A lakoma – Wikipédia

Ez a szócikk a Platón-dialógusról szól. Hasonló címmel lásd még: A lakoma (egyértelműsítő lap).

Platón dialógusai
Szókratikus korszak
Szókratész védőbeszéde Kisebbik Hippiasz Nagyobbik Hippiasz Euthüphrón Kritón Lüszisz Lakhész Kharmidész Ión Prótagorasz Euthüdémosz Gorgiasz Menexenosz Menón Kritiasz Kratülosz
A „nagy” dialógusok: formatan, politika, halál, dialektika, szerelem
Phaidón A lakoma Állam Phaidrosz
Kései dialógusok: forma-teória kritika, kozmológia, politika, metafizika
Theaitétosz Parmenidész A szofista Philébosz Az államférfi Timaiosz Törvények
Apokrif dialógusok
Első Alkibiadész Második Alkibiadész Minósz Theagész Szerelmes ifjak Kleitophón Hipparkhosz
Sablon:Platón m v sz

A lakoma (ógörögül Συμπόσιον, szümposzion) című dialógus Platón középső alkotói korszakában íródott. A dialógus témája a szerelem. A görög kifejezés szümposzion "közös ivást" jelent, amely a voltaképpeni lakomát (deipnon), vagyis az étkezést követi. A közös ivásnak megvoltak a hagyományos szabályai.

A keretbeszélgetés Apollodórosz és barátai között zajlik, akik arra kérik őt, hogy mesélje el, mi történt azon a találkozón, ahol Szókratész, a filozófus, Agathón, a költő és mások a szerelemről vitáztak. Magán a lakomán Apollodórosz nem vett részt, de állítólag neki Arisztodémosz, Szókratész hű követője mesélte el.

Arisztodémosz az utcán találkozott Szókratésszel, aki éppen egy előkelő ifjúhoz készült vacsorára. Szókratész rábeszéli Arisztodémoszt, hogy tartson vele. Platón a következő részben Szókratész jelleméről ad leírást: Szókratész útközben többször is megáll, kapualjakba húzódik, hogy magában elmélkedjen, ezért későn ér a lakoma helyszínére.

A lakoma kezdése után, miután bemutatták Dionüszosznak az italáldozatot, a vendégek egymást követve rövid szónoklatot mondanak, Erósz istentől kérve ihletést.

Phaidrosz szerint Erósz isten a legnagyobb ajándékkal áldotta meg az embereket, amikor a szerelmet közéjük bocsátotta, ugyanis a szerelem képes egyedül a nagy és szépséges dolgok létrehozására. Sőt, állította Phaidrosz, legyőzhetetlen lenne az a város, amely csupa szerelmes férfiból állana, mert az ilyenek kerülnék a szégyenletest, és igyekeznének kitűnni egymás előtt.

Szerint Erósz kétféle lehet: van egy égi, és ennek egy földi megfelelője, egy közönséges. Ez utóbbi csak az átlagemberek között munkálkodik, azok közt, akik a szerelmesük testét jobban szeretik annak lelkénél. Akit az égi Erósz inspirál, az belső tartalomra, belső szépségre kíváncsi, és kerüli a féktelenséget a szerelemben.

Erósz minden létezőben benne van. Az emberben is jelen van, az égi fele az egészséges emberben, a közönséges pedig a betegben. Az orvos a művész, aki ezt állítja helyre minden emberben. Mindent Erósz kormányoz. A világ ellentétekből áll, hasonlóan ahhoz, ahogy Hérakleitosz is mondta, viszont az ellentéteknek először meg kell békülniük, mint pl. a zenében a magas és a mély hangoknak, hogy létrejöhessen a harmónia. Így van ez az évszakokkal is. A jóstudomány a kulcs, ami összeköti az embereket és az isteneket.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• Platón összes művei I–III. Európa Könyvkiadó, 1984
• Platón összes művei kommentárokkal. A lakoma (Telegdi Zsigmond ford. átdolgozta Horváth Judit, jegyz. és az utószót írta Steiger Kornél), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005 (A kútnál), ISBN 9639165409
• Arisztophanész beszéde a Szerelem eredetéről

Ez az irodalmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!