Libik György – Wikipédia

Libik György (Rózsahegy, 1919. október 18.^{[* 1]} – Budapest, 1995. január 23.) síelő, gépészmérnök, antifasiszta ellenálló.

Apja székely református származású családból származó gépészmérnök volt. Anyja felvidéki zsidó családból származott, 1944-ben deportálása előtt öngyilkos lett. Öccse Libik András filmrendező.

Első felesége (1944–1946) Szent-Györgyi Albert lánya, Szent-Györgyi Kornélia volt. Második felesége (1952–1970?) Glemba Mária, volt, tőle szintén elvált.

A budapesti I. kerületi Werbőczy István Reálgimnáziumban érettségizett 1937-ben, 1946-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. A párizsi Ecole Centrale des Arts et des Manufactures(wd) hallgatója volt 1946 és 1947 között.

Egyetemi tanulmányai alatt Svájcban végzett szakmai gyakornoki munkát. 1943-ban hazatérve bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalomba, amelyben együttműködött Raoul Wallenberggel valamint Major Tamással is.

1945 és 1956 között különböző munkahelyeken vezető mérnöki és kutatói beosztásokat töltött be.

Az 1956-os forradalom alatt (1956. okt. 24.–1956. nov. 5.) a Parlament Dolgozói Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A Nagy Imre-kormány I. osztályú követségi tanácsosnak nevezte ki. Forradalmi bizottsági elnökként és kinevezett bécsi követségi tanácsosként részt vett a Semlegességi Nyilatkozat megszövegezésében.

A forradalom leverése után Svédországba menekült, ahol folytatta szakmai pályafutását. Kutatómérnökként tevékenykedett, a Svéd Mérnökök Szövetsége képviseletében a Svéd Feltalálói Díj egyik alapító volt. Az emigrációban Kéthly Anna köréhez tartozott. Több tucat levelet váltottak, amelyek a magyar forradalom nemzetközi elismertetéséért folyó küzdelemről és a magyarországi emigráció összefogásáért végzett tevékenységről szóltak.

1989-ben hazatért Magyarországra és svéd–magyar vegyes vállalatot alapított, valamint jelentős szerepet játszott több svédországi nagyvállalat (mindenekelőtt a Volvo) magyarországi megjelenésében. Magyarországi visszatelepülése után bekapcsolódott a magyar szakmai és politikai közéletbe.

A Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC, 1939–1946), az Előre SE (1946–1953), a Budapesti Lokomotív síelője (1955), ill. a Budapesti Dózsa síelője (1956) és motorversenyzője (1949–1951) volt.

Az 1940-es évek ismert sísportolója volt, néhány versenyen az egyik legjobb svájci síelőt, Luc Nigglit (1920–1993) is legyőzte. A második világháború után a magyar téli olimpiai csapat kapitányának is megválasztották

Síelésben a St. Moritz-i téli olimpia résztvevője (1948: lesiklás, műlesiklás). Kétszeres magyar bajnok lett 1950-ben (műlesiklás és alpesi összetett), valamint 15-szörös csapatbajnok síelésben. A magyar alpesi síválogatott tagja (1947–1956), valamint az úgynevezett tatai olimpiai sztrájk szervezője volt 1951-ben.

Sportvezetőként a Magyar Sí Szövetség (MSSZ) ideiglenes intéző bizottságának tagja (1945), az MSSZ elnöke (1956–1957).

Még életében közzétette Standeisky Éva a Kéthly Annával váltott leveleit A Hiány c. lap Kéthly Anna-emlékszámában, 1990-ben. Hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi.

Emlékére a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete 2013-ban Libik György-díjat alapított. A díjat azok vehetik át, akik „a szabadságért és a demokráciáért kockázatot vállalnak és szembeszállnak az erőszak, a rasszizmus és a diktatúra képviselőivel.” A díjat Ságvári Endre halálának évfordulóján adják át (júl. 27-én, Ságvári Endre lelövésének színhelyén, a Remiz étteremben).

• Magyar Szabadságrend ezüst fokozata (1948)
• Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950).

• A MTESZ alapító tagja (1946-tól), uo. a központi műszaki tudományos bizottság elnöke (1950–1951), a Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Atomenergia Bizottság alapító tagja (1956).
• A budapesti Wallenberg Társaság (1988-tól),
• Kéthly Anna Társaság (1991-től)
• a Magyar Ellenállási Szövetség alapító tagja (1991-től),
• a Bajcsy-Zsilinszky Társaság tagja.
• A Svéd Mérnökök Szövetsége
• Svéd Parlamenti Képviselők és Tudósok Szövetsége
• a svédországi Wallenberg Egyesület alapító tagja.

• Üzenet a lesiklásból/Besked från störtloppet. Kétnyelvű kiadvány. Az előszót írta: Anger, Per. (Borås, 1981 és Stockholm, 1981)
• Utazás a peresztrojka Moszkvájában egy svéd kollégámmal. (Hitel, 1989. 14.)
• Vendégségben Péter Gábornál, 1989. ápr. 30. (Népszabadság, 1990. szept. 29. és L. Gy. reakciója a cikkre: 1990. okt. 8.).

• ↑ Névpont: Kozák Péter: Névpont. nevpont.hu. Budapest

• Libik György megmentette a becsületet. Legyőzte Nigglit. (Nemzeti Sport, 1943. febr. 22.)
• Fehér Lajos: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. (Honvédelem, 1984. 11.)
• Sárvári Márta: „A népre kell figyelni.” Wallenbergtől a vízlépcsőig. Beszélgetés Libik Györggyel. (Magyar Nemzet, 1988. dec. 19.)
• Kéthly Anna levelei Libik Györgyhöz. Vál., szerk. Standeisky Éva. (Hiány, 1990. 12.)
• A Kádár-korszak Svédországból nézve. Libik György levelei Kéthly Annához. (Magyar Nemzet, 1991. jún. 3.)
• Garami László: Az élet elől nem lehet elutazni! Vagy mégis? (Új Magyar Hírek, 1991. 2.)
• Kulcsár Péter: Minden diktatúra ellen. Kéthly Anna hívei. (Magyar Nemzet, 1991. márc. 1.)
• Mikor érkezett a Volvo? Egy üzleti kapcsolatfelvétel története. (Köztársaság, 1992. 19.)
• Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
• Halálhír. (Népszabadság–Magyar Hírlap, 1995. jan. 25.)
• Elhunyt Libik György. (Magyar Nemzet, 1995. jan. 25.)
• Libik André: Szép lányok és terroristák. Visszaemlékezések. (Bp., Puedlo Kiadó, 2000; 2. átd. kiad. 2005).
• Wisinger István: A Nobel-díjas kém. Athenaeum, 2016. Dokumentumregény. (Hiteles dokumentumok, adatok, kiegészítve az írói fantáziával.)