Museum Boijmans Van Beuningen – Wikipédia

Museum Boijmans Van Beuningen
Elhelyezkedés	Rotterdam Hollandia
Alapítva	1849
Igazgató	Dirk Hannema (1921–1945) Sjarel Ex (2004–) Wim Beeren (1978–1985)
Építész(ek)	Ad van der Steur Alexander Bodon Hubert-Jan Henket
Elhelyezkedése
Museum Boijmans Van Beuningen Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 51° 54′ 51″, k. h. 4° 28′ 23″51.914183, 4.4730851.914183°N 4.473080°EKoordináták: é. sz. 51° 54′ 51″, k. h. 4° 28′ 23″51.914183, 4.4730851.914183°N 4.473080°E
A Museum Boijmans Van Beuningen weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Museum Boijmans Van Beuningen témájú médiaállományokat.

A Museum Boijmans Van Beuningen a hollandiai Rotterdam legnagyobb művészeti múzeuma. Nevét Frans Jacob Otto Boijmans (1767–1847) és Daniël George van Beuningen (1877–1955) műgyűjtők után kapta, akik megvetették a múzeum gyűjteményének alapjait.

A múzeum 1849-ben nyílt meg Museum Boijmans néven. 170 év alatt mintegy 151 000 alkotás került a gyűjteményébe..^[1] Gyűjtési tevékenysége kiterjed a kora középkortól a 21. századig a holland és az európai képzőművészetek, az iparművészet és a formatervezés területére. Rajzgyűjteménye a világon a legnagyobbak közé tartózik.^[2] Büszkeségei között vannak sok más között Hieronymus Bosch, Pieter Bruegel, Rembrandt, a francia impresszionisták, Salvador Dalí alkotásai is.

2013-ban a múzeumnak 292 711 látogatója volt. Főépületét 2019-ben átfogó rekonstrukció céljából bezárták, megnyitása 2026-ra várható. 2021-ben viszont elkészült hatalmas modern raktárépülete, ami egyedülálló módon látogatókat is fogad.

1841-ben Rotterdam városa megvásárolta a Schielandshuis(wd) 17. századi történelmi épületét múzeumi célokra. Frans Jacob Otto Boijmans 1847-ben hosszú tárgyalások után, csak egy héttel a halála előtt a városra hagyta tekintélyes műgyüjteményét, ami aztán a múzeum alapját képezte.

1864 februárjában az épületet tűzvész sújtotta, amiben más súlyos károk mellett a 480 festményből 293 darab, valamint 700 rajz, az állomány negyede elpusztult.^[3][4] A mentést hátráltatta, hogy a közeli csatornát vastag jég borította.^[5]

A károk egy részét biztosítás fedezte, és az újjáépítés után újra megkezdték a gyűjtemény bővítését például Peter Paul Rubens egy rajzának megvásárlásával.^[3] Ajándékozások, örökhagyások révén is gazdagodott a múzeum. Anyagi okok miatt azonban ekkoriban utasították el Vermeer A csipkeverő nő(wd) című festményének elfogadását egy örökség keretében.

1903-ban vásárolták meg egy aukción Vincent van Gogh első két festményét a gyűjtemény számára. 1923-ban a múzeum hozzájutott Adriaan Jacob Domela Nieuwenhuis híres műgyűjtő nagyrészt grafikákat tartalmazó kollekciójához.

1935-ben a az intézmény új, Ad van der Steur városi építész által Dirk Hannema akkori múzeumigazgató útmutatásai alapján, immár múzeumi célokra tervezett épületbe költözött.

A múzeum történetének fekete lapja volt 1937-ben egy hamis Vermeer vásárlása Han van Meegeren hamisítótól.

1958-ban a múzeum a rotterdami önkormányzat támogatásával megszerezte Daniël George van Beuningen, a rotterdami kikötő egyik vezető vállalkozója művészeti gyűjteményét az özvegyétől. A tranzakció elősegítése érdekében a múzeum nevét ekkor változtatták Museum Boijmans Van Beuningenre.

Sokat köszönhet a múzeum más szenvedélyes magángyűjtőknek is, akiknek szerteágazó érdeklődése alapozta meg a gyűjtemény sokszínűségét. A huszadik század második felében saját vásárlásai is egyre szaporodtak, de az intézmény továbbra is profitál a gyűjtők nagylelkűségéből. 1981-ben például a Van Beuningen-de Vriese házaspárnak köszönhetően a múzeum az iparosodás előtti edények kiterjedt gyűjteményét szerezte meg.

Kalandos körülmények között Franz Koenigs német vállalkozó-műgyűjtő kollekciója is a múzeum tulajdonába került. Koenigs a második világháború előtt Hollandiába költözött gyűjteményével és felvette a holland állampolgárságot. Kollekcióját Van Beuningen és mások a múzeum céljaira megvásárolták, de annak egy értékes részét a náci Németország képviselőjének adták el egy leendő linzi „Führermuseum” számára. Ezek a művek azután hadizsákmányként a Szovjetunió birtokába kerültek, majd a darabjai fokozatosan kerültek vissza Hollandiába az NDK-ból 1987-ben, a moszkvai Puskin Múzeumból 1992-ben illetve Kijevből 2004-ben.

2019 májusában a múzeum átfogó felújítás céljából bezárt. A munkák várhatóan egy évtizedet vesznek igénybe, csakúgy, mint az az amszterdami Rijksmuseum esetében is történt. A gyűjtemények egy részét ez időre kikölcsönözték más holland és külföldi múzeumoknak. 2021-re elkészült az addigi nedves, veszélyes pinceraktárak helyébe lépő új, ultramodern raktárépület, a Depot Boijmans Van Beuningen(wd) is, amelyben egyedülálló módon látogatókat is fogadnak.

• 
  Ifj. Van de Velde - Kikötő
• 
  Toorop - Két öreg a tengerparton
• 
  Kandinszkij - Sugarak
• 
  Strozzi - Dávid Góliát fejével

Egy triptichon két szárnya a múzeumban, körüljárhatóan kiállítva. A középső rész elveszett.

• 
  Külső oldalak
• 
  Belső oldalak

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Museum Boijmans Van Beuningen című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.