Észak-atlanti Szerződés Szervezete – Wikipédia

Észak-atlanti Szerződés Szervezete (North Atlantic Treaty Organization Organisation du traité de l'Atlantique nord)
A NATO zászlaja
Egyéb nevek	NATO, OTAN (rövidítések)
Mottó	Animus in consulendo liber
Alapítva	1949. április 4.
Típus	Fegyveres védelmi szövetség
Székhely	Brüsszel, Belgium
Tagság	32 állam  Albánia  Belgium  Bulgária  Kanada  Horvátország  Csehország  Dánia  Észtország  Finnország  Franciaország  Németország  Görögország  Magyarország  Izland  Olaszország  Lettország  Litvánia  Luxemburg  Montenegró  Hollandia  Észak-Macedónia  Norvégia  Lengyelország  Portugália  Románia  Szlovákia  Szlovénia  Spanyolország  Svédország  Törökország  Egyesült Királyság Egyesült Államok
Nyelvek	angol  •  francia
Főtitkár	Mark Rutte
Kiadás	$1.264 billió amerikai dollár
A NATO központja Pozíció Európa térképén
é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″50.879722222222, 4.425833333333350.879722°N 4.425833°EKoordináták: é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″50.879722222222, 4.425833333333350.879722°N 4.425833°E
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-atlanti Szerződés Szervezete témájú médiaállományokat.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, rövidítve NATO (angolul: North Atlantic Treaty Organisation, franciául: Organisation du traité de l’Atlantique nord, OTAN) katonai egyesülés, 32 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szervezet célkitűzéseit az Észak-atlanti szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében. Hivatalos nyelvei az angol és a francia.

A NATO a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik közvetlen eredménye. Napjainkban a tagországok határain túl is végez békefenntartói feladatokat.

A legutóbb csatlakozó állam Svédország volt, 2024. március 7-én.^[1] Lehetséges tagoknak a szervezet Bosznia-Hercegovinát, Grúziát és Ukrajnát tekinti.^[2]

Magyarország – Csehországgal és Lengyelországgal közösen – 1999-ben vált a NATO tagjává. A magyar csatlakozás 25. évfordulója alkalmából a CEU Demokrácia Intézete és az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége rendezett konferenciát, amin a magyar kormányzat részéről senki nem vett részt. David Pressman amerikai nagykövet előadásában erőteljesen bírálta a magyar kormányt a NATO-val kapcsolatban tanúsított politikája miatt.^[3][4]

1945-ben, a második világháború lezárulta után a nyugati-európai országok a hosszú konfliktusban kimerültek, emiatt rendkívül gyorsan és drasztikus mértékben kezdték el leépíteni költséges hadseregeiket. Ezzel szemben a rivális Szovjetunió megerősödve került ki a háborúból, és az általa megszállt kelet-európai országokban sorra Moszkvához hű kommunista kormányok jöttek létre. Ahogy fokozódott a két tömb közötti szembenállás, létrejött a vasfüggöny, és a nyugati államokban is aktivizálódtak a kommunista pártok.^[5]

Hogy a szovjet előretörést megállítsa és ellensúlyozza a kontinensen, az Egyesült Államok a Truman-doktrína részeként 1948-ban létrehozta a Marshall-tervet, ami jelentős pénzügyi segítséget nyújtott az amerikai érdekszférához tartozó országoknak gazdaságuk helyreállításában. Ezzel egyidőben megkezdődött a térség katonai erejének visszaállítása is és egy nyugati védelmi szövetség létrehozása. Ennek első lépéseként az Egyesült Királyság és Franciaország 1947-ben megkötötte a dunkerque-i szerződést, amely még elsősorban Németország ellen irányult, majd 1948-ban a brüsszeli szerződésben a kollektív védelmet kiterjesztették Belgiumra, Hollandiára és Luxemburgra is.^[6] A lépést a Truman vezette amerikai kormányzat is támogatta. A nyugat-európai kormányok számára ugyanakkor hamar világossá vált, hogy egy erősebb katonai szövetség létrehozására van szükség. Eközben az USA, Kanada és az Egyesült Királyság között is titkos tárgyalások indultak meg, mivel a három állam nem bízott benne, hogy az ENSZ fenn tudja tartani a globális békét. A NATO alapokmányának, az Észak-atlanti Szerződésnek aláírására végül 1949. április 4-én került sor Washingtonban.^[7] A 12 aláíró ország az USA, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország, valamint a három Benelux állam mellett Olaszország, Portugália, Norvégia, Dánia és Izland voltak. A dokumentum 5. cikkelye kimondja, hogy amennyiben egy külső állam megtámadja valamelyik tagországot, az olyan hatású, mintha minden szövetséges ellen támadást intézett volna, így a szövetség minden tagja részt vesz a terület védelmében.^[8][9]

