Koszta József – Wikipédia

Koszta József
Öregkori önarcképe
Született	1861. március 27. Brassó
Meghalt	1949. július 29. (88 évesen) Budapest
Sírhely	Szentesi Kálvária temető
Nemzetisége	magyar
Stílusa	realizmus, expresszionizmus
Iskolái	Müncheni Akadémia Benczur Gyula mesteriskolája
Mestere(i)	Lotz Károly, Székely Bertalan
Aki hatott rá	Munkácsy Mihály
Aki(k)re hatott	Tokácsli Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Koszta József témájú médiaállományokat.

Koszta József (Brassó, 1861. március 27. – Budapest, 1949. július 29.) Kossuth-díjas magyar festő, az ún. alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője. Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában.

Festészeti tanulmányait 1885–1888 közt a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskolája növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát, Lotz Károly és Székely Bertalan voltak a tanárai. Több díj és kiállítás után 1902–1903-ban Nagybányán alkotott. Szorosan nem tartozott a nagybányai iskola tagjai közé.

Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért, a szolnoki művésztelep tagja lett. Visszahúzódó természetének legjobban a tanyasi élet magánya felelt meg. Közel 30 évig egy Szentes melletti tanyán élt és dolgozott. Az 1920-as évek elején tanyáját megosztotta Nagy Istvánnal, aki ebben az időben éppen a szentesi tájat festette. 1937-ben a Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.

Festményeinek jelentős részét a Magyar Nemzeti Galéria, a szentesi Koszta József Múzeum (33 db) és más vidéki múzeumok őrzik, számos alkotása magántulajdonban található.^[1]

Koszta József a Munkácsy-tradíciókat folytató alföldi festők egyik legjelentősebb képviselője a hódmezővásárhelyi születésű Tornyai Jánossal és az erdélyi származású, majd Baján letelepedő Nagy Istvánnal. Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is, alkotásai lenyomatai a századelő és a két világháború közti paraszti életformának.

A tanyán töltött évek alatt új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek. Témái, alkalmazott motívumai állandósultak, portrék, életképek, csendéletek, tájképek alkották munkássága gerincét, a historizáló képalkotást elvetette (a bibliai jelenetek ábrázolását azonban nem).

A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. S ami nagyon fontos tény, a 20. században egész Európában, s Magyarországon is minden időkben értették és értékelték az ő festészeti munkásságát. Igen termékeny alkotó volt, számos műve került magángyűjteményekbe itthon és külföldön.

• Domboldalon (Zöldben) (1902, olaj, vászon; olaj, vászon, 120 x 149 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
• Női akt (c. 1905; olaj, vászon, 64 x 50 cm; magántulajdonban)
• Három királyok (1906-07; olaj, vászon, 116 x 127 cm; MNG)
• Muskátlis kislány (c. 1917; olaj, vászon, 92,5 x 66 cm; MNG)
• Kukoricatörők (c. 1917; olaj, vászon, 83,5 x 93,5 cm; MNG´)
• Tányértörölgető nő (c. 1919; olaj, vászon, 80 x 70 cm; MNG)
• Tanya (c. 1920; olaj, vászon, 54 x 65 cm; MNG, Budapest)
• Ruhaszárítás (1920-as évek, olaj, vászon, 50 x 60 cm; MNG)
• Tanya borjakkal (1930-as évek; olaj, vászon; 52 x 72 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
• Tanya boglyákkal, rózsaszín kötényes nővel (1930-as évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)
• Putrik piros fejkendős nővel (1940-es évek; olaj, vászon, 50,5 x 65 cm; Koszta József Múzeum, Szentes)

„»Parasztinfánsnőnek« is nevezhetnők a komoly tekintetű, merev tartással, rebbenés nélkül ülő leányka portréját kezében a falusi tornácok virágával. Különös varázst ad a képnek a kifejezés egyszerűsége, őszintesége. Régi magyar cserepek tüze él színvilágában.”^[2] A kép 1938-ban került a Szépművészeti Múzeum birtokába, jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

