Mazsaroff Miklós – Wikipédia

Mazsaroff Miklós
Született	1929. december 24.[1][2] Alsózsolca
Elhunyt	1997. szeptember 6. (67 évesen)[3] Miskolc
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	képzőművész
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1981)
A Wikimédia Commons tartalmaz Mazsaroff Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mazsaroff Miklós (Alsózsolca, 1929. december 24. – Miskolc, 1997. szeptember 6.) Munkácsy-díjas magyar festőművész. Miskolcon alkotott.

Mazsaroff Miklós Miskolc szomszédságában, Alsózsolcán született. Szülei Magyarországra települt bolgárkertészek voltak, akik a Vay báróknak dolgoztak. Természetes volt, hogy a fiú a polgári iskola elvégzése után kertésztanuló legyen. Családja a második világháború után a Dunántúlra költözött: Zircen, majd Bakonynánán éltek. A kertészetből azonban nem tudtak megélni, ezért bányászként helyezkedett el a dudari szénbányában. Döbröczöni Kálmán miskolci festőművész tanácsára beiratkozott a Batsányi János népi kollégiumba. Ez a kollégium azonban nem művészképzéssel foglalkozott, ezért átment a Nagy Balogh János (később Derkovits) népi kollégiumba, amelynek vezetője Pap Gyula volt (itt tanult Feledy Gyula is). Innen került a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei Berény Róbert, Pór Bertalan és Domanovszky Endre voltak. Politikai szempontból egyenetlen időszakban járt a főiskolára: kezdetben még nem volt nyoma a személyi kultuszból eredő kultúrpolitikai sematizmusnak, ez azonban 1949-től fokozatosan erősödött. A Berény-osztály igyekezett ennek a hatásnak ellenállni, bíztak a művészet saját törvényszerűségeiben, politikai semlegességében. A Főiskolán 1953-ban végzett, s mi tagadás, nem művészi pályán kereste kenyerét: egy tisztiiskola alkalmazottjaként raktárakat, konyhákat tervezett. Megnősült, házassága azonban hamar tönkrement, ráadásul művészként sem jutott sokra: lírai életképei, tájképei nem illettek bele a kor mindent átpolitizáló stílusába. Ezért 1953-ban – szinte menekülésszerűen – Bulgáriába utazott tanulmányútra, és végül két évig élt ott. 1958-ban bolgár feleségével hazatért Miskolcra.

Miskolcon nem a művésztelepen kapott lakást, ezért saját magának kellett a műtermét kialakítania. A Soltész Nagy Kálmán utca 1. számú épületben kapott lakást, itt élt és alkotott haláláig. A kezdeti gondok leküzdése után, néhány éves átmeneti idő alatt rátalált saját kifejezésmódjára, ami a korábbi lírai posztimpresszionista stílusának markánsabb, konstruktívabb megjelenését jelentette. Ezek az ismérvek főleg tájképein jelentek meg először, sok tájképet festett, voltaképpen egész életművének súlypontját ezek a képek adják. Grafikával is sokat foglalkozott, főleg a linóleum- és fametszetben találta meg kifejezési lehetőségeit. Stílusérésében határozott szerepe volt külföldi tanulmányútjainak, főleg Olaszországban fogta meg a mediterrán táj szín- és formagazdagsága, a kontrasztok és átmenetek sajátos ritmusa. Ez nem is csoda: Mazsaroff maga is igazi mediterrán típus volt, ez volt az ő világa. Ez az új stílus mutatkozott be 1971-es budapesti kiállításán, a Fényes Adolf Teremben. Az addig háttérbe szorult művészre felfigyelt az országos művészeti kritika, Újvári Béla és D. Fehér Zsuzsa is méltatta a művészt és alkotásait. Újvári főleg Mazsaroff valósághűségét emelte ki, ami a „modern szellemű képformálás” kereteiben is megmarad. D. Fehér Zsuzsa a művész „önfegyelmező, belső rend”-jét emelte ki, ami azonban „nem szab gátat az őszinte, csodálkozó, néha ujjongó lírának sem”.

Mazsaroff Miklós az 1970-es években vált országosan ismert, elismert festővé. Ezt igazolják tisztségei is: a borsodi képzőművész csoport titkára, majd 1973-tól (egészen 1990-ig) a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezetének titkára volt. Az elismerések sem maradtak el: alkotásait többször díjazták a Miskolci Téli Tárlatokon, Szocialista Kultúráért érdemérmeket kapott, majd 1981-ben Munkácsy-díjat, 1985-ben pedig Izsó Miklós-díjat kapott. Számos hazai országos kiállításon és sok külföldi csoportos kiállításon vett részt: NDK, Bulgária, Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia. Nyolc évig vezette a nagy múltú Vasutas képzőművészeti kört (onnan indult például Ficzere László is). 1997-ben hunyt el Miskolcon.

Emlékére dr. Nikolaeva Mária, a művész özvegye, a pályakezdő képzőművészek támogatására Mazsaroff Miklós-díjat alapított, amit elsőként, 2009-ben, a miskolci születésű Batykó Róbert kapott meg.

