Leidenfrost Pál – Wikipédia

Vitéz Barsi Leidenfrost Pál (Garamlök, 1889. június 5. - Sátoraljaújhely, 1946.) magyar festőművész.

A Leidenfrost család 1896-ban szerzett nemességet Gyula földbirtokos által. A család 1897-ben kapott barsi előnevet.^[1] Szülei Leidenfrost László (1859-1909) országggyűlési képviselő és Schmitt Mária (1868-1902) voltak.^[2] Felesége Barthos Vilma volt.

Az első világháborúban a császári és királyi 12. ulánusezred tartalékos főhadnagya volt, s kedvezőtlen parancsnoki vélemény miatt nem lett aranysarkantyús vitéz. Arany vitézségi érmet, az ezüst vitézségi érem II. osztálya, Károly-csapatkeresztet és a sebesültek érme kitüntetést is megkapta.^[3]

1923-ig a vallás és közoktatási minisztérium tisztviselője, majd mint minisztériumi osztálytanácsos nyugdíjba vonult. Ezt követően kezdett festeni. A Nemzeti Szalon csoportos tárlatain szerepelt 1926-ban és 1928-ban, illetve 1934-ben Esztergomban a vármegyei kiállításon.^[4] 1928-tól Esztergomban társas trafikvezető volt.^[5] 1934-től a Frontharcos Szövetség esztergomi helyi csoportjának társelnöke, illetve Esztergom evangélikus egyházközségi felügyelő volt.^[6] 1938-tól a Baross Szövetség dohányárus csoportjának esztergomi körzeti elnöke.^[7]

A sátoraljaújhelyi köztemetőben a szigethi Barthos család sírboltjában nyugszik.^[8]

• 1927 Jegenyesor, Szépművészeti Múzeum^[9]

• 1935 Művészeti Lexikon 2. Budapest, 21
• kieselbach.hu
• A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai. A 45. csoportkiállítás katalógusa: Philipp Bauknecht, Baán-Kuszka Lili, Bohuniczky Endre, Hellebranth Berta, Hellebranth Ilona, Leidenfrost Pál. Budapest, 1925. szeptember 6–15.

Ez az életrajzi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!