Mezei iringó – Wikipédia

Mezei iringó
A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai
A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Alcsalád: Saniculoideae
Nemzetség-
csoport
:
Saniculeae
Nemzetség: Iringó (Eryngium)
Faj: E. campestre
Tudományos név
Eryngium campestre
L.
Szinonimák
  • Eryngium latifolium Hoffmanns. & Link ex Willk. & Lange
  • Eryngium officinale Garsault [Invalid]
  • Eryngium trifidum L.

a Eryngium campestre var. virens szinonimái:

  • Eryngium lycium Stapf & Wettst.
  • Eryngium virens Link
  • Eryngium vulgare Lam.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mezei iringó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei iringó témájú médiaállományokat és Mezei iringó témájú kategóriát.

A mezei iringó (Eryngium campestre) az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, ezen belül a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó faj. További magyar nevei: szamárkóró, ördögszekér, ördögkeringő, ördögnadrág, ördögrakolya, macskatövis, iringófű, szamártövis, szúnyogtövis.

Előfordulása

[szerkesztés]

A mezei iringó elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, nyugaton Észak-Németországig, Franciaországig és Dél-Angliáig. De megtalálható Szíriában, Törökországban, a Kaukázusban és Afrika északi részén is, Marokkótól Egyiptomig.

Változata

[szerkesztés]
  • Eryngium campestre var. virens (Link) Weins

Megjelenése

[szerkesztés]

A mezei iringó tüskés levelei és fejecskeszerű virágzatai miatt bogáncshoz hasonlít. A 20–60, néha 100 centiméter magas, merev, dúsan ágas, évelő növény néhány társával együtt valóban eltér a szokásos zellerféléktől. A hajtások világos szürkés- vagy sárgászöld színűek. Az első levelek tagolatlanok, a többiek tenyeresen kétszer tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutnak, szélük tüskésen fogas. Az alsó levelek nyelesek, a felsők szárnyölelők. A tömött, gömbölyded, fehéres-zöld ernyővirágzatokat ugyancsak tüskés, merev, szálas, lándzsás gallérlevelek veszik körül. A termést fehér, hártyás pikkelyek borítják.

Életmódja

[szerkesztés]

A mezei iringó száraz gyepekben, legelőkön, homok- és löszpusztákon nő, száraz, laza, meleg, meszes talajokon.

A virágzási ideje júliustól szeptember végéig tart. Ősszel az egész növény leszakad a tövéről, és a széltől hajtva mint „ördögszekér” terjed tova. Ironikus értelmű német nevét („férfihűség”) is ide-oda sodródó-guruló terméses hajtásegyüttesei sugallták. „Futóbogáncsnak” is nevezik. A száraz termőhelyekhez való alkalmazkodásra vallanak gyökerei, amelyek két méter mélyre lehatolnak, valamint a bőrnemű levelek.

Népies neve: ballangó.[1]

Szaponintartalma miatt gyógynövényként használják.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Kálnási Árpád. Debreceni cívis szótár (2005). ISBN 963 472 875 8 

Források

[szerkesztés]