• 1897 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
• 1900 • Párizs
• 1905 1907 • Téli Tárlat Műcsarnok, Budapest
• 1907 1910, 1915 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
• 1917 • Ernst Múzeum
• 1920 • Ernst Múzeum
• 1922 • Ernst Múzeum
• 1925 • Magyar egyházművészeti kiállítás, Róma
• 1929 • Stockholm
• 1934 • Tamás Galéria, Budapest (gyűjteményes.)
• 1935 • Nemzeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1937 • Ernst Múzeum
• 1939 • Nemzeti Kiállítás, Kassa
• 1940 • Velence, Milánó
• 1942 1948 • Szinyei Társaság, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1944 • Mai magyar művészet, Bern, Genf, Locarno, Neuchâtel
• 1945 • Magyar Tájak, Ernst Múzeum, Budapest
• 1948 • Nemzeti Szalon Gyűjteményes^[4]
• 1950 • Emlékkiállítás, Szentes
• 2010 • Karakterek találkozása egy magángyűjteményben (Válogatás Szabó Antal magángyűjteményéből, Aba-Novák Vilmos, Koszta József, Márffy Ödön), Kecskeméti Képtár, Cifra Palota
• 2011 • „Kenyni muszáj!” – Koszta József képei magángyűjteményekből, Koszta József Múzeum, Szentes (rendezte Szabó Antal)
• 2013 "A művészet szóljon a lélekhez-kamarakiállítás a kecskeméti Bozsó Galériában (rendezte Szabó Antal)
• 2014 Koszta József gyűjteményes kiállítása, Tornyai János Múzeum
• 2016 Koszta József gyűjteményes kiállítása, Budapest, Ybl Bazár

• Déri Múzeum, Debrecen
• Képzőművészeti Múzeum, Marosvásárhely
• Koszta József Múzeum, Szentes (állandó Koszta József-kiállítás)
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Móra Ferenc Múzeum, Szeged
• Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

• Szinyei Merse Pál Társaság

• 1951-ben a szentesi Csongrádmegyei Múzeum felvette a Koszta József Múzeum nevet,^[5] egy utca,^[6] egy általános iskola^[7] és egy helytörténettel foglalkozó civil szervezet^[8] is őrzi emlékét és nevét.
• Tanyájának sajnos már csak a romjai láthatók a város határában.^[9]
• 1969-ben, halálának 20. évfordulóján^[10] a volt városi lakóháza közelében, a róla elnevezett utca végénél állították fel a sztéléjét.^[11] Alkotója Borsos Miklós szobrászművész.
• Ugyancsak 1969-ben emléktáblával jelölték meg a Zrínyi utca 2. szám alatt^[12] álló volt városi lakóházát is.
• A Fiumei úti temetőben levő síremlékét^[13] Szentes város gondozta – majd miután 2008-ban kiderült, hogy a festő nem itt, hanem egy másik, jelöletlen sírban nyugszik, a hamvakat exhumálták,^[14] és a szentesi Kálvária temető díszsírhelyén feleségével, Szeifert Annával együtt ünnepélyesen újratemették.^[15]

• Műbarátok ösztöndíja (1897)
• Mention honorable, Párizsi Világkiállítás (1900)
• Wolfner-díj (1917)
• Barcelonai Világkiállítás arany- és bronzérem. (1929)
• Állami festészeti kis aranyérem (1935)
• Kossuth-díj (1948)

• Bényi László: Koszta József (Budapest, 1959)
• Aradi Nóra: Koszta József (Budapest, 1964)

• Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz József. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Koszta József, lásd 478-479. p.
• Koszta József élete, munkássága, artportal.hu
• MÉL
• Koszta József életrajza, 31 festménye
• Koszta József, MEK
• Gink Károly: Portréfotó Koszta Józsefről, 1949. [2013. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 29.)
• Koszta József. Szentes helyismereti kézikönyve - Tanulmányok), 2000
• Lantos Imre: Emlékoldal Koszta József halálának 60. évfordulójára, 2009. július 29.
• Koszta József festőművész gyászjelentése. e-Könyvtár Szentes

• 
  Koszta József lakóháza - Szentes, Zrínyi utca 2.
• 
  Emléktábla Koszta József szentesi lakóháza falán