• 1961, 1964, 1969, 1975 – Szőnyi István Terem, Miskolc
• 1967, 1972, 1975, 1981, 1983 – Lemezgyár kultúrterem, Borsodnádasd
• 1971 – Fényes Adolf Terem, Budapest
• 1971, 1975 – Tsz-kultúrterem, Múcsony
• 1973 – Miskolci Galéria, Miskolc
• 1973, 1975 – Tsz-kultúrterem, Borsodszirák
• 1974, 1975 – Művelődési Ház, Borsodszirák
• 1976 – Edelény
• 1977 – Művelődési Ház, Tokaj
• 1978 – Horváth E. Galéria, Balassagyarmat
• 1979 – Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa
• 1979 – Vasas Művelődési Központ, Miskolc
• 1980 – Benczúr Terem, Nyíregyháza
• 1981 – Mini Galéria, Miskolc
• 1981 – Művelődési Központ, Ózd
• 1982 – Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika
• 1983 – Derkovits Galéria, Leninváros
• 1986 – Művelődési Központ, Debrecen
• 1989 – Miskolci Galéria, Miskolc
• 1989 – Művelődési Központ, Sátoraljaújhely
• 1997 – Miskolci Galéria kamaraterme, Miskolc
• 1997 – Bolgár Kulturális Intézet, Budapest
• 2010 – Miskolci Galéria, Miskolc

• 1960 – VII. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1959, 1960, 1964, 1966, 1968 – Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Miskolc
• 1965 – Erdőbényei Kisgaléria, Erdőbénye
• 1961 – 1979 – Országos grafikai biennále, Miskolc
• 1965 – X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1965 – 1970 – Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás, Salgótarján
• 1966 – II. Országos Akvarell Biennále, Eger
• 1969 – 1979 – „Rajzok”, Miskolci Galéria, Miskolc
• 1970 – Miskolci grafikusok kiállítása, Katowice (Lengyelország)
• 1970 – 1988 – Miskolci Téli Tárlat, Miskolci Galéria, Miskolc
• 1971 – 1982, 1984, 1987 – Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, József Attila Művelődési Központ, Salgótarján
• 1974 – II. Nemzetközi Festészeti Biennále, Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa (Csehszlovákia)
• 1975 – Miskolci képzőművészek, Uitz Terem, Dunaújváros
• 1975 – Borsod megyei Képzőművészeti Kiállítás, Művelődési Központ, Leninváros
• 1976 – Észak-magyarországi képzőművészek kiállítása, Veszprémi Művelődési Központ, Veszprém
• 1976 – Borsodi képzőművészek festészeti kiállítása, Herman Ottó Múzeum, Miskolc; vándorkiállítás a megyében
• 1976 – 1986 – Magyar Tájak Biennále, Hatvani Galéria, Hatvan
• 1977 – Nemzetközi Plein air, Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa
• 1977 – Kanári-szigetek (Spanyolország)
• 1977 – Besztercebánya (Csehszlovákia)
• 1978 – Magyar Grafika, Berlin (NDK)
• 1978 – „Festészet”, Műcsarnok, Budapest
• 1979 – Egyetemi Galéria, Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc
• 1979 – Miskolci grafikusok, Vologda
• 1979 – Magyar grafika, Potsdam (NDK)
• 1980 – Miskolci képzőművészek kiállítása, Pécsi Galéria, Pécs
• 1980 – Borsodi képzőművészek kiállítása, Miskolci Galéria, Miskolc
• 1981 – Miskolci képzőművészek kiállítása, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szombathely
• 1984 – Miskolci művészek kiállítása, Szőnyi István Terem, Miskolc
• 1984 – Miskolci képzőművészek tárlata, Fészek klub, Budapest
• 1984, 1988 – „Barátainknál”, Miskolc – Vologda
• 1985 – Válogatás a VI. Országos Táj Biennále anyagából, Hollósy Galéria, Budapest
• 1985 – Külföldön élő bolgár képző- és iparművészek bemutatkozása, Szófia
• 1985 – „Együtt a Duna mentén", Bolgár Kulturális Központ, Budapest
• 1986 – „Rajzok, grafikák, akvarellek”, Miskolci Galéria, Miskolc
• 1986 – Vasas Művelődési Központ, Miskolc
• 1986 – Művelődési Központ, Debrecen
• 1986 – Mini Galéria, Miskolc
• 1987 – SZOT-ösztöndíjasok kiállítása, Vasas Művelődési Központ, Miskolc
• 1988 – Magyar képzőművészek és iparművészek tárlata, Műcsarnok, Budapest
• 1988 – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képző- és iparművészek bemutatkozása, Szakszervezeti székház, Miskolc

• 1970 – Miskolci Téli Tárlat díja
• 1972 – Szocialista kultúráért
• 1974 – Nógrád megyei tanács díja
• 1976 – Miskolci Téli Tárlat díja
• 1978 – Miskolci Téli Tárlat díja
• 1978 – Szocialista kultúráért
• 1980 – Pro Arte Salgótarján
• 1981 – Munkácsy-díj
• 1984 – Miskolci Téli Tárlat díja
• 1984 – Emődi Tsz. díja
• 1985 – Izsó Miklós-díj
• 1987 – 1988 – SZOT művészeti ösztöndíj
• 1988 – Miskolci Téli Tárlat díja
• 1988 – Magyar Népköztársaság Csillagrendje
• 1989 – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szakszervezetek Tanácsa művészeti díja
• 1998 – Pro Urbe Miskolc díj

• Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1989. ISBN 963-7221-212 (Szövege a MEK-ben)
• Dobrik István szerk.: Miskolci művészek. Miskolc, 2006.
• Miskolci művészek. II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc, 1997.
• Dobrik István szerk.: Képzőművészek, iparművészek, fotóművészek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Miskolc, 1987. ISBN 963-340-829-6
• Mazsaroff Miklós
• artPortal – Mazsaroff Miklós Archiválva 2022. november 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Mazsaroff Miklós portréfilm (1987, 14 perc)^{[halott link]}