Mezei iringó – Wikipédia

Mezei iringó
A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Asteridae Csoport: Euasterids II Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales) Család: Zellerfélék (Apiaceae) Alcsalád: Saniculoideae Nemzetség- csoport: Saniculeae Nemzetség: Iringó (Eryngium) Faj: E. campestre
Tudományos név
Eryngium campestre L.
Szinonimák
Eryngium latifolium Hoffmanns. & Link ex Willk. & Lange Eryngium officinale Garsault [Invalid] Eryngium trifidum L. a Eryngium campestre var. virens szinonimái: Eryngium lycium Stapf & Wettst. Eryngium virens Link Eryngium vulgare Lam.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Mezei iringó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei iringó témájú médiaállományokat és Mezei iringó témájú kategóriát.

A mezei iringó (Eryngium campestre) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. További magyar nevei: szamárkóró, ördögszekér, ördögkeringő, ördögnadrág, ördögrakolya, macskatövis, iringófű, szamártövis, szúnyogtövis.

A mezei iringó elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, nyugaton Észak-Németországig, Franciaországig és Dél-Angliáig. De megtalálható Szíriában, Törökországban, a Kaukázusban és Afrika északi részén is, Marokkótól Egyiptomig.

• Eryngium campestre var. virens (Link) Weins

A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai miatt bogáncshoz hasonlít. A 20–60, néha 100 centiméter magas, merev, dúsan ágas, évelő növény néhány társával együtt valóban eltér a szokásos zellerféléktől. A hajtások világos szürkés- vagy sárgászöld színűek. Az első levelek tagolatlanok, a többiek tenyeresen kétszer tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutnak, szélük tüskésen fogas. Az alsó levelek nyelesek, a felsők szárnyölelők. A tömött, gömbölyded, fehéres-zöld ernyővirágzatokat ugyancsak tüskés, merev, szálas, lándzsás gallérlevelek veszik körül. A termést fehér, hártyás pikkelyek borítják.

A mezei iringó száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon nő, száraz, laza, meleg, meszes talajokon.

A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart. Ősszel az egész növény leszakad a tövéről, és a széltől hajtva mint „ördögszekér” terjed tova. Ironikus értelmű német nevét („férfihűség”) is ide-oda sodródó-guruló terméses hajtásegyüttesei sugallták. „Futóbogáncsnak” is nevezik. A száraz termőhelyekhez való alkalmazkodásra vallanak gyökerei, amelyek két méter mélyre lehatolnak, valamint a bőrnemű levelek.

Népies neve: ballangó.^[1]

Szaponintartalma miatt gyógynövényként használják.

• 
  A
• 
  növény
• 
  természetes
• 
  élőhelyén
• 
  virágzatai
• 
• 
  levelei
• 
  és termései
• 
  Rajzok a növényről
• 
• 
  Termései és magjai a toulouse-i múzeumban

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2799168
• USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Eryngium campestre in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.