Második ypres-i csata – Wikipédia

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Első ypres-i csata, Harmadik ypres-i csata, Negyedik ypres-i csata

Második ypres-i csata
Németország harmadik áttörési kísérlete északon – A nyugati front helyzete 1915-ben
Konfliktus	Nyugati front (Első világháború)
Időpont	1915. április 22. – május 25.
Helyszín	Ypres
Szemben álló felek
Franciaország  Egyesült Királyság  Belgium  Német Birodalom
Veszteségek
70 000 fő 35 000 fő
Térkép
Második ypres-i csata Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 53′ 58″, k. h. 2° 56′ 26″50.899444444444, 2.940555555555650.899444°N 2.940556°EKoordináták: é. sz. 50° 53′ 58″, k. h. 2° 56′ 26″50.899444444444, 2.940555555555650.899444°N 2.940556°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Második ypres-i csata témájú médiaállományokat.

A második ypres-i csata az első világháború egyik nagy csatája volt 1915. április 22-étől május 25-éig a Flandriában védekező francia-brit csapatok és a támadó császári Németország alakulatai között.

Németország 1914–15 telén nagyon kellemetlen helyzetbe került a keleti fronton, az oroszok elleni küzdelemben minden erejére szüksége volt, ezért a nyugati fronton nem lépett fel támadólag. A franciák által erőltetett tél végi offenzívát a német hadsereg viszonylag könnyedén kivédekezte. A keleti fronton is hamarosan javulni kezdett a helyzet, ezért a német főparancsnokság megegyezett egy újabb nyugati offenzíva elindításáról. A támadás helyszínéül a La Manche partját választották ki. A német hadvezetés 1914-ben kétszer (versenyfutás a tengerhez, első ypres-i csata is kísérletet tett a csatorna déli partjának elfoglalására, hiába. Most harmadszor is tervbe vették az antant frontjának áttörését és csapatainak délnyugati irányból való bekerítését. Céljuk volt még Belgium hadseregének végső legyőzése is.

A Flandriai front túloldalán Nagy-Britannia és – egyre növekvő számban – Kanada csapatai ásták be magukat. Az 1914-es őszi események óta a brit hadsereg javarészt pihent, és megpróbálta kiheverni a veszteségeit. Kiképzett önkéntesek jöttek Angliából, és megérkeztek az első gyarmati csapatok is. A britek a front mentén szilárd erődrendszert építettek ki. Márciusban támadást kíséreltek meg az Ypres-től délre fekvő Neuve Chapelle-nél, mely során megszerezték az úgynevezett 60-as magaslatot.

Franciaország az első champagne-i csata kudarca miatt kiábrándult, alakulatainak morálja alacsony volt, a kezdeti háborús lelkesedést a hihetetlennek tűnő veszteségadatok gyorsan lehűtötték. Erősítésül a gyarmatokról rendeltek vissza csapatokat. Flandriában a honi francia alakulatok mellett az idegenlégió és a gyarmati országokból toborzott zsoldosok védték a frontot.

Németország négy helyen, négy nagyerejű csapással próbálta meg átszakítani az antant frontvonalát.

1915. április 22–23.: Gravenstafel.
1915. április 22. – május 4.: St Julien
1915. május 8–13.: Frenzenberg
1915. május 24–25.: Bellewaarde

A támadás első szakaszában a németek támadást intéztek az ún. 60-as magaslat ellen. A környező vidéket uraló magaslat visszaszerzése kulcsfontosságú volt a csata sikeres megvívásához a németek számára, ezért a csata első szakaszában ennek bevételére törekedtek.

A frontszakaszon a németek gáztámadásokkal és az azokat követő rövid gyalogsági rohamokkal próbáltak meg áttörést kicsikarni. A létszámfölényben lévő antant erőket meglepte a gáztámadás, nem voltak felkészülve sem annak kivédésére, sem a sebesültek gyógyítására.

Április 25-én a németek Ypres-től nyugatra áttörték a frontot, de a jól csoportosított angol tartalékok miatt kénytelenek voltak visszavonulni. Mivel gáztámadásra nem volt lehetőségük, ezért tüzérséggel próbálták szétverni az összezáró brit csapatokat. Az áttörés során elfoglalt területet május 4-ig védték, azután a tarthatatlanná vált helyzetük miatt feladták azokat. Május 8-án újabb frontális támadás következett, de eredmény nélkül. Május 25-én a német parancsnokság leállíttatta a hatalmas veszteségekkel járó áttörési kísérleteket.

