legmagasabb szintje az embernél, a beszéd megjelenésével kialakult propozicionális reprezentáció, amely lehetővé tehette a reprezentációs rendszerek összeköttetését.

A kognitív pszichológia fő kérdéskörei a következők: Észlelés és figyelem, pszichofizika, látás, hallás, nyelv, tanulás, emlékezet, tudás, intelligencia, tudat, gondolkodás.

A kognitív pszichológia egyik megalapozója Edward Tolman. Bár mindig is behavioristának tekintette magát, munkássága során a behaviorista paradigmába nem igazán beleillő elméletet dolgozott ki egy belső reprezentáció meglétéről, a kognitív térképről. Az a felismerés, hogy a tanulás belső folyamatokra, belső struktúrákra épül, igencsak meghatározó lépés volt a kognitív pszichológia megszületése felé.

Sir Frederic Bartlett a Remembering A Study in Experimental and SocialPsychology című könyvében erősen bírálta a behaviorizmust. Ebben a könyvben szakított a tudatot egységes statikus rendszerként való felfogással és bevezette a sémák fogalmát, amelyek nagyobb jelentéssel bíró dinamikus felépítésű és egymással kapcsolatot létesítő alapegységek. Elméletét híres „rekonstruktív memória emlékezet” tesztjével támasztotta alá.

Később Noam Chomsky felhívta a figyelmet arra, hogy az addig uralkodó egyik fő irányzat, a behaviorista pszichológia keretei között rengeteg nehézséggel kell szembenézni, amikor például a nyelvet szeretnénk megmagyarázni. Ez a kritika rengeteg kutatást indított el és erősen megingatta a behaviorizmus alapjait.

Más tudományterületek rohamléptékben való fejlődése, így az informatika is nagy hatást gyakorolt a kognitív pszichológia megszületésére, mivel a számítógépek analógiájára az embert is megpróbálták információfeldolgozóként kezelni. Innen indult rohamléptékű fejlődésnek a mesterséges intelligencia kutatása és az emberi psziché gépeken való modellezése. E terület egyik legkiemelkedőbb kutatója Herbert Simon.

A Szegedi Tudományegyetemen a Szegedi Megismeréstudományi és Neuropszichológia Programot Pléh Csaba indította el 1999-ben az egyetem Pszichológiai Intézetében.

Bővebben: Szegedi Megismeréstudományi és Neuropszichológia Program

• Roediger, H. L. (Ed.). (2008). Cognitive psychology of memory. Vol. 2 of Learning and memory: A comprehensive reference (J. Byrne, Ed.). Oxford: Elsevier.
• B.Michael, Thorne Tracy B. Henely (2000) A pszichológia története, Glória kiadó
• Michel W. Eysenck, Mark T. Keane (2003) Kognitív Pszichológia, Nemzeti tankönyvkiadó
• Kovács, I., Szamarasz, Z., (szerk.) (2006) Látás, nyelv, emlékezet, Typotex, Bp.
• Pléh Csaba előadása https://web.archive.org/web/20080917175941/http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/cog/1eload.htm
• https://web.archive.org/web/20070429195625/http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/pszich_kog/kognitivpszi.htm
• https://web.archive.org/web/20100325041535/http://www.cogsci.bme.hu/csaba/cikkek_magyar_kognit.htm
• Pléh Csaba A lélektan története,2010. ISBN 978 963 276 052 0/22. A kogniciótól a társas megismerésig
• Csépe V., Győri M., Ragó A. szerk. (2007). Általános Pszichológia 2. Tanulás, emlékezés, tudás. Osiris, Budapest

• TRACE

• Kognitív tudomány. Szöveggyűjtemény. Egyetemi jegyzet; szerk. Forrai Gábor; Miskolci Egyetemi, Miskolc, 1996
• Kognitív tudomány; szerk. Pléh Csaba, ford. Győri Miklós et al.; Osiris–Láthatatlan Kollégium, Bp., 1996 (Szemeszter)
• Nánay Bence: Elme és evolúció. Az elmefilozófia és a kognitív tudomány evolúciós megközelítése; Kávé, Bp., 2000 (Kávéház)
• Krajcsi Attila: Kísérletvezérlés és adatelemzés a kognitív tudományban; SZEK JGYF, Szeged, 2008
• Szubjektív tudás, objektív tudomány. A XVI. Magyar Kognitív Tudományok Konferencia publikációinak gyűjteménye; szerk. Csörgő Zoltán, Szabados Levente; A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Kelet-Nyugat Kutatóintézet–L'Harmattan, Bp., 2009 (Tudománytörténet és tudományfilozófia)