Minnesang – Wikipédia

A minnesang a trubadúrköltészet német megfelelője, a középkori világi irodalomhoz tartozó ág.^[1] Művelője a minnesänger.

Művészetükre a népköltészethez tartozó májusdalok, tavaszköszöntők jelentős hatást gyakoroltak. A minnesangekben a természet és a szerelem a leggyakoribb témák, a múlt és a jövő szerelmeivel összefüggésben az erotika is megjelenik. Az irányzat ápolói, a minnesängerek általában a trubadúrokhoz hasonlóan lovagok voltak, bár a XIV. századtól megjelentek közöttük az iparosok, kereskedők, városi polgárok is. A céhek mintáját követve mesterdalnok-iskolákat hoztak létre, és emellé társultak az évente megrendezett dalnokversenyek is.^[2]

A szűkebb értelemben vett minnesang csak az udvari szerelmet megéneklő dalokat jelentette, később az egész XII-XIII. századi német irodalomra használták ezt a kifejezést. Az irányzat jellemzői provanszál hatást mutatnak.^[3]

Jelentősége

A minnesäng már áttöri a lovagi líra szigorú, távolságtartó magatartását, és többször a valós, beteljesült, boldog szerelem jelenik meg. Ez a szemlélet már mellőzi a korabeli vallási normákat is. A stílusból adódóan kevés az allegória.^[2]

Híres minnesängerek

Jegyzetek

↑ ^a ^b Zsonglőrök, trubadúrok, minnesängerek. (Hozzáférés: 2016. január 23.)
↑ ^a ^b Pethőné Nagy, Csilla.szerk.: Méhes Edit: A középkor irodalmából, Irodalom 9., lektorálta Arató László. ISBN 978-963-19-7458-4
↑ Britannica Hungarica nagylexikon, 18

Irodalomportál
Középkorportál

[hamm-1] Zsonglőrök, trubadúrok, minnesängerek. (Hozzáférés: 2016. január 23.)

[láng-2] Pethőné Nagy, Csilla.szerk.: Méhes Edit: A középkor irodalmából, Irodalom 9., lektorálta Arató László. ISBN 978-963-19-7458-4

[3] Britannica Hungarica nagylexikon, 18

[1]

[2]

[3]