Annak ellenére, hogy a németek azt tervezték, hogy fenntartják a patthelyzetet, a parancsnokok támadást terveztek a belgiumi Ypres városa ellen, amelyet 1914-ben elfoglaltak a britek. A második ypres-i csata célja elterelés volt egy nagyobb támadásról, amelyet a keleti fronton terveztek, valamint az új vegyi fegyverek kipróbálása. A németek 5700 megerősített hordóban 168 tonna klórgázt vittek a frontvonalra.^[1] Április 22-én a reggeli órákban a szél nyugati irányban fújt. Este 18:00-kor Steenstrate és Poelkapelle között kiengedték a klórgázt, kezdetét vette a világtörténelem első, vegyi fegyverrel történő támadása. A szemközt elhelyezkedő francia gyarmati hadsereg marokkói és algériai 45. és 87. hadtesteinek nem volt idejük a reagálásra.^[2] Látták ugyan a közelgő sárga felhőt, azonban nem tudták mire vélni a jelenséget, ezért lövészárkaikba húzódtak.^[3] A tömény gáz 6 kilométer szélességben borította el a francia és algériai állásokat, és iszonyatos pusztítást végzett a védtelen emberek között. A frontszakaszt védő 15 000 francia katonából 5000 azonnal meghalt,^[4] a többiek vakon, borzalmas égési sérülésekkel elhagyták a frontvonalat és nyugat felé menekültek. A fronton támadt résbe azonban nem nyomultak be a németek, mert a német parancsnokság nem látta előre a vegyi fegyver hatását, és a front e szakaszára nem csoportosítottak támadóképes csapatokat. Az ellenséges frontvonal kiürült, a németeket azonban nem szerelték fel gázálarccal, így az üres francia árkokban megülő gáz sérüléseket okozott a védtelen német támadóknak is, akik emiatt kénytelenek voltak állásaikba visszatérni. A támadás sikerét látván a német parancsnokok azonnal újabb klórtámadásokat rendeltek el. A rést végül kanadaiak foltozták be, megerősítve azt, így a németek újabb támadást nem tudtak megindítani.^[5]

A második ypres-i csatában már a maga teljes borzalmában mutatkozott meg a nyugati állóháború. A frontvonalat a németek még kis mértékben sem voltak képesek módosítani, miközben 35 000 katonájuk maradt holtan a csatatéren. A britek 60 000 fős veszteségük ellenére kitartottak. A francia csapatok 10 000 fős vesztesége azonban sokkolta a parancsnokságot, ezért a francia csapatokat hamarosan kivonták Flandriából, és csak a déli frontszakasz védelmére csoportosították át őket. A leghevesebb támadásokat kiálló kanadai csapatok csak 1915 második felére tudták magukat kiegészíteni lélekszámban és fegyverben, hogy támadást indítsanak.

A gáztámadás hatására megindult az első vegyvédelmi eljárások kifejlesztése, hamarosan a klórral reakcióba lépő ammóniával hoztak létre „ellen-gázfelhőket”, és elkészítették az első kezdetleges gázálarcokat is.

Az irodalomban számos mű foglalkozik az ypres-i gáztámadásokkal.

1915. május 3-án Dr. John McCrae alezredes, aki I. Kanadai Gyalogos hadtestnél szolgált, megírta a Flandria mezején című versét.^[6][7]

• Galántai, József. Az első világháború. Budapest: Gondolat (1988) 
• Cartographia: Történelmi világatlasz, Cartographia, Budapest, 1997, 78/I. és 79/I. sz. térképek.
• Elmar Stuckmann: A XX. század krónikája, Officina Nova, Budapest, 1995. 274-275. p.
• J. E. Edmonds. Military Operations France and Belgium, 1915: Winter 1915: Battle of Neuve Chapelle: Battles of Ypres, Imperial War Museum and Battery Press, History of the Great War Based on Official Documents by Direction of the Historical Section of the Committee of Imperial Defence (angol nyelven), London: Macmillan [1927] (1995). ISBN 0-89839-218-7 

• A vegyi fegyverek története