A NATO-n belül komoly vitákat váltott ki Nyugat-Németország csatlakozásának kérdése. Sok tagállam az ország világháborúkban betöltött szerepe miatt veszélyesnek találta a németek újbóli felfegyverzését, ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a terület kulcsfontosságú a szovjetekkel szembeni védekezés szempontjából. A német vezetéssel a katonai szövetség végül az 1954-es párizsi szerződésben egyezett meg, amelynek következményeképp véget ért az ország katonai megszállása. A következő évben a NATO felvette tagjai közé Nyugat-Németországot, a lépésre válaszul a Szovjetunió és csatlós államai alig egy héttel később létrehozták a Varsói Szerződést. Németország szó szerint a semmiből építette újjá hadseregét, a Bundeswehrt, és nagy számú külföldi hadtestek is érkeztek az országba, így a hidegháború végén már 900 000 katona állomásozott a területen.^[8][10]

1958 után Franciaország kapcsolata megromlott a NATO-val. Az ország elnöke, Charles de Gaulle hevesen kritizálta a szervezetet, elsősorban az USA vezető szerepét bírálta, és a közös katonaságban a francia szuverenitás megsértését látta. Az ország vezetése kijelentette, hogy nem szeretnének egy másik országért háborúba menni egy konfliktus esetén. 1966-ban Franciaország hivatalosan kilépett a NATO közös parancsnokságából, a szervezet székhelye átkerült Párizsból Brüsszelbe, és a nemzetközi erők is elhagyták az állam területét. A franciák végül nem léptek ki a szövetségből, a kapcsolat később rendeződött, és 2009-ben ismét csatlakoztak a közös parancsnoksághoz.^[11]

A NATO fennállásának legfontosabb célja a hidegháború során egy potenciális európai szovjet invázió megakadályozása volt. A kommunista blokk védelmi egyezménye, a Varsói Szerződés 1955-ben jött létre, és szárazföldi erői eleinte jelentősen felülmúlták az Észak-Atlanti Szerződés európai tagországainak haderejét, ezért elsősorban az Egyesült Államok nukleáris elrettentő erejére támaszkodott a védelem. Ezt kiegészítve 1957-ben megkezdődött a nukleáris robbanófejek telepítése Európába is. Ezeknek a bombáknak a kezelése úgynevezett kettős vezérlésű rendszerben működött, egy ellenséges támadás esetén mind az Egyesült Államok, mind a fegyvernek otthont adó ország megvétózhatta a bomba bevetését. Nagy-Britannia saját atomfegyvereit beépítette a NATO tervezési struktúrájába, a szintén atomhatalom Franciaország azonban külön kezelte fegyvereit.

A nukleáris védelem kiépítésével egyidőben megkezdődött a hagyományos tengeri és szárazföldi hadsereg fejlesztése is. 1950 szeptemberében a NATO Katonai Bizottsága ambiciózus tervet jelentett be, amelynek célja 96 hadosztály felállítása volt, ebből végül 35 hadosztály jött létre. Hogy a tagországok fegyveres erői összehangoltan tudjanak működni, nagy hadgyakorlatok kezdődtek, ezek közül az 1952-es Mainbrace-hadművelet volt az első, a gyakorlaton 200 hajó és 50 000 katona vett részt.^[12] 1952-ben csatlakozott a szövetséghez Görögország és Törökország is, így egy hosszabb folyamat során a két ország hadseregét is beintegrálták a közös parancsnokság alá. 1974-ben Törökország inváziót indított a Görögországgal szövetséges Ciprus ellen, a konfliktus során a két NATO tagállam katonái közvetlenül is összecsaptak egymással. A katonai szövetség 5-ös cikkelye nem lépett életben a helyzetben mivel a törökök támadó háborút folytattak. Az észak-atlanti szövetség nem vett részt a Falkland-szigeteki háborúban sem, ugyanis a szigetcsoport a Ráktérítőtől délre fekszik, így védelme az alapító okmány szerint nem tartozik a NATO hatáskörébe.

