Léo Taxil – Wikipédia

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! (2005 júniusából)

Léo Taxil
Született	Marie Joseph Gabriel Antoine Jogand-Pagès 1854. március 21.[1] Marseille
Elhunyt	1907. március 31. (53 évesen)[1] Sceaux
Álneve	Léo Taxil
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	újságíró kiadó író regényíró olvasószerkesztő
Iskolái	Lycée Thiers
A Wikimédia Commons tartalmaz Léo Taxil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Léo Taxil, eredeti nevén Marie Joseph Gabriel Antoine Jogand-Pagès (Marseille, 1854. március 21. – Sceaux, 1907. március 31.) francia antiklerikális író, újságíró, aki arról vált nevezetessé, hogy rászedte a pápát és a francia főpapokat.

Jezsuita neveltetést kapott, de hamar megundorodott az egyháztól, és nemsokára éles hangvételű katolicizmus-ellenes írásaival vált ismertté. Több pénzbüntetés után 1879-ben bíróság elé állították A bas la calotte című írásáért, melyben a vád szerint egy, az állam által elismert egyházat gyalázott. 8 évre ítélték, ezért Svájcba menekült, de rövidesen amnesztiát kapott. Ekkor visszatért Franciaországba, és Párizsban egyházellenes könyvtárat nyitott. 1881-ben belépett az egyik francia szabadkőműves páholyba, de néhány hónappal később becstelen viselkedés miatt kizárták.

1884-ben, XIII. Leó pápa Humanum genus(wd) nevű, a szabadkőműveseket támadó enciklikájának megjelenése után azt állította, megbánta korábbi viselkedését, nyilvános bűnbocsánatot tartott, és színleg visszatért a katolikus egyházba. Ezután kampányba kezdett a szabadkőművesek ellen, a páholyaikat sátánimádattal vádolva, és azt állítva, hogy bizonyos Diana Vaughan írta meg neki vallomását egy sátánista szektáról. Könyvei annak ellenére rendkívül sikeresek lettek a katolikusok körében, hogy ez a „Diana Vaughan” a nyilvánosság előtt sosem mutatkozott. 1892-től Taxil egy szabadkőműveseket támadó újságot is kiadott, La France chrétienne anti-maçonnique címmel. 1887-ben audiencián járt XIII. Leó pápánál, aki rendre utasította Charleston püspökét, amiért az koholmánynak titulálta a szabadkőműves-ellenes vallomásokat, és a szentatya áldását adta egy 1896-os trenti szabadkőművesek elleni kongresszushoz is.

Ekkorra azonban már túl sok kétség gyűlt fel az egyházon kívül és belül is Vaughan vallomásainak igaz voltát illetően, sőt már a létezését is kezdték megkérdőjelezni. Taxil végül megígérte, hogy magával hozza egy általa, 1897. április 19-én tartott előadásra. A hallgatóságot (akik közt rengeteg pap is volt) azonban ezen az előadáson kellemetlen meglepetés érte: Taxil bejelentette, hogy Diana csupán egy, az ő alkalmazásában álló titkárnő volt, aki megengedte neki, hogy a nevét az átveréseihez kölcsönözze. Emellett bejelentett másfajta átveréseket is, például hogy rávette a marseille-i kikötő parancsnokát, hogy nem létező cápákat irtson ki a kikötőből, és turistákat, archeológusokat vonzott a Genfi-tó nem létező vízalatti városához.

Beismeréseit a hallgatóság felháborodással fogadta; amikor Taxil elhagyta a termet, meg akarták lincselni, és egy rendőrnek kellett őt elkísérnie egy közeli kávézóig.

Taxil önleleplezése után elköltözött Párizsból, és vidéken élt egészen 1907-ben bekövetkezett haláláig.

• XI. Pius titkos szeretői (Les amours secrètes de Pie IX) – könyve, mely a szabadkőműves páholyból való kizárásának egyik oka volt
• TAXIL Leó volt szabadgondolkodónak önvallomásai, Buzárovits G., Esztergom, 1887, http://www.ppek.hu/konyvek/Taxil_Leo_volt_szabadgondolkozonak_onvallomasai_1.pdf
• Revélations complètes sur la franc-maçonnerie – „megtérése” után kiadott négykötetes mű a szabadkőművességről, melyben páholyaikat koholt tanúvallomásokra alapozva sátánizmussal vádolta
• A Sátán a XIX. században (Le diable au XIXe siècle) c. könyve, mely „bemutatja” Diana Vaughan figuráját
• Eucharistic Novena – a pápa által dicsért imagyűjteménye, melyet Taxil a „megtért” Diana Vaughan nevében adott ki
• A szórakoztató Biblia (La Bible Amusante) című, 1897-ben megjelent könyve, melyben a Biblia ószövetségi részét figurázta ki

• Taxil Leo volt szabadgondolkozónak önvallomásai; ford. Csápori Gyula; Buzárovits Ny., Esztergom, 1887
• A szórakoztató biblia; ford. Gellért György; Kossuth, Bp., 1963
• A szórakoztató Biblia; ford. Gellért György; Anahita-Ninti, Bp., 2001

• http://www.masonicinfo.com/taxil.htm Archiválva 2022. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• http://www.bautz.de/bbkl/t/taxil_l.shtml
• http://www.cix.co.uk/~craftings/leo.htm
• The Confessions of Leo Taxil Archiválva 2008. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben – Taxil önleleplező beszéde, angolul