Levédia – Wikipédia

Levédia (görögül Λεβεδία) a magyar törzsek szállásterülete volt a kelet-európai pusztán a 9. században.

A magyarok e területre költözése VII. Kónsztantinosz bizánci császár műve – A birodalom kormányzásáról (DAI) – alapján 950-hez képest régen volt: „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának szálláshelyet, azon a helyen, melyet első vajdájukról Levediának neveznek.” Különböző forrásokra alapozva feltehető, hogy a hódítás 750 körül történt. A mintegy négy emberöltőt kitevő időszak akkoriban hosszú periódusnak számított, és a beköltözés pontos dátumát nem őrizte meg az emberi emlékezet.

A császár tudósításában szereplő Levedi (Λεβεδιας) alighanem egy levédiai illetőségű főember – βοεβόδος^[1]– volt, aki egyébként más forrásokban nem szerepel, s személyét ez idáig nem sikerült semmi módon azonosítani. Más elképzelések szerint egy Levedi nevű törzsfő nevét ruházták rá a szóban forgó területre.

A szállásterület ilyen elnevezését valószínűleg soha sem használták a gyakorlatban, az a császár alkotása, a végén ugyanis az -(i)a országnévképző fedezhető fel. Levedinek a magyarok bizonyára Levedi közvetlen szálláshelyét hívták;^[2] a bizánciak pedig Levedihez és Levedibe utazhattak diplomáciai ügyekben. Ezt a császár tévedésből kivetítette az egész magyar szállásterületre.

A 2010-es évek kutatásai nyomán az a kutatói álláspont vált uralkodóvá, amely szerint az ősmagyarok egy része az Urál keleti oldalán elterülő sztyeppéről a 8–9. század fordulóján költözött a szamarai Volga-vidékre. Ez a terület azonosítható Levédia területével az utóbbi évek régészeti kutatásai alapján.^[3]

Az írott források által említett Levédiát és Etelközt a kutatók nagy része térben és időben már korán elkülönítette, és Levédiát az Etelközt megelőző szállásterületnek tekintette. Kónsztantinosz De administrando imperio (DAI) művéből tudjuk, hogy a besenyők támadása miatt a magyar törzsek egy része nyugat felé költözött, Etelközbe. További támpont lenne a Kazár Birodalom közelsége, illetve, ha a DAI-ban említett törzsi szállásterület folyóját a "Chidmast amelyet Chingilusnak is hívnak" - sikerülne azonosítani. Szóba jöhet az Inhulec folyó e tekintetben. Ezen támpontok alapján a kutatók többsége a Don és a Dnyeper közti területre helyezte Levédiát, illetve korábban a történészek a Don-Donyec vidékére valószínűsítették ezt a törzsszövetségi területet. Ugyanakkor elmondható, hogy „nincs régészeti nyoma annak, hogy a 6-8. század között az Ural vidékéről újabb népesség költözött volna” a Don és a Donyec közötti területre. „Régészetileg tehát jelenleg elfogadhatónak tűnik az a történelmi elképzelés, mely nem számol önálló levédiai szállásterülettel, hanem azt Etelköz - feltehetőleg keleti - részének tekinti.” ^[4]

Elsőként Vékony Gábor vette észre, hogy a DAI 37. és 38. fejezetének összevetésével megállapítható Levédia fekvése. A két fejezet a magyarok és besenyők szállásterületeit sorolja fel. Az adatok térbeli elhelyezése alapján egyetlen logikus következtetés vonható le: Levédia a Volga alsó folyásától keletre, az Ural folyó vidékén helyezkedett el. A történeti forrásból kinyert adat tehát ugyanarra a területre helyezi Levédia fekvését, ahol a fizikai antropológiai kutatások szerint a honfoglaló magyarok egyik csoportja kialakult a késő vaskorban, és ahonnan ismertek magyar jellegű régészeti leletek is.^[5]

Levédia Volga menti elhelyezkedését támogatja Olekszij Komar ukrán régész elképzelése, hogy etimológiailag a Chidmas (Χιδμάς) folyó a Kámával azonosítható.^[6][7]

A XIX. század 40-50-es éveiben Jerney János úgy vélte, Levédia nevét az ukrajnai Велика Лепетиха (Velika Lepetikha) és Мала Лепетиха (Mala Lepetikha) település őrizte meg. A szláv лебедь jelentése hattyú. Levédia tehát a Hattyúk földje.^[8] 1844 és 1845 között, Jerney egy évig tartó útja során bejárta a Fekete- és az Azovi-tenger mellékét, a Krím-félszigetet és a Don mellékét. Az utazás eredményeiről 1851-ben jelent meg kétkötetes könyve, Jerney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett 1844 és 1845. A könyv második kötetében található az a rész – Lebediai út –, mely a Levédiával kapcsolatos kutatás részleteit tartalmazza.^[9]

• ↑ Archaeo - korai magyar: Türk Attila – Szeifert Bea – Gerber Dániel – Csáky Veronika – Langó Páter – Dimitrij A. Sztasenkov – Szergej G. Botalov – Mende Balázs Gusztáv – Szécsényi-Nagy Anna: A korai magyar történelem régészeti és archeogenetikai kutatásának legfrissebb eredményei Nyugat-Szibériától a Középső-Volga vidékig. Archaeologiai Értesítő, CXLVII. évf. 1. sz. (2023. március 3.) 33–74. o. Hozzáférés: 2024. május 29.
• Jerney János (1851): Jerney János’ keleti utazása a’ magyarok’ őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. Második kötet. Pest.
• Konstantinos Porphyrogennetos in Moravcsik, Gy. and Jenkins, R. J. H. (1967): Constantine Porphyrogenitus. De Administrando Imperio. Corpus fontium historiate Byzantinae. Vol. I. Washington.
• Marquart, J. (1903): Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Ethnologische und historisch-topographische Studien zur Geschichte des 9. und 10. Jahrhunderts (ca. 840–940). Mit Unterstützung der Königl. Akademie der Wissenschaften zu Berlin. Leipzig.
• ↑ Sudár 2014: szerk.: Sudár Balázs - Petkes Zsolt: A honfoglalók viselete. Helikon, 2014
• ↑ Sudár 2015: szerk.: Sudár Balázs: Magyarok a honfoglalás korában. Helikon, 2015
• Magyar tudósok tanulmánya a Nature Scientific Reports kiadványban a korai magyarságról, térképekkel

• Olekszij Komar: A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. Budapest, 2018.

• Etelköz