A két nagy szembenálló blokk közötti feszült patthelyzet az egész hidegháború során fennállt, az 1960-as években, a berlini fal felépülésének időszakában kiélesedett a feszültség, majd a '70-es évek enyhülésének köszönhetően egy időre alábbhagyott egy nukleáris háború kitörésének veszélye. Az indulatok az 1979-es afganisztáni szovjet invázió és Ronald Reagan amerikai elnök 1980-as megválasztása után ismét fellángoltak (kis hidegháború), azonban 1985-től kezdve Gorbacsov politikai és gazdasági reformjai enyhítették a feszültséget, és végül 1990-1991-ben a Szovjetunió felbomlott. A legfontosabb alkotó állam megszűnésével a Varsói Szerződés is felbomlott, így a NATO maradt az egyetlen nagy katonai hatalom a világon. A szovjetekkel való megbékélés részeként aláírták a CFE-szerződést, amelyben korlátozták az Európában állomásozó katonák létszámát. Németország újraegyesült, és a Németországra vonatkozó végleges szabályozásról szóló szerződés értelmében az ország keleti fele is a NATO része lett.

A kétpólusú világrend megszűnésével a nyugati országokban felmerült a kérdés, hogy a katonai szövetség létezésének továbbra is van e létjogosultsága. A NATO-ban változások indultak el, a katonai szerep mellett hangsúlyossá vált a politikai összefogás is és a szervezet új céljává az európai stabilitás és béke fenntartása vált. Ennek a folyamatnak a részeként jó kapcsolatok kiépítésére törekedtek a posztszovjet államokkal, létrehozták a Euro-atlanti Partnerségi Tanácsot és a Békepartnerséget, amelyek egyrészt teret adtak a NATO és nem NATO országok közötti kommunikációnak és bizalomépítésnek, másrészt közös tréningeket, hadgyakorlatokat szerveztek. Ezzel egyidőben fontossá vált az instabilabb európai országokban zajló békefenntartás is, ennek az irányelvnek az értelmében vett részt a szövetség a Jugoszlávia felbomlásakor kirobbant délszláv háborúban. 2001 szeptember 11-én először és eddig egyetlen alkalommal lépett érvénybe az 5-ös cikkely, amikor súlyos terrortámadás érte az Egyesült Államokat, és a NATO országai közösen kezdtek terrorista szervezetek elleni akciókat a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.

Bővebben: Magyarország és a NATO kapcsolatai

1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot a szövetségbe, azok 1999. március 12-én csatlakoztak.^[13] 2004. március 29-én csatlakozott Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia. A 2008-as bukaresti csúcstalálkozón meghívták a Szövetségbe Albániát és Horvátországot, melyek 2009. április 1-jén csatlakoztak a NATO-hoz.

2015. december 2-án a NATO külügyminiszterei meghívták Montenegrót, hogy csatlakozzon az észak-atlanti szervezetbe, mely 2017. június 5-étől a NATO huszonkilencedik tagállama lett.^[14]

Észak-Macedónia 2018. július 11-én kapott meghívást a NATO-tól, majd 2020. március 27-én vált a szervezet teljes jogú tagjává.

Miután Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát, biztonsági okokból Svédország és Finnország 2022 májusában kérte felvételét a katonai szövetségbe.^[15][16][17] Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének 74. évfordulóján, 2023. április 4-én Finnország 31. tagként csatlakozhatott a NATO-hoz.^[18]

Svédország felvételét Magyarország és Törökország sokáig blokkolta,^[19][20] majd Törökország 2024 januárjában, Magyarország 2024 februárjában utolsóként megadta támogatását.^[21]

A hidegháború során a NATO egyes tagállamai vettek részt háborúkban, de maga a szövetség nem. A Szovjetunió felbomlása után azonban hangsúlyossá vált a NATO békefenntartó és stabilizáló szerepe, így a tagországok haderői számos missziót hajtottak végre a NATO égisze alatt, legtöbbször polgárháború sújtotta területeken. Ezekben a hadműveletekben magyar egységek is részt vettek, jelentősen növelve hazánk elfogadottságát és presztízsét a szövetségben.

