Magyar keresztnevek becézése – Wikipédia

A születéskor adott utónevet vagy keresztnevet az emberek nagy része hivatalosnak és ridegnek érzi, különösen, ha családtagról, rokonról, ismerősről van szó, ezért a neveket kedveskedő, becéző alakjukban használják, ez a becenév.

A becenevet néha nemcsak kedveskedő, hanem megkülönböztető szerepben is használják, mivel a családon vagy munkahelyen, egyéb közösségen belül több azonos keresztnevű ember is létezhet. Gyakran előfordul az is, hogy valakit az igazi keresztnevétől független becenéven szólítják, mint Öcsi, Potyi, Csöpi, Baba, Babi, Babus, Mókus, Zizi, Pipi, Zsuzsu. Ha ezt a becenevet gyerekkorukban kapták, akkor előfordulhat, hogy felnőttkorukban is rajtuk ragad (pl. Puskás Öcsi, akinek valódi neve Puskás Ferenc).

Ezeknél azonban sokkal gyakoribb a hivatalos utónév becéző változata: az István általában Pisti, Pista vagy Pityu, a Zoltán Zoli, a László Laci, az Erzsébet Erzsi vagy Bözsi, a Mária Mari stb.

Mivel a becézésre több nyelvi lehetőség nyílik, ezért majdnem minden névnek több becéző alakja is van. A nevek becézési módja is változhat. Régebben a mai becenevek egy része ismeretlen volt, viszont sok olyan becenév van, ami ma már nem használatos.

A beceneveket négy fő típusba lehet sorolni:

• a név csonkításával képzett becenév
• a teljes névhez adott kicsinyítőképzőkkel képzett becenév
• a csonkított névhez hozzáragasztott kicsinyítőképzővel képzett becenév
• ikerítéssel képzett becenév

A hosszú neveket minden nyelvben lerövidítették egy vagy két szótagúra. Így lett a Zsuzsannából Zsuzsa, a Magdolnából Magda. Régen ez a szokás sok névre kiterjedt, néhány további példa, zárójelben az eredeti név:

Férfinevek: Bene (Benedek), Kele (Kelemen), Ágos (Ágoston), Barna (Barnabás), Berta~Barta~Bertal~Bartal (Bertalan, régi Bartalan), Csép (Csépán), Dán~Dány~Dani (Dániel), Deme~Döme (Demeter, Dömötör), Dien (régi Dienes, mai Dénes), Gede (Gedeon), Boldi~Bódi (Boldizsár~Bódizsár) Lesta (Leustachius~Lesták), Pongor (Pongrác~Pongorác). A Kele, Bene, Dani alakok lehetnek -e vagy -i képzős alakok is, tehát a 3. csoportba is beletartozhatnak.

Női nevek: Kata (Katalin), Zsófi (Zsófia), Erzse~Örzse (Erzsébet)

Ritkább (de Erdélyben a mai napig gyakori) az, amikor a teljes névhez fűztek kicsinyítőképzőt. Ilyenre példa az Ivánka, Jánoska, Péterke, Katalinka, Mihálka, Miklóska, Andráska, Sala (Saul-Sál, de lehet a Salamon rövidülése is).

Más kicsinyítőképzőt is használtak: Balassa (tulajdonképpen Balázs), Lőrince, Gyenese, Márka, Jánosa, Petra, Vida, Miklósa vagy Iváncs~Iváncsa~Ivanis, Peterd, Miháld, Endréd vagy Paló~Palló (Pál), Vidó, Petró, Pall.

Ez a leggyakoribb becenév képzési forma, az előző kettő kombinációja. Számos képző használható, így egy névnek rengetegféle változata lehet.

Anda (András), Bona (Bonifác), Bóda~Bolda (Boldizsár), Csépe~Csépa (Csépán), Doma (Domokos), Dóra (Dorottya), Fora (Forján, Flórián), File~Füle (Filep, Fülöp), Gera (Gerhard, Gellért), Gere~Göre (Gergely), Györe (György), Jana (János), Józsa (János vagy József), Kalya~Kala (Kálmán), Lőre (Lőrinc), Mihe (Mihály), Mike (Miklós), Pete (Péter), Sike (Szixtus)

Ambó~Ambró (Ambrus), Andó (András), Baló (Balázs), Balló (Barnabás), Bazsó (Basileus), Bonó (Bonifác), Bendő~Bende (Benedek), Benő (Benedek vagy Benjámin), Domó (Domokos), Doró (Dorottya), Estő (Estván), Fabó (Fábián), Filó (Filep), Galó~Galló (Gál), Gazsó (Gáspár), Gerő~Gergő (Gergely), Gedő (Gedeon), Igó (Ignác), Imrő (Imre), Istó (István), Janó (János), Kaló (Kálmán), Kató (Katalin), Kelő (Kelemen), Markó (Márk), Mató (Máté vagy Mátyás), Mikó (Miklós), Pető (Péter), Radó (Radimir, Radislav), Sebő (Sebestyén), Zsigó (Zsigmond)

A leggyakoribb becenévképző, szinte minden névnek van beceneve ezzel a képzővel. Néhány példa:

Anti (Antal), Bali (Balázs), Berti (Bertalan), Erzsi (Erzsébet) Feri (Ferenc), Gazsi (Gáspár), Jani (János), Kati (Katalin), Matyi (Mátyás), Misi (Mihály), Peti (Péter), Trézsi (Terézia), Viki (Viktória)

Annus (Anna), Antos (Antal), Benyus (Benedek), Dános (Dániel), Ipos (Ippolit~Hippolit), Petes (Péter), Katus (Katalin), Terus (Terézia), Julis (Júlia), Bónis (Bonifác), Petüs (Péter), Mortus~Martus (Márton), Andos (András), Mikus~Mikos (Miklós), Benis~Benes (Benedek), Fóris (Flórián), Gyüres (György) Gedes~Gödes (Gedeon), Kalis (Kálmán), Mikes (Miklós), Ábris (Ábrahám), Lidus (Lídia), Kingus (Kinga)

Ritka becenévképző.

