Macourek Béla – Wikipédia

Macourek Béla
Született	1889. április 2. , Nyebojsza
Meghalt	1944. július Budapest
Állampolgársága	osztrák–magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	tüzérség, légierő
Rendfokozata	százados
Egysége	1. Tüzérezred, Flik 6, Flik 23, 1J
Csatái	első világháború
Kitüntetései	Katonai érdemkereszt

Macourek Béla, 1921 után vitéz Makláry Béla (Nyebojsza, 1889. november 4. – 1944. július) az Osztrák–Magyar Monarchia 5 légi győzelmet arató ászpilótája volt az első világháborúban. Egyedi megkülönböztető jele a gépe oldalára felfestett piros-fehér-zöld sávok voltak.^[1]

Macourek Béla 1889. április 2-án született a Pozsony vármegyei Nyebojsza községben (ma Galánta része). 1909-től a szegedi 1. honvéd lovas tüzérosztálynál szolgált. 1914 januárjában hadnaggyá, 1915 szeptemberében főhadnaggyá léptették elő. 1916 nyarán kérelmezte áthelyezését a Légjárócsapatokhoz. Miután elvégezte a bécsújhelyi megfigyelőtiszti tanfolyamot, decemberben az olasz fronton harcoló, Divacca repülőterén elhelyezett 23. repülőszázadhoz került. 1917. május 5-ére összegyűjtötte a 12 ellenséges terület fölötti bevetést, ami meghozta neki a tábori megfigyelőtiszti státuszt. Május 21-én Selo körzetében megszerezte az első légi győzelmét is; Franz Salina pilótával együtt lelőttek egy olasz SPAD gépet. Ezután Haidenschaftban, a 19. repülőszázadnál elvégezte a pilótatanfolyamot. 1917 augusztus végén az Albániában állomásozó 6. távolfelderítő repülőszázadhoz került. Szeptember 20-án megszerezte a tábori pilóta jelvényt. 1918. július 6-án Aviatik D.I gépével Fier mellett sikerült lelőnie egy azonosítatlan típusú francia repülőt. Még ugyanezen a napon egy olasz négyüléses Caproni Ca.3-as bombázót is lelőtt Mifol térségében.

1918. július 17-én kinevezték az 1. vadászrepülő-század parancsnokává, amelynek akkor a Cattarói-öbölnél, Igalóban volt a bázisa. A század tagja volt a Monarchia egyik legeredményesebb vadászpilótája, Julius Arigi is. Augusztus 23-án Macourek és Arigi egy közös bevetés során az Adria felett lelőttek egy brit Airco DH.4 bombázót. Szeptember 6-án Macourek újabb DH.4-et kényszerített földre és ezzel megszerezte az ászpilótai minősítéshez szükséges ötödik légi győzelmét.

A békekötést követő zavaros időkben Macourek repülőgéppel tért vissza Magyarországra. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Légierő keretében harcolt a csehek, szerbek és románok ellen. Horthy hatalomátvétele után 1921-ben vitézi címet kapott és akkor Makláryra magyarosította a nevét. További sorsa ismeretlen. Haláláról a Magyarország c. napilap 1944. július 18-i száma számolt be rövid hírben. ^[2]

• Tiszti Arany Vitézségi Érem
• Tiszti Ezüst Vitézségi Érem
• Katonai Érdemkereszt III. osztály hadidíszítménnyel és kardokkal
• Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
• Károly Csapatkereszt
• Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal
• Vaskereszt II. osztály

• Macourek Béla az Aerodrome honlapján
• Insignia of the Hungarian AF: from the WWI until the present
• Jan J. Šafařik: Austro-Hungarian airman who were born or lived in Czechslovak region
• szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 103-104. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1 
• szerk.: Felszeghy Ferenc: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története. Budapest: Reé László Könyvkiadó és Terjesztővállalat, 426. o. (1939)