Louis d’Armagnac-Nemours – Wikipédia

Louis d’Armagnac-Nemours
Louis d’Armagnac (Charles de Steuben festménye)
Született	1472 Normandia
Meghalt	1503. április 28. (31 évesen) Cerignola, Nápolyi Királyság
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Ország	Francia Királyság
Szolgálati ideje	1484–1503
Rendfokozata	tábornok
Csatái	Seminara, (1495) Cerignola, (1503)
Halál oka	bevetésben esett el
Szülei	Louise of Anjou Jacques d'Armagnac
Civilben	Nápoly alkirálya (1501–1503)
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis d’Armagnac-Nemours témájú médiaállományokat.

Louis d’Armagnac (1472 – Cerignola, 1503. április 28.) francia főnemes, 1481-től Guise grófja, 1500-tól Pardiac grófja, Nemours hercege, VIII. Károly és XII. Lajos francia király hadvezére, 1501-től a Nápolyi Királyság francia alkirálya. A második itáliai háborúban, a spanyolok ellen vívott cerignolai csatájában esett el.

Louis herceg édesapja Jacques d’Armagnac (1433–1477) volt, Pardiac és Marche grófja, Carlat őrgrófja, Nemours hercege, Bernard d’Armagnac és Éléonore de Bourbon, marche-i grófnő és nemours-i hercegnő fia. Édesanyja Louise d'Anjou (1445–1477) volt, IV. Charles d’Anjou maine-i gróf és Isabelle de Luxembourg grófnő leánya. Hatan voltak testvérek:

• Jacques d’Armagnac (1468–1477), gyermekként meghalt.
• Jean d’Armagnac (1470–1500), Nemours hercege, Pardiac grófja, 1492-ben Yolande de La Haye-t († 1517) vette feleségül.
• Louis d’Armagnac (1472–1503), 1500-tól Nemours hercege, 1481-től Guise grófja,
• Marguerite d’Armagnac (1464–1503), Guise grófkisasszonya, Pierre de Rohan-Gié herceg († 1513) felesége,
• Catherine d’Armagnac (1466–1487), aki 1484-ben II. Bourbon Jánoshoz (1426–1488), Bourbon hercegéhez ment feleségül,
• Charlotte d’Armagnac (1477–1504), Guise grófkisasszonya, aki Charles de Rohan-Gié herceghez († 1528), sógora, Pierre de Rohan-Gié herceg első házasságból származó fiához ment feleségül.

Apja, Jacques d’Armagnac, Nemours hercege összeesküvést szőtt XI. Lajos király ellen. 1470 áprilisában letartóztatták és a Bastille-ban kínvallatásnak vetették alá. A párizsi parlament halálra ítélte. 1477. augusztus 4-én Párizs központi piacterén (a mai Les Halles helyén) kivégezték, javait a korona javára elkobozták. Az ekkor már elborult elméjű király utasítására a herceg két élő fiát, a 7 éves Jeant és az 5 éves Louis-t a vérpadra állították, fehérbe öltöztetve, hogy apjuk rájuk fröccsenő vérét mindenki jól láthassa. A kivégzés után a gyerekeket ebben az állapotban a Bastille-ba zárták, szűk ketrecekbe, ahol sem állni, sem pihenni nem tudtak. Heti rendszerességgel megverték őket, fogaikat kihúzták, és más kínzásokat is el kellett szenvedniük. Csak hat év múlva, 1483-ban szabadulhattak ki, XI. Lajos halála után, amikor annak fia, VIII. Károly lépett trónra. Az idősebb, Jean beleőrült a kínzásokba. Louis írott vallomást tett a sorsukat vizsgáló bizottság elé, tanúsítva átélt gyötrelmeiket.^[1] 1484-ben VIII. Károly visszahelyezte őket jogaikba, Jean d’Armagnac-nak visszaadta az apjuktól elkobzott földbirtokok egy részét, és hercegi címeit. A harmadik fiú, Louis a kor szokása szerint az egyházi vagy a katonai pálya között választhatott.

Louis d’Armagnac a király szolgálatába állt, elkísérte VIII. Károlyt a nápolyi hadjáratban. 1495. június 28-án Bérault Stuart d'Aubigny marsall oldalán részt vett seminarai csatában, ahol vereséget mértek II. Ferdinánd nápolyi király seregére és Gonzalo Fernández de Córdoba spanyol segédcsapatára.

VIII. Károly az Île-de-France-i Longjumeau és Chilly városokat adományozta Louis-nak. Longjumeau-t II. René, Lotaringia hercege elfoglalta tőle, majd eladta a Gaillard családnak. 1499-ben megegyeztek, a Gaillard-ok kifizették Armagnacot, és megtartották Longjumeau-t. Louis bátyja, Jean d’Armagnac, akit elborult elméje miatt családja többször megpróbált gondnokság alá helyeztetni, 1500-ban utód nélkül elhunyt, hercegi címeit és megmaradt birtokait öccse, Louis örökölte.

Louis d’Armagnac részt vett a második itáliai háborúban is, XII. Lajos francia király hadvezéreként. 1501-ben, Nápoly francia–spanyol közös elfoglalása után a király őt nevezte ki a Nápolyi Királyság francia alkirályává, de nem tudta megvédeni királyságát. Az itáliai francia és spanyol megszállók között háború tört ki, ennek során Louis d’Armagnac 1503. április 28-án a cerignolai csatában ismét Gonzalo Fernández de Córdoba herceggel került szembe, akit kiváló hadvezéri tettei nyomán a Nagy Kapitány-nak neveztek. A francia nehézfegyverzetű gendarme lovasság, és a svájci pikás gyalogság háromszoros túlerőben volt Gonzalo de Córdoba veterán spanyol katonáival szemben, azok azonban jól kiépített védelmi állásokból, puskások tüzével állították meg a francia rohamokat. Louis d’Armagnac, Nemours hercege, Nápoly alkirálya is elesett a harcban. A francia királyi haderő az egész Nápolyi Királyságot végleg elvesztette.

Louis halálával az Armagnac-ház férfiágon kihalt. Guise grófjának címét sógora, Pierre de Rohan-Gié herceg örökölte. Nemours hercegének címe visszaszállt a koronára. 1508-ban XII. Lajos király unokaöccsének, Gaston de Foix-nak, Narbonne vikomtjának adta, aki 1507–12 között a cambrai-i liga háborúi során az észak-itáliai hadjáratokban vezette a királyi hadakat.

• Frederick Lewis Taylor: The Art of War in Italy, 1494-1529. Westport: Greenwood Press. 1973. ISBN 0-8371-5025-6.
• Frederic J. Baumgartner: Louis XII, St.Martin’s Press, New York, 1996. ISBN 0-312-12072-9

• Itáliai háborúk