Makedónok – Wikipédia

Nem tévesztendő össze a következővel: macedónok.

Ez a szócikk a makedón népről szól. Hasonló címmel lásd még: Makedónia.

A makedónok (ógörögül: μακεδόνες, azaz makedónesz) az ókori Makedón Királyság lakói az i. e. 1. évezred második negyedétől. Vegyes származású pásztornép, akiknek önálló etnikai jellegét maga a makedón állam hozta létre. A makedónok azon kisebb-nagyobb, jórészt ismeretlen nevű és eredetű törzsek keveréke, akik a makedón állam fennhatósága alatt éltek. Önálló nyelvük az ógörögtől korán elkülönülő dialektus volt, azonban ezt is vegyesen használták a térségben használatos más – mindenekelőtt trák – nyelvekkel. A nép névadója egy hérosz, Makedón, akinek első ismert említése az i. e. 7. század második feléből származik, a Hésziodosz nevéhez fűződő, de nála valószínűleg néhány évtizeddel későbbi „asszonykatalógusban”. A hellenizmus korában főleg makedón telepesek és veterán katonák alkották azt a hellén kulturális közeget, amely létrehozta a hellenizmust. Végül feloldódtak a népek forgatagában, maradékaik a Római Birodalom korában beolvadtak a görögségbe.

A modernkori Észak-Macedóniában több csoport igényt formál a makedónok örökségére, s az országot az ókori Makedónia utódjaként definiálják. Görögország sérelmezi ezt a kísérletet a macedón-makedón azonosításra: szerintük a macedónoknak nincs közük a makedónokhoz, mivel utóbbiak már rég eltűntek a szláv betelepüléskor, így semmit sem vettek át tőlük. Ez mai napig konfliktusok forrása a két állam között. Görögország különösen attól tart, hogy emiatt igényt tartanak észak-görög területekre, melyeket manapság is Makedóniának szokás nevezni, és számos szláv csoport él a területen.

Az i. e. 12. században Thesszália és Épeirosz között a Pindosz-hegység nyugati részén élő törzseket makednoi vagy maketai néven ismerték. Ez egyszerűen „hegyi ember(eke)t” jelent.

A makedón népnév Makedón (Μακεδόνες) hérosz nevéből ered, aki Deukalión és Pürrha leányának, Thüiának és a villámszóró Zeusznak fia. Ez a mitikus család magában foglalja azt az etnikai képet, amit a makedónok szerettek volna elhitetni magukról, hiszen Makedón így rokona Hellénnek, Dórosznak és Aiolosznak, a görögök három ősének, és testvére a thesszáliai Magnésznek. Később Makedónt a thesszáliai Magnészia uralkodójának gondolták, Hellanikosz (i. e. 5. század) egyenesen Aiolosz fiának tartja. Valószínűleg az i. e. 7. században általános vélekedés volt, hogy a makedónok szoros rokonságban állnak a görög törzsekkel, különösen Thesszália népeivel (magnészek) és az aiolokkal. Ezt mára a történettudomány is megerősítette.

A nép a makedón állam törzsterületén alakult ki, a Haliakmón folyótól Therméig. Ez a térség Thuküdidész szerint is a makedónok által először meghódított terület volt. A Perdikkasz-mítosz egy argoszi hősről szól, aki Nyugat-Trákiából (Θράκη, azaz Thraké) kiindulva kezdett terjeszkedni.

Ez a térség a trákok brügész törzsének hazája volt pár évszázaddal korábban, akiknek egy része átvonulva Anatóliába Phrügia egyik fő etnikumát alkották. Az i. e. 12. századi nagy népmozgás, amely a brügészeket Anatóliába vezette, Hellászban dór vándorlásként ismert. Ennek során megjelentek Épeiroszban a molosszok és Molosszia északkeleti részén is kiszorították a helyieket. Így kerülhetett a maketai nép is a Haliakmón alsó folyása közelébe, és olvadhatott össze a trák maradványokkal. A molosszoszok északkeleti törzsei később az oresztai („hegyiek”) nevet kapták a görögöktől és területüket Oresztisznek nevezték el.

Az i. e. 7. században a Haliakmón torkolata környékén élő népesség Mídasz trákjainak maradványa és a maketai törzsek keveréke lehetett, amelybe illír elemek is vegyültek. E vegyes lakosságú terület egyik fejedelemsége kezdhetett további nyugati hódításokba.