1992-ben kitört a délszláv háború legvéresebb szakaszaként ismert boszniai háború. Az egyre romló helyzet hatására az ENSZ Biztonsági Tanácsa elrendelte egy repüléstilalmi zóna létrehozását Bosznia-Hercegovina középső területei felett. A légtérzárat a NATO légiereje tartatta be a Deny Flight hadművelet keretében. A szövetség katonái 1994-ben vettek először részt összecsapásban, amikor a banja lukai incidens során lelőttek 4, a tiltott légteret megsértő boszniai szerb repülőgépet.^[22] A szervezet feladata volt a Jugoszláviát sújtó fegyverembargó és szankciók betartatása is, és a srebrenicai mészárlás után részt vettek a boszniai szerb csapatok bombázásában is a Megfontolt Erő hadművelet során. 1995-ben a daytoni egyezménnyel lezárult a háború, ennek keretében mintegy 60 000 NATO katona érkezett békefenntartónak a térségbe.^[23]

1998-ban kitört a koszovói háború, amelynek során a terület albán lakossága a Szerbiától való elszakadást szerette volna elérni. A felkelésre válaszul a Milošević vezette Jugoszlávia (ami ekkor csak Szerbiából és Montenegróból állt) az albánok elűzését tűzte ki célul. Az atrocitásokra válaszul a NATO 1999-ben közbeavatkozott és az Allied Force hadművelet keretében bombázásokat hajtott végre Szerbiában.^[24] A csapások hatására a szerb vezetés elfogadta az ENSZ határozatát a háború lezárásáról. Ezt követően NATO békefenntartók érkeztek Koszovóba a Kosovo Force (KFOR) keretében, ez a misszió jelenleg is folyamatban van. A NATO intervenciót számos kritika érte egyrészt a bombázások nagyszámú civil áldozata,^[25] másrészt az ENSZ felhatalmazás hiánya miatt.^[26]

• Magyar részvétel:

Magyarország alig néhány nappal a koszovói háború kitörése előtt csatlakozott a NATO-hoz, de már részt vett a légi műveletek támogatásában 1999-ben és békefenntartó kontingenst is küldött a területre a KFOR misszió részeként.^[27] 2023 novemberében 433 magyar katona állomásozik Koszovóban,^[28] és 2021 óta a KFOR parancsnoki posztját is egy magyar tölti be Kajári Ferenc vezérőrnagy személyében.^[29]

Lásd még: Afganisztáni háború

2001 szeptember 11-én az al-Káida terrorszervezet támadói terrortámadások sorozatát hajtották végre az Egyesült Államokban, életbe léptetve a NATO 5-ös cikkelyét, aminek értelmében az összes tagállam a megtámadott védelmére kel. A kezdődő terrorellenes háború részeként elsőként a Földközi-tengeren kezdtek haditengerészeti műveleteket, (ilyen volt például az Active Endeavour hadművelet) hogy megakadályozzák a feltételezett terroristák mozgását és az illegális fegyverkereskedelmet, különösen a tömegpusztító fegyverek csempészését. A következő cél a terrorizmus fellegvárának tartott Afganisztán jelentette fenyegetés felszámolása volt, a közép-ázsiai országban igyekeztek elpusztítani az olyan aktív terrorszervezeteket, mint az al-Káida és a Talibán, és békefenntartó erők révén stabilitást teremteni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazta a NATO-t, hogy egy nemzetközi egységekből álló szárazföldi haderőt telepítsen Afganisztánba, így létrejött a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF). Az országban állomásozó erők létszáma 2011-ben volt a legmagasabb, amikor 50 ország 130 000 katonája volt jelen a területen. A gerilla hadviselést folytató tálibok csoportjait nem sikerült megsemmisíteni, és 2021 április 14-én Jens Soltenberg NATO-főtitkár bejelentette a csapatok kivonását a térségből. A kivonulás befejezését követően a Talibán hamar legyőzte az afgán köztársasági erőket és uralma alá hajtotta az egész országot.^[30]

