Diakritikus jel – Wikipédia

Diakritikus jelnek (görög διακριτικός a. m. „megkülönböztető”) nevezünk minden olyan, betű fölé vagy alá helyezett mellékjelet, amelynek feladata, hogy az adott betű általános hangértékét – kisebb vagy nagyobb mértékben – módosítsa. A diakritikus jelek közé tartoznak a különböző ékezetek (éles: ´, tompa: `, circumflex: ^, hacsek: ˇ, hullámos vagy tilde: ~, kettős: ˝) és egyéb magánhangzójelek (félkör: ˘, tréma: ¨, karika: °), valamint a betűk alá helyezett jelek (horgok: ¸, ˛), illetve egyéb jelek (áthúzás: ł, ø stb.).

A magánhangzók esetében jelölhetnek hangsúlyt, nyílt, zárt, vagy orrhangú ejtést, hosszúságot, hangszínt, palatalizációt, hiátust stb. A mássalhangzóknál többnyire csak eltérő hangértéket jelentenek, főként olyan betűknél, amelyeket csak történeti okokból tartott meg a helyesírás.

Egyes diakritikus jelek ejtése az alaphang (mai) ejtéséétől meglehetősen eltérő lehet. Ezeknek általában történelmi, vagy nyelvtani jelentőségük van. A lengyelben példa a ł betű, amelyet [w]-nek ejtenek, vagy az ó, amelyet [u]-nak. A németben az ä-t is [e]-nek (hätte), vagy [ε:]-nek (spät) ejtik.

A magyarban a következő betűkön találunk diakritikus jeleket: á, é, í, ó, ö, ő, ú, ü, ű. Ma már teljesen kikopott a zárt e írására alkalmazott ë. Nem terjedt el az Akadémiai Nagyszótárban a Czuczor Gergely és Fogarasi János által az i-hang különböző ejtéseire javasolt további hat diakritikus jelű i-betű.^[1] Fontos megjegyezni, hogy egyes nyelvekben még megvan – a magyarral ellentétben – az ún. mély i hang, IPA jele: ɨ. A törökben ezt a hangot ı-vel jelölik, azaz az i-n lévő pont is diakritikus jelnek tekinthető (legalábbis a török nyelvben). Ennek a hangnak az egykori meglétét őrzik a híd, nyíl, kín stb. szavak ragozott alakjai (pl. hídnál, nyíllal, kínos).

A legtöbb ékezetet tartalmazó szó rekordját a magyar nyelv tartja az „újjáépítéséről” szavunkkal.^[2]

Számítástechnikában az „árvíztűrő tükörfúrógép” / „ÁRVÍZTŰRŐ TÜKÖRFÚRÓGÉP”-el tesztelik, hogy megfelelő-e a tárolása illetve átvitele az ékezetes karaktereinknek.

A következőkben a latin ábécé o betűjéhez kapcsolódó diakritikus jelek láthatók:

• ò o tompa ékezet (0x00F2)
• ó o éles ékezet (0x00F3)
• ô o kúpos ékezet (kalap, circumflex; 0x00F4)
• õ o tilde (0x00F5)
• ö o tréma (umlaut) (0x00F6)
• ø o áthúzás (0x00F8)
• ō o macron (vonal; 0x014D)
• ŏ o breve (csónak; 0x014F)
• ő o kettős éles ékezet (0x0151)
• ơ o kampó (0x01A1)
• ǒ o hacsek (0x01D2)
• ǫ o jobb farok (ogonek; 0x01EB)
• ǭ o jobb farok, vonal (0x01ED)
• ǿ o áthúzás, éles ékezet (0x01FF)
• ȍ o dupla tompa ékezet (0x020D)
• ȏ o fordított csónak (0x020F)
• ȫ o umlaut, vonal (0x022B)
• ȭ o tilde, vonal (0x022D)
• ȯ o felső pont (0x022F)
• ȱ o felső pont és vonal (0x0231)
• ṍ o tilde, éles ékezet (0x1E4D)
• ṏ o tilde, umlaut (0x1E4F)
• ṑ o vonal és tompa ékezet (0x1E51)
• ṓ o vonal és éles ékezet (0x1E53)
• ọ o alsó pont (0x1ECD)
• ỏ o felső kérdőjel (hook; 0x1ECF)
• ố o kalap és éles ékezet (0x1ED1)
• ồ o kalap és tompa ékezet (0x1ED3)
• ổ o kalap, felső kérdőjel (0x1ED5)
• ỗ o kalap, tilde (0x1ED7)
• ộ o kalap, alsó pont (0x1ED9)
• ớ o kampó, éles ékezet (0x1EDB)
• ờ o kampó, tompa ékezet (0x1EDD)
• ở o kampó, felső kérdőjel (0x1EDF)
• ỡ o kampó, tilde (0x1EE1)
• ợ o kampó, alsó pont (0x1EE3)
• ɵ o áthúzással (0x0275)

• A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  

• Ékezettan (in: Láng Attila D.: Íráskalauz)
• Ékezetek az ELTE BTK Szabadbölcsészet honlapján

• dakuten és handakuten a japán nyelvben