Györény~Györkény (György)

Ritka becenévképző. A középkorban általános kicsinyítő képző volt, pl. a -várad nevű települések nevében is ez szerepel („váracska”).

Gerd (Gergely)

Ritka becenévképző.

Jánk~Jánok (János), Lök (Lőrinc), Petk (Péter)

Adacs (Ádám), Andocs~Andics (András), Ipacs (Ipoly-Ipót-Hippolit), Lőcs (Lőrinc), Pócs (Pál), Bencs (Benedek), Dancs (Dániel), Jakucs (Jakab), Benics (Benedek), Berics (Bertalan), Gerecs (Gergely), Kálics (Kálmán), Petecs (Péter)

A régebbi korokban az egyszerű képzőknél jóval kedveltebbek voltak az alábbi összetett képzők, és még részben ma is gyakoriak.

Annók (Anna), Andók (András), Barlók (Barnabás), Bartók~Bertők (Bertalan), Demők (Demeter), Erzsók (Erzsébet), Istók (István), Imrők (Imre), Mihók (Mihály), Sebők (Sebestyén)

Andócs (András), Agócs (Ágoston), Gerőcs~Göröcs (Gergely), Ivócs (Iván), Katócs (Katalin), Petőcs (Péter)

Dencse (Demeter), Jancsa (János), Kelcse (Kelemen), Lőcse (Lőrinc), Pacsa (Pál), Marcsa (Márton vagy Mária), Tancsa (Tamás)

Dancsó (Dániel), Icsó~Icső (István), Jancsó (János)

Benke (Benedek), Dóka (Dávid), Dorka (Dorottya), Ferke (Ferenc), Filke (Fülöp), Györke (György), Jóska (József), Léka (Lestár), Póka (Pál) Janika (János)

Barkó (Barnabás, Bertalan), Berkó (Bertalan), Benkő~Bendekő (Benedek), Dankó (Dániel), Dorkó~Darkó (Dorottya), Ferkó (Ferenc), Filkő ~Fülkő (Fülöp), Gaskó (Gáspár), Lackó (László), Palkó (Pál), Sinkó~Simkó (Simon)

Balsa (Balázs), Dósa~Dózsa (Dávid), Marsa (Márton vagy Mária), Miksa~Mikse (Miklós), Pósa (Pál), Gésa (Géza)

Marci (Márton, Marcell), Berci (Bertalan), Jenci (Jenő), Béci (Béla)

Más, ritkább képzőbokrokkal, összetett képzőkkel alkotott becenevek:

Balika (Balázs), Fabóka (Fábián), Dókus (Dávid), Lőkös (Lőrinc), Erzsik~Örzsik (Erzsébet)

Az ikerítéssel képzett becenevek jellemzője, hogy a magánhangóval kezdődő és rendszerint már eleve becézett névhez hozzátoldották ugyanazt a nevet szókezdő p-vel vagy b-vel kiegészítve. Idővel az eredeti magánhangzós kezdetű alakváltozat el is maradt, és csak a másodlagos p- vagy b- betűvel kezdődő becenév maradt meg.

Bandi (Andi-Bandi, András), Bözsi (Özsi-Bözsi, Erzsébet), Pörzsi (Örzsi-Pörzsi, Erzsébet), Pista (Ista-Pista, István), Pila (Ila-Pila), Panna~Panni (Anna-Panna, Anni-Panni)

A felsorolt becéző alakok nem mind egykorúak. A -k képzősök a legrégebbiek, az -i és -ci képzősök nem régebbiek a 16. századnál.

A beceneveknek azért van nagy jelentőségük, mert nagy szerepük van az egykorú (vagy későbbi) vezetéknevek kialakulásában, mivel ezek egy csoportja belőlük fejlődött ki, például: Jakó, Bartók, Mihók, Dóka, Radó, Sebő, Baló.

Több becenév mára elvesztette kicsinyítő-becéző funkcióját. Sok becenév már korábban hivatalos névvé vált (Anikó, Dezső, Nóra, Dóra), más gyakori alakok már szinte nem is számítanak becéző formának, hanem csak közvetlenebb hangzású hivatalos névnek. Ilyenek az Erzsi, Mari, Bandi, Pista, Laci. Ezt az is igazolja, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete évről évre egyre több hasonló becenév hivatalos névként való bejegyzését engedélyezi (például: Bori, Ági).^[1]

Ha valóban becézni szeretnénk a fenti neveket, akkor – különösen kisgyerekek esetén – további képzőt kell a becenévhez ragasztani, például: Erzsike, Marika, Bandika, Pistike, Lacika.

Néhány becenév pedig ma már inkább komikusnak hat, mintsem kedveskedően. Ilyenek az Erzsók, Marcsa, Julcsa.

• Kálmán Béla: A nevek világa, Gondolat Kiadó, Budapest, 1973

• ↑ Hajdú: Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Budapest: Osiris. 2003. = osiris tankönyvek, ISBN 963 389 418 2