Masztaba – Wikipédia

A masztaba arab szó (eredeti változata مسطبة [masṭaba] vagy مصطبة [maṣṭaba]), eredeti jelentése: [főként fal mellé állított] kőpad, ülésre szolgáló kőemelvény.^[1][2] Ókori neve nem ismert. Az ókori Egyiptom építészetének egyik sírtípusa. A protodinasztikus kortól királysír, az Óbirodalom idején előkelők számára épült. Egyes térségekben még a Középbirodalom korában is alkalmazták, majd az Újbirodalom korában núbiai előkelők temetkeztek masztabába.

Rézsűs falú, vályogtéglából vagy kőből épült sírépítmény, amelynek korai változataiban csak föld alatti kamrák voltak, majd maga a felépítmény vált kamrázottá, a késő óbirodalmi előkelő sírok egyenesen palotákra hasonlítanak. A kamrákban voltak a szarkofágok és a halott számára készült ajándékok.

Bejáratuk keletre nyílt. Az ajtónál két sztélé állt. Az építményt kamrákra tagolták; ezek falait téglával, később kővel borították.^[3]

Valószínűleg minden uralkodói masztabához tartozott egy halotti palota is a sírtól keletre.^[4]

A legnagyobb nem királyi masztaba Ptahsepszesz vezíré volt.

Kezdetben egyszerű, kétkamrás sírépítmény volt. A felszíni kamrába (amelybe egy kapun léphetett be a látogató) falfestmények és/vagy domborművek ábrázolták az elhunytat, illetve annak lelkét — ezek a lélekképmások biztosították számára a halhatatlanságot. Az egyik falból egy rejtekajtó vezetett ahhoz az aknához, amely a felszíni kamrát kötötte össze össze a felszín alattival, amelyben a múmiát és a vele eltemetett kincseket elhelyezték.^[5]

1. Tömör felépítményű

A mélyen kialakított kamrákat függőleges akna kötötte össze a felszínnel; ez akna lehetett párhuzamos falú vagy fölfelé enyhén táguló. Az aknák felső szakaszát a szarkofág elhelyezése után befalazták, és föléjük emelték az aszimmetrikusan elhelyezett felépítményt.

A klasszikus masztaba téglalap alapú, befelé döntött oldalfalú (tehát csonka gúla alakú), lapos építmény, a földből hányt sírhalom nagyra növelt mása. A thiniszi korban vályogtéglából rakták, majd a III. dinasztia idejétől egyre gyakrabban kőből, de formája nem változott. Néha kialakítottak benne egy kultuszteret, esetleg még kisebb kamrákat az áldozati ajándékok számára, de a felépítmény alapvetően tömör maradt.^[6]

2. Bonyolult térrendszerrel tagolt

A téglalap alaprajzú építmények vályogtéglából épültek. A felszín alatti kamrák helyett a felépítményben alakították ki a különböző célokra (halottak, illetve a velük eltemetett tárgyak elhelyezésére szolgáló stb.) kamrákat. A belsejét eredetileg egy, a tetőről nyíló, rejtett, kővel elzárt aknán lehetett megközelíteni; a későbbiek bejárata bárhol lehetett. A fejlődésmenet legjobban az Umm el-Kaáb temetőben tanulmányozható.

A korai, több helyiségre osztott elrendezést a 0. dinasztia második felében uralkodott Iri-Hór váltotta fel a kettős veremsír koncepciójával (ez az elrendezés korábban a núbiai A csoport temetkezéseinél fordult elő).

A következő elrendezés első példája Hór-Aha sírja, amit az 1930-s években Walter Bryan Emery tárt fel. E sírok falait erősen tagolják a fülkék, illetve rizalitok. Belső helyiségeik általában három sorban követik egymást. Középütt akna vezet le az alsó részbe, ahol kevesebb a kamra, mint felül. Hór-Aha sírját két fal veszi körül; ezekkel együtt szélessége 22, hossza 48,2 méter. Más sírokat pad környez, és azon agyagból formált, de valódi szarvakkal ellátott bikafejeket helyeztek el.^[7] Ezt az elrendezést I. Teti még használta, de az I–II. dinasztia további uralkodói Dzserrel kezdve már egy sírkamrás, de azon belül több fülkével tagolt sírokat építettek.^[8]

A szolgatemetkezéseket szabályos elrendezésben csoportosították a fő sír oldalainál. Dzser abüdoszi sírjánál ezek száma 338. Az eltemetett kísérők nevét egyszerű sztélékre írták.

3. Palotaszerű

Ennek egyik falát a palotákéhoz (a paloták homlokzatához) hasonlóan alakították ki, álajtóval az elhelyezni kívánt áldozatok számára. A többi falat gyakran ugyancsak a lakóházakéhoz hasonlóra formálták.

Ptahhotep Dzsedkaré Iszeszi fáraó egyik főhivatalnoka volt (vezír és számos további tisztség birtokosa); a Ptahhotep intelmei néven ismert intelmek szerzője. Masztabáját (D62) a szakkarai sírvárosban tárták fel nem messze fia, Ahethotep és unokája gyönyörű díszítéseiről ismert masztabájától (D64).

Bővebben: Ptahhotep#Sírja

A magas rangú tisztviselők masztabáiban gyakoriak a vidéki életet idealizáló ábrázolások; ennek fő példája Ti masztabája.

Ti masztabájának falfestményei a vidéki életet mutatják be:

• pásztorok fejik a megbéklyózott hátsó lábú teheneket, amelyek fához kötött borjai szomorúan bőgnek anyjuk után;
• az aratók nyomában kévekötők gyűjtik a gabonát;
• lándzsás vadászok könnyű csónakon követik a Nílusban úszó vízilovakat;
• madarak rejtőznek, illetve énekelnek a nád és a papiruszsás (Cyperus papyrus) között.

• Piramiskörzet
• Az egyiptomi piramisok tipológiája
• Dzsószer-piramis
• Fáraó masztabája

• Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
• Hajnóczy Gyula: Az egyiptomi építészet. In: Hajnóczy Gyula: Az építészet története — Ókor. Második kiadás, Tankönyvkiadó Bp., 1969, p. 71–170.

A Wikimédia Commons tartalmaz Masztaba témájú médiaállományokat.