• Magyar részvétel:

Az ISAF erők részeként 2003-tól kezdődően magyar katonák is állomásoztak Afganisztánban, 2014-ben 240-en. Összesen több ezer magyar járta meg Afganisztánt, közülük 7-en vesztették életüket. A csapatok számos feladatot elláttak, harcoltak a terroristák ellen, segítettek kiképezni a helyi erőket és felügyelték az újjáépítést. Egy időben magyarok látták el a Kabuli Repülőtér üzemeltetését és 2006-ban átvették a Baglán tartománybeli újjáépítési csoport vezetését. A csapatkivonás részeként 18 év után a magyar katonák is elhagyták az országot, az utolsó csoport 2021. június 5-én távozott.^[27][31]

Az iraki háború során az Amerikai Egyesült Államok 2003-ban egy invázióval megdöntötte Szaddám Husszein diktátor rezsimjét, azonban az újonnan alakult iraki átmeneti kormány nem rendelkezett a megfelelő képességekkel, hogy kezelni tudja az országban kitörő lázadásokat. Az ENSZ felhatalmazta a NATO-t hogy létrehozza a Soknemzetiségű Erőket (MNF–I), amelynek célja nem a felkelők elleni küzdelem, hanem az iraki biztonsági erők kiképzése volt. A misszió során mintegy 100 NATO katona 5000 iraki katonát és 10 000 rendőrt képzett ki.^[32] A művelet 2011-ben ért véget.^[33]

• Magyar részvétel:

Magyarország jelenleg is katonákkal járul hozzá Irak biztonságához és stabilitásához.

2009-ben a NATO hadihajókat küldött az Ádeni-öböl térségébe, hogy megvédje az áthaladó hajókat a szomáliai kalózok támadásaitól. A 2016-ig tartó Ocean Shield hadműveletnek nevezett misszióban elsősorban amerikai hajók hajtottak végre bevetéseket, de megjelentek egyéb NATO tagállamok, valamint Kína, Dél-Korea, és Oroszország haditengerészeti eszközei is. A NATO erők a kalózok elleni küzdelem mellett segítettek a régió államainak a partiőrségük és haditengerészetük fejlesztésében, valamint biztosították a Világélelmezési Program Szomáliába érkező segélyeinek útvonalát.^[34]

Bővebben: 2011-es líbiai intervenció

2011-ben felkelés tört ki a líbiai diktátor, Moammer Kadhafi kormánya ellen, kirobbantva az első líbiai polgárháborút. Az összecsapások korai szakaszában a felkelők sikereket értek el, azonban később a kormányerők ellentámadásba kezdtek, és atrocitások sorát elkövetve visszaszorították a lázadókat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy tűzszünet végrehajtását követelte és felhatalmazta a NATO-t, hogy létrehozza a líbiai repüléstilalmi zónát, ezzel kezdetét vette a 2011-es NATO intervenció az országban. A katonai szövetség erői megsemmisítették a líbiai légierőt és a légvédelmet, majd bombázásokkal támogatták a felkelő erők harcát. A háború a lázadók és a NATO győzelmével ért véget, Kadhafit megölték.^[35][36]

