Mágneses lehajlás – Wikipédia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Nem tévesztendő össze a következővel: mágneses elhajlás.

A mágneses inklináció - azaz a mágneses lehajlás - azt a szöget fejezi ki, amelyet a földi mágneses erőtér valós iránya, valamint az adott földrajzi ponton felvett vízszintes sík zárnak be egymással. Gyakorlati hatását vizsgálva kijelenthető, hogy egy szabályosan mágnesezett iránytű két végére csak az egyenlítő vonalában hat egyforma erő. Az iránytű fizikai helyzetét bármely mágneses pólushoz közelítve megfigyelhető, hogy a közelebbi pólus mágneses hatása erősebben jelentkezik a távolabbra lévő rovására. Az iránytű mutatója ilyenkor nemcsak irányba áll, hanem az erősebb hatású (közelebb lévő) pólushoz képest lefelé is bólint. A pontos elemi navigáció során a fentiek miatt ismerni kell az adott pont inklinációs eltéréseit és az adott iránytű esetleges korrekciós tényezőit is.

• Mágneses elhajlás (Mágneses deklináció)
• Iránytű

Ez a földrajztudományi tárgyú vagy földrajzi fogalommal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!