A makedónok korai története, a Philhellén Alexandroszt megelőző időkben – i. e. 5. század elejét megelőző kor – nagyon kevéssé ismert. Az i. e. 8. századig a görögök semmit sem tudtak e térségről. Homérosz Íliásza ugyan említi Émanthiát, de a görög szövetségesek sora északon véget ér a thesszáloknál, Trója legnyugatibb szövetségesei pedig a trák paiónok.

Alexandrosz idején elsődleges fontosságú volt a makedónok hellén eredetének igazolása, mivel jelentkezett az olümpiai játékokra, ahol csak görögök vehettek részt. Hérodotosz ezt írja: „… e királyi család, mint maga is mondja, görög származású és Perdikkasz ivadéka… s a történetben később ki is mutatom.” A Perdikkasztól Alexandroszig terjedő időszak tele van kérdésekkel és homályokkal, amelyeket a történetírók képességeik szerint kitöltöttek, így például Theopomposz. Ezek a korai történeti munkák nem tekinthetők egyébnek, mint mítoszgyártásnak.

Azonban még az első királynak tekintett I. Perdikkasz és két testvére története is csak mítosz. Két testvérének neve (Guanész és Aeroposz) is arra vezethető vissza, hogy I. Alexandrosz igényt formált Lünkésztiszre, és ezek a nevek a korai makedónok Lünkésztisz felett gyakorolt hatalmát „bizonyították”. Ebből a mítoszból származik a vergina mint jelkép, mivel Perdikkasz, aki a helyi király kecskepásztora volt, ezt a jelet véste a királyi palota padlózatába, amikor nem kapta meg a bérét. Ezzel a jellel nyilvánította ki, hogy az elmaradt fizetség fejében igényt tart az egész királyságra. E történetből is a trák hagyományok láthatók, mivel a náluk nagy jelentőségű Dionüszosz éppen napisten is volt egyben. A kecske is Dionüszosz szent állata, és még I. Alexandrosz pénzein is általában kecskét ábrázoltak. A korai főváros, Aigai – amelyet a hagyomány szerint Perdikkasz alapított – etimológiailag kapcsolatban áll a görög aigisz és aix („kecske”) szavakkal. Aigai az i. e. 5. század utolsó éveiig volt Makedónia fővárosa, azután Pellába költözött a királyi udvar.

Hérodotosz történetéből az olvasható ki hogy az argoszi Perdikkasz a Bermion folyó környékéről kiindulva hódította meg Makedónia területét. A vezető törzs neve argeadai makedonesz, és ennek élére állhatott I. Perdikkasz az i. e. 7. században. A történeti Perdikkasz valószínűleg egy közönséges argoszi kalandor volt, aki illíriai fosztogatásai után a Bermion-hegy környékén az argeaszi makedónok vezére lett és terjeszkedésbe kezdett Pieria irányába.

Thuküdidész röviden összefoglalta a makedón állam kialakulását. Eszerint Aigai alapítása után a friss Makedónisz fejedelemség Pieriát és Bottiaiát foglalta el először. A meghódított területek lakosságát általában elűzték, viszonylag nagy népmozgást előidézve. A pieriszek például egészen a Sztrümón folyó keleti partjáig menekültek, Édóniában telepedtek le újra. Ez a térség már biztonságos volt számukra, mivel Makedónia legerősebb ellenfele éppen a keleti szomszéd, Paiónia volt.

A korai makedón nép a trákokhoz hasonlóan transzhumáló pásztorkodást és vadász életmódot folytatott. A földművelést semmire sem becsülték. Az ilyen népek mindig harciasak és vadak. Arisztotelész szerint Makedóniában törvény volt arra, hogy aki még nem ölt harcban, annak kötelet kellett a derekán hordani. A harciasság fontos tényező a pásztorkodó népeknél. Nemcsak a nyájak védelme és az embert próbáló körülmények elviselésének képessége miatt, hanem mert a gazdagságot jelképező állatállomány növelése csak újabb és újabb területek megszerzésével lehetséges. Az új legelők kisajátítása folyamatos terjeszkedési kényszert jelent.

• Hérodotosz
• Thuküdidész
• Theopomposz
• Alexandriai Kelemen (Clemens Alexandrinus) –Protreptikosz
• Diodórosz (Kaiszareiai Euszebiosz „Khronikoi kanónesz” című munkájában maradt fenn)
• Arisztotelész

• Keegan, John. Maszk - A parancsnoklás álarca (A hadvezéri mesterség Nagy Sándortól napjainkig). Aquila K. (1988). ISBN 963-9073-35-0 

• Kertész István. Héraklész unokái. Kossuth K. (1988). ISBN 963-09-3256-3