Tagország	Csatlakozás éve	Terület (km²)	Népesség (fő)[37]	Katonai költségvetés (milliárd USD)[38][39]	A GDP%-ában[40]	Aktív katonai állomány (fő)[41]	Tartalékosok (fő)[41]
USA	1949	9 833 520	333 287 557	848,9	3,9%	1 456 870	870 760
Belgium	1949	30 528	11 584 008	5,67	1,18%	24 676	6 400
Dánia	1949	42 943 2 210 573 [a 1]	5 935 619	4,06	1,35%	20 439	12 000
Egyesült Királyság	1949	243 610	68 138 484	61,46	1,9%	184 860	33 210
Franciaország	1949	643 427	68 042 591	53,6	1,9%	198 241	141 000
Hollandia	1949	41 543	17 813 200	23,11	1,95%	41 380	6 763
Izland	1949	103 000	376 248	0,02[42]	0,1%	0	0
Kanada	1949	9 984 670	39 566 248	26,9	1,2%	68 000	27 000
Luxemburg	1949	2 586	639 589	0,42[43]	0,56%	939	0
Norvégia	1949	323 802	5 509 591	7,23	2%	23 250	40 000
Olaszország	1949	301 340	62 390 364	32	1,5%	165 500	18 300
Portugália	1949	92 090	10 263 850	4,32	1,4%	27 741	211 700
Görögország	1952	131 957	10 569 703	7,65	3,82%	142 700	221 350
Törökország	1952	783 562	82 482 383	10,6	1,2%	355 200	378 700
Németország	1955 – NSZK 1990 – NDK	357 022	84 270 625	56	1,57%	181 672	34 600
Spanyolország	1982	505 370	47 486 935	20,3	1,5%	133 282	15 150
Csehország	1999	78 867	10 510 751	6,7	2%	32 191	0
Lengyelország	1999	312 685	38 307 726	40	4,67%	350 000	0
Magyarország	1999	93 030	9 604 000	5,23	2,14%	32 150	20 000
Bulgária	2004	110 879	6 520 314	2,34	2,05%	36 950	3 000
Észtország	2004	45 228	1 328 701	1,08	2,85%	7 700	78 800
Lettország	2004	64 589	1 873 919	1,22	2,4%	17 250	36 000
Litvánia	2004	65 300	2 786 651	2,14	2,76%	23 000	104 000
Románia	2004	238 391	19 053 815	19	2,5%	71 500	55 000
Szlovákia	2004	49 035	5 460 185	2,12	2,22%	15 850	0
Szlovénia	2004	20 273	2 119 410	1,05	1,36%	7 300	26 000
Albánia	2009	28 748	2 793 592	0,51	2%	6 600	0
Horvátország	2009	56 594	3 871 833	1,08	1,46%	14 325	20 105
Montenegró	2017	13 812	604 966	0,07	2,68%	2 350	0
Észak-Macedónia	2020	25 713	1 836 713	0,35	2,05%	9 000	65 000
Finnország	2023	338 145	5 566 000	5,9	2%	24 000 [44]	900 000 [44]
Svédország	2024	450 295	10 420 000	5,3	2,4%	65 000	950 000

Megjegyzések

•  Ukrajna
•  Bosznia-Hercegovina
•  Grúzia

Bővebben: Békepartnerség

Nemzetközi jogi értelemben semleges országok:

•  Ausztria
•  Svájc

A következő országok semlegességét nem támasztja alá semmilyen nemzetközi jogi garancia:

•  Írország

További békepartner országok:

•  Azerbajdzsán
•  Fehéroroszország
•  Kazahsztán
•  Málta
•  Moldova
•  Oroszország
•  Örményország
•  Szerbia

Törekvés a békepartnerségre:

•  Ciprus
•  Koszovó

Az egyetlen politikai döntéshozó testület. A Tanács nagyköveti („állandó képviselők”), külügyminiszteri vagy állam- és kormányfői szinten ülésezik. A döntések érvényessége nem függ a szinttől. Az üléseken (szinttől függetlenül) a főtitkár elnököl. Az állandó képviselők hetente többször üléseznek Brüsszelben. A Tanács munkáját a Nemzetközi Titkárság, a Nemzetközi Katonai Törzs és bizottságok segítik.

Állandó képviselők részvételével ülésezik. Védelmi kérdésekkel foglalkozik. Irányelveket ad ki a NATO tagországainak. A bizottságot egy 2010 júniusában lezajlott reform során megszüntették, funkcióit pedig az Észak-atlanti Tanács vette át.^[45]

Rendszeresen ülésezik, védelmi miniszterek részvételével. Feladata a nukleáris erőkkel kapcsolatos konkrét politikai kérdések megvitatása.

A főtitkár felelős a szövetségen belül a döntéshozatali folyamat segítségében. Irányítja a nemzetközi Titkárság munkáját, elnököl a Tanács ülésein.

Bővebben: NATO Katonai Bizottsága

A Szervezet legfelső katonai szerve. Tagjai a tagállamok vezérkari főnökei. Feladatuk katonai stratégiai kérdésekben vezetési funkciók ellátása. Javaslatokat dolgoz ki a Tanács számára katonai kérdésekben.

