Loreley – Wikipédia

Loreley
Magasság109 m[1]
OrszágNémetország
Elhelyezkedése
Loreley (Németország)
Loreley
Loreley
Pozíció Németország térképén
é. sz. 50° 08′ 22″, k. h. 7° 43′ 44″50.139444°N 7.728889°EKoordináták: é. sz. 50° 08′ 22″, k. h. 7° 43′ 44″50.139444°N 7.728889°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Loreley témájú médiaállományokat.
Loreley, a visszhangzó szikla a Rajna bal partjáról nézve

A Loreley (más néven: Lorelei, Lore-Ley, Lurley, Lurelei, Lurlei) egy palaszikla a németországi Sankt Goarshausen településnél, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. A képződmény a keleti, jobb oldali Rajna-parton 132 méter magasra emelkedik. Ez a Rajna folyó legszűkebb pontja.

A szikla tetején kilátó található, innen néhány száz méterre pedig a Freilichtbühne Loreley elnevezésű szabadtéri színpad, ahol 1939 óta rendszeresen lépnek fel német és nemzetközi előadók, zenekarok.

Loreleynek nevezte el Clemens Brentano romantikus költő az 1801-ben írt balladájában a helyi mondákban szereplő szirént, aki szépségével és csodálatos énekhangjával bűvölte el a hajósokat, akik a veszélyes áramlás ellenére már nem a menetirányt figyelték, s így hajójuk összetört a sziklán. A legendát megénekelték mások is, így Heinrich Heine, Guillaume Apollinaire, Dsida Jenő, Weöres Sándor.

A Loreley néhány szikláját az 1930-as években felrobbantották, így az átjáró az évek során sokat veszített korábbi veszélyességéből.

2000 óta múzeum is működik ezen a helyen, amely tájékoztatja a látogatókat a régió kultúrájáról, gazdaságáról és természeti kincseiről.

Loreley, a visszhangzó szikla
Loreley, a visszhangzó szikla

Heine verse

[szerkesztés]
Loreley
Műfajkomolyzenei dal
DallamFriedrich Silcher(de)
SzövegHeinrich Heine
Magyar szövegSzabó Lőrinc
Hangfajdúr
A kotta hangnemeC dúr
SorokA B A Bv C D Av E
HangterjedelemIV–1 I–IV IV–1 I–IV
II–♯VII ♯IV–VI V–3 VI–2
KadenciaIV III IV (I) VI V 2
Szótagszám9 6 8 7 8 6 8 6[2]

A Die Loreley című verset Heinrich Heine 1823-ban írta. Friedrich Silcher(de) zenésítette meg énekhangra zongorakísérettel 1838-ban.

Heine versét Liszt Ferenc is feldolgozta, ugyancsak énekhangra és zongorára.[3]

Kotta és dallam

[szerkesztés]
{ << \relative c' { \key a \minor \time 6/8 \tempo 4 = 48 \set Staff.midiInstrument = "piccolo" \transposition c' \partial 8 % Nem értem, a dal mit idéz föl, s hogy oly bús mért vagyok: g'8 g8. a16 g8 c b a g4. f8 r \bar "!" f e4 e8 d( c) d e2 r8 \bar "||" \break % egy régi, régi regétől nem szabadulhatok. g8 g8.( a16) g8 c( b) a g4. f8 r \bar "!" f e4 e8 d c d c2 r8 \bar "||" \break % Már hűvös az este; a Rajna nyugodtan folydogál; e8 d8. e16 d8 g d d b'4. a8 r \bar "!" a g4 g8 fis( g) a g2 r8 \bar "||" \break % a hegycsúcs sugarasra gyúlt alkonypírban áll. g8 g8.( a16) g8 c( b) a g4( e'8) d4 \bar "!" d8 c4 c8 b( a) b c2 \bar "|." } \addlyrics { Nem ér -- tem, a dal mit i -- déz föl, s_hogy oly bús mért va -- gyok, egy ré -- gi, ré -- gi re -- gé -- től nem sza -- ba -- dul -- ha -- tok. Már hű -- vös az es -- te; a Raj -- na nyu -- god -- tan foly -- do -- gál; a hegy -- csúcs su -- ga -- ras -- ra gyúlt al -- kony -- pír -- ban áll. } >> }

Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,
daß ich so traurig bin;
ein Märchen aus alten Zeiten,
das kommt mir nicht aus dem Sinn.
Die Luft ist kühl, und es dunkelt,
und ruhig fließt der Rhein,
der Gipfel des Berges funkelt
im Abendsonnenschein.

Die schönste Jungfrau sitzet
dort oben wunderbar;
ihr gold'nes Geschmeide blitzet,
sie kämmt ihr gold'nes Haar;
sie kämmt es mit goldenem Kamme
und singt ein Lied dabei,
das hat eine wundersame,
gewaltige Melodei.

Den Schiffer im kleinen Schiffe
ergreift es mit wildem Weh,
er sieht nicht die Felsenriffe,
er schaut nur hinauf in die Höh'.
Ich glaube, die Wellen verschlingen
am Ende Schiffer und Kahn,
und das hat mit ihrem Singen
die Lorelei getan.

Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadulhatok.
Már hűvös az este; a Rajna
nyugodtan folydogál;
a hegycsúcs sugarasra
gyúlt alkonypírban áll.

Ott fenn ül – ékszere csillog –
a leggyönyörűbb leány;
aranyhaja messzire villog
aranyfésűje nyomán.
Aranyban aranylik a fésű,
s közben a lány dalol;
hatalmas zengedezésű
varázs kél ajkairól.

A hajósnak a kis ladikban
szive fáj, majd meghasad;
nem le, hol a zátony, a szirt van –
fel néz, fel a csúcsra csak!
Végűl ladikot s ladikost a
mélységbe sodorja az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ GeoNames (angol nyelven), 2005
  2. ↑ A német szöveg első versszaka alapján.
  3. ↑ Liszt Ferenc – Heindrich Heine: Die Lorelei. Jin Kim YouTube (2012. február 17.) (Hozzáférés: 2016. november 29.) (videó)

Források

[szerkesztés]
  • Heinrich Heine – Friedrich Silche: Die Lorelei. Lieder Archiv (Hozzáférés: 2016. november 28.) (kotta és szöveg)
  • Heinrich Heine: Loreley. Aurin (2005. október 30.) (Hozzáférés: 2016. november 28.) (magyar szöveg) arch
  • Nem értem, a dal mit idéz fel (német Wikiforrás)

Felvételek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Loreley&oldid=26673797”