Moise Csombe – Wikipédia

Moise Csombe
A Kongói Köztársaság 6. miniszterelnöke
Hivatali idő
1964. július 10. – 1965. október 13.
ElődCyrille Adoula
UtódÉvariste Kimba
A Katangai Állam elnöke
Hivatali idő
1960. június 16. – 1963. január 15.
Előd–
Utód–
Született1919. november 10.
Musumba
Elhunyt1969. június 29. (49 évesen)
Algéria
SírhelyEtterbeek Cemetery
Párt
  • CONAKAT
  • Congolese National Convention
GyermekeiIsabel Machik Ruth Tshombe
Foglalkozáspolitikus
Vallásrómai katolikus[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Moise Csombe témájú médiaállományokat.

Moise Csombe (Moïse Kapenda Tshombe, 1919. november 10. – 1969. június 29.) kongói politikus, 1960–1963 között a nyugati államok által támogatott szakadár Katangai Állam elnöke, bukása után 1964–65-ben a Kongói Köztársaság miniszterelnöke. Mobutu Sese Seko puccsa után menekülni kényszerült, 1967-ben gépét eltérítették, és Algériában bebörtönözték, ahol 1969-ben szívinfarktusban meghalt.

Élete

[szerkesztés]

A katangai Musumbában született Belga Kongóban, sikeres üzletember fiaként. Egy amerikai misszionárius iskolában tanult, majd könyvelőnek tanult tovább. Az 1950-es években egy katangai üzletlánc irányítását vette át, majd politizálni kezdett. Létrehozta a CONAKAT-ot, amely a független, föderális Kongó eszméjét támogatta.[2]

1960 májusában pártja megszerezte a többséget a tartományi törvényhozásban, egy hónap múlva pedig kikiáltották Kongó függetlenségét, így Csombe a tartományi kormány elnöke lett.[3] Mivel az ország elnökét, Patrice Lumumbát a Szovjetunió támogatta, a nyugati államok az ő ellenfeleit kezdték támogatni, kirobbantva a kongói válságot. Július 11-én Csombe kikiáltotta az ásványkincsekben gazdag Katanga függetlenségét, amihez segítséget kapott egy belga ejtőernyősezredtől is.[4] Államát támogatta egy brit–belga érdekeltségű cég, a Union Minière du Haut Katanga is. Lumumba elnök az ENSZ beavatkozását kérte.[1] Az ENSZ Biztonsági Tanácsa július 14-én kelt 143. számú határozatában felhatalmazta Dag Hammarskjöld főtitkárt, hogy minden lépést tegyen meg a katonai segítségnyújtáshoz, ami többek között az UNOC békefenntartó misszió létrehozását jelentette.[4]

Miután többszöri BT felszólítás után a belga csapatok szeptemberben távoztak,[5] Csombe európai és dél-afrikai zsoldosokat fogadott fel államának megvédésére, köztük Roger Trinquier volt francia ezredest, és segítségükkel képeztette ki hadseregét. 1961-re már mintegy kétezer külföldi irányította ötvenezer fős hadseregét. 1960-ban a szomszédos Kasai tartomány is kivált a Kongói Köztársaságból. Szeptemberben Joseph Kasavubu elnök alkotmányellenesen eltávolította Lumumbát a hatalomból, majd Joseph Mobutu vezérkari főnök pedig kiadta őt Csombénak. Európai zsoldosai előbb megkínozták, majd 1961. január 17-én kivégezték a bukott miniszterelnököt.[1] 1961. február 21-én az ENSZ BT határozatában mély sajnálatát fejezte ki Lumumba halála miatt és felhatalmazta az UNOC-öt, hogy fegyveres erőt alkalmazzon a polgárháború megelőzése érdekében, ám zsoldosai ekkor még visszaverték az ENSZ-haderőt.[5]

Korábbi nyugati támogatói lassan elpártoltak tőle, és Katanga függetlenségének végetvetése mellett foglaltak állást; Csombe ezt azonban megtagadta.[1] A Biztonsági tanács 1962. november 24-én határozatban ítélte el a jogellenes elszakadási törekvéseket, felhatalmazást adott a külföldi zsoldosok letartóztatására és felszólított minden államot a fegyverszállítások beszüntetésére. Az ONUC ezután sikerrel vette fel a harcot Csombe csapataival, és 1963. január 15-én az ENSZ csapatok elfoglalták Katanga fővárosát, ami után menekülni kényszerült.[6]

Spanyolországból 1964. június 27-én tért vissza Cyrille Adoula miniszterelnök hívására, július 10-én Kasavubu elnök kinevezte miniszterelnökké. A kongói válságban játszott szerepe ellenére a városokban népszerű volt, kinevezésének oka azonban vitás kérdés: egyes álláspontok szerint a nyugati hatalmak álltak mögötte, mások szerint pusztán belpolitikai okokra vezethető vissza.[7] Augusztus 5-én a magukat szimbáknak nevező felkelők elfoglalták Stanleyville-t, egy hónapon belül pedig az ország mintegy felét. Csombe külföldi, főleg amerikai és belga segítséggel képes volt megfordítani a háborús helyzetet, a felkelők által fogságba ejtett nagyszámú külföldit pedig ejtőernyős akciókkal szabadították ki.[6]

Kasavubu 1965 októberében leváltotta a miniszterelnöki posztról. Mobutu novemberben végrehajtott puccsa után ismét elmenekült az országból és visszatért Spanyolországba.[1] Itt szervezkedni kezdett Mobutu ellen, zsoldosokat fogadva fel, és légierőt hozva létre. 1967 márciusában távollétében halálra ítélték. 1967-ben magánrepülőgépét eltérítették, és Algériában bebörtönözték, nem akarták azonban kiadni Kongónak, hogy végrehajthassák rajta a halálos ítéletet. 1969. június 29-én halt meg, hivatalosan szívrohamban.[8]

Emlékezete

[szerkesztés]

Vámos Miklós Szoci kóla[9] című novellájának hősét mindenki Csombénak hívja, mivel „hasonlított a puffadt afrikai politikusra”.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e A világ legszegényebbje. in BBC History 2014/6. szám ISSN 2062-5200, 16. o.
  2. ↑ The Congo from Leopold to Kabila, Georges Nzongola-Ntalaja, 2002, ISBN 1-84277-053-5, accessed February 2009
  3. ↑ http://www.rulers.org/cngkprov.html
  4. ↑ a b Sulyok Gábor: A humanitárius intervenció elmélete és gyakorlata. Gondolat Kiadó, Budapest, 2004, ISBN 9639567558, 233. old.
  5. ↑ a b Sulyok Gábor: i. m. 234. o.
  6. ↑ a b Sulyok Gábor: i. m. 235. o.
  7. ↑ David N. Gibbs: The Political Economy of Third World Intervention: Mines, Money, and U.S. Policy in the Congo Crisis. University of Chicago Press, 1991, ISBN 0-226-29071-9, 152. o.
  8. ↑ David N. Gibbs: i. m. 167–170
  9. ↑ A Bárka folyóirat 2005-ös 5. számában ezzel a címmel jelent meg, a 2009-es Tiszta tűz könyvben (Koka) a címe.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Moise_Csombe&oldid=20197130”