A Katonai Bizottság feladatai: 1. javaslatokat tesz a NATO politikai vezetése számára olyan intézkedések megtételére, amelyeket a NATO területének közös védelme szempontjából szükségesnek ítélnek 2. ellátja a vezetési funkciókat a katonapolitikai és stratégiai kérdésekben 3. katonai kérdésekben irányelveket ad ki a NATO stratégiai parancsnokainak, akik feladataik végrehajtása során a Katonai Bizottságnak tartoznak felelősséggel.

A Katonai Bizottság az állandó képviselők részvételével hetente legalább egy alkalommal ülésezik, de szükség esetén bármikor összehívható.

Ezen kívül évente három alkalommal a vezérkari főnökök szintjén tanácskoznak. Kettőt ezek közül Brüsszelben, egyet pedig rotációs alapon valamelyik tagországban tartanak.

A Katonai Bizottság elnökét a tagállamok vezérkari főnökei hároméves hivatali időszakra választják meg. Hatáskörét a Katonai Bizottság határozza meg, amelynek feladatai végrehajtása során minden tekintetben felelősséggel tartozik.

A Katonai Bizottság tevékenységét a tagországok katonai szakértőiből álló munkacsoportok és a Nemzetközi Katonai Törzs támogatja.

A Szövetség munkaszervei, meghatározott feladatkörben döntéseket készítenek elő.

A csapatok felkészítését, a hadműveletek tervezését látják el.

Évente kétszer külügyminiszteri szinten ülésezik, havonta nagyköveti szinten.

A NATO Parlamenti Közgyűlése (NATO PA) egy olyan testület, amely átfogó stratégiai célokat határoz meg a NATO számára. Évente kétszer tart ülést (tavasszal és ősszel). Közvetlen kapcsolatban áll az állandó tagokat kinevező tagállamok nemzeti kormányainak parlamenti szervezeteivel és/vagy ezen tagállamok NATO-nagyköveteivel. A NATO Parlamenti Közgyűlése az Észak-atlanti Szövetség tagállamainak jogalkotóiból és tizenhárom társult tagból áll.

Bővebben: A NATO főtitkárainak listája

NATO-csúcstalálkozók^[49]

	Értekezlet neve	Dátum	Fogadó ország, helyszín	Megjegyzések
1.	1957-es párizsi NATO-csúcstalálkozó	1957. december 16–19.	Párizs, Franciaország
2.	1974-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1974. június 26.	Brüsszel, Belgium
3.	1975-ös brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1975. május 29–30.	Brüsszel, Belgium
4.	1977-es londoni NATO-csúcstalálkozó	1977. május 10–11.	London, Egyesült Királyság
5.	1978-as washingtoni NATO-csúcstalálkozó	1978. május 30–31.	Washington, Amerikai Egyesült Államok
6.	1982-es bonni NATO-csúcstalálkozó	1982. június 10.	Bonn, NSZK
7.	1985-ös brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1985. november 21.	Brüsszel, Belgium
8.	1988-as brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1988. március 2–3.	Brüsszel, Belgium
9.	1989 májusi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1989. május 29–30.	Brüsszel, Belgium
10.	1989 decemberi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1989. december 4.	Brüsszel, Belgium
11.	1990-es londoni NATO-csúcstalálkozó	1990. július 5–6.	London, Egyesült Királyság
12.	1991-es római NATO-csúcstalálkozó	1991. november 7–8.	Róma, Olaszország
13.	1994-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	1994. január 10–11.	Brüsszel, Belgium
14.	1997-es párizsi NATO-csúcstalálkozó	1997. május 27.	Párizs, Franciaország
15.	1997-es madridi NATO-csúcstalálkozó	1997. július 8–9.	Madrid, Spanyolország
16.	1999-es washingtoni NATO-csúcstalálkozó	1999. április 23–25.	Washington, Amerikai Egyesült Államok	A NATO 50. évfordulója alkalmából.
17.	2001-es NATO Főparancsnoksági csúcstalálkozó	2001. április 23–25.	NATO Főparancsnokság, Belgium
18.	2002-es római NATO–Oroszország-csúcstalálkozó	2002. május 28.	Róma, Olaszország	A NATO–Oroszország Tanács értekezlete (brosúra).
19.	2002-es prágai NATO-csúcstalálkozó	2002. november 21–22.	Prága, Csehország	Ez az első csúcstalálkozó, amelyet a korábbi Varsói Szerződés területén szerveztek.
20.	2004-es isztambuli NATO-csúcstalálkozó	2004. június 28–29.	Isztambul, Törökország
21.	2005-ös NATO Főparancsnoksági csúcstalálkozó	2005. február 22.	NATO Főparancsnokság Brüsszel, Belgium
22.	2006-os rigai NATO-csúcstalálkozó	2006. november 28–29.	Riga, Lettország	Az első NATO-csúcstalálkozó, amelyet a korábbi Szovjetunió területén szerveztek.
23.	2008-as bukaresti NATO-csúcstalálkozó	2008. április 2–4.	Bukarest, Románia	Horvátország és Albánia meghívást kapott a Szövetségbe. Macedónia viszont nem, nevének Görögországgal való tisztázatlansága miatt. Döntés született Grúzia és Ukrajna NATO-hoz való csatlakozása ügyében, melyet a NATO-tagsági ütemtervben (NATO Membership Action Plan) tettek közzé még ez év decemberében. A csúcstalálkozó zárónyilatkozata (angolul)
24.	2009-es strasbourg–kehli NATO-csúcstalálkozó	2009. április 3–4.	Strasbourg, Franciaország– Kehl, Németország	A NATO 60. évfordulója alkalmából. NATO-link; A csúcstalálkozó zárónyilatkozata (angolul)
25.	2010-es lisszaboni NATO-csúcstalálkozó	2010. november 19–20.	Lisszabon, Portugália	[1]
26.	2012-es chicagói NATO-csúcstalálkozó	2012. május 20–21.	Chicago, Amerikai Egyesült Államok	Summit meetings of Heads of State and Government, Chicago, USA
27.	2014-es newporti NATO-csúcstalálkozó	2014. szeptember 4–5.	Newport/Cardiff, Egyesült Királyság, Wales
28.	2016-os varsói NATO-csúcstalálkozó	2016. július 8–9.	Varsó, Lengyelország
29.	2017-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	2017. május 25.	Brüsszel, Belgium
30.	2018-as brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	2018. július 11–12.	Brüsszel, Belgium
31.	2019-es londoni NATO-csúcstalálkozó	2019. december 3–4.	Watford, Egyesült Királyság	A NATO 70. évfordulója alkalmából.
32.	2021-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó	2021. június 14.	Brüsszel, Belgium
33.	2022-es NATO virtuális csúcstalálkozó	2022. február 25.	Virtuális csúcstalálkozó	2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
34.	2022-es brüsszeli NATO rendkívüli csúcstalálkozó	2022. március 24.	Brüsszel, Belgium	2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
35.	2022-es madridi NATO-csúcstalálkozó	2022. június 29–30.	Madrid, Spanyolország
36.	2023-as vilniusi NATO-csúcstalálkozó	2023. július 11-12.	Vilnius, Litvánia
37.	2024-es washingtoni NATO-csúcstalálkozó	2024. július 9–11.	Washington D.C., Amerikai Egyesült Államok

A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-atlanti Szerződés Szervezete témájú médiaállományokat.

• North Atlantic Treaty Organization
• NATO archívum
• NATO-csúcsértekezletek
• Az Észak-atlanti Szerződés szövege (magyarul) – nato.int
• Az Észak-atlanti Szerződés szövege Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul) – kulugyminiszterium.hu
• A NATO első fél évszázada – László Balázs cikke az Európai Utasban
• Pirityi Sándor: Ötvenöt éves a NATO
• Manley kemény üzenetet küldött a NATO-nak – Cikk a Kanadai Magyar Hírlapban
• Kompromisszum az afganisztáni misszióról – Cikk a Kanadai Magyar Hírlapban
• NATO.lap.hu – linkgyűjtemény

• Magyarország és a NATO kapcsolatai
• Katonai szabvány
• NATO-kód