Nabú-naid – Wikipédia

Nabú-naid
Babilonia királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 556 – Kr. e. 539
Elődje	Lábási-Marduk
Utódja	nincs
Életrajzi adatok
Született	Kr. e. 609 után Harrán
Elhunyt	Kr. e. 539. november 6. Carmania Satrapy
Édesapja	Nabu-balatsu-ikbi
Édesanyja	Adad-Guppi (Adda)
Házastársa	Nitokrisz (II. Nabú-kudurri-uszur leánya)
Gyermekei	fia: Bél-sar-uszur leányai: Al-nigaldi-Nunn Ina-Eszaggila-Risat Aqabába
A Wikimédia Commons tartalmaz Nabú-naid témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nabú-naid (nevének jelentése: Nabu legyen magasztalva)^[1] vagy "Nabu dicséretet kapjon."^[2] (uralkodott Kr. e. 555 – Kr. e. 539) az Újbabiloni Birodalom utolsó, talán legkülönösebb királya volt. A korabeli források többnyire őrültnek állították be, a holt-tengeri tekercsek egyik története^[3] különös betegségéről ír, de benne tisztelhetjük az egyik első múzeumalapítót és régészt is, aki valószínűleg balul kiütő reformjaival vívta ki az utókor megvetését.

Hérodotosznál az 585-ös méd–lüd békekötés tárgyalásánál felbukkan a „babülóni Labünétosz”, aki a közvetítő szerepét játszotta. A történetírás atyja később, a perzsa I. Kürosz kapcsán ismét említ egy Labünétoszt, aki viszont Babilon királya. Ez utóbbi nyilvánvalóan Nabú-naid, az viszont nem tudható bizonyosan, hogy azonos-e a közvetítővel.

Az mindenesetre tudható, hogy apja, Nabú-balasztu-iqbi maga is tanult udvari méltóság, Harrán helytartója, édesanyja, Adad-Guppi pedig a harráni Szín-templom papnője volt, Nabú-naid pedig II. Nabú-kudurri-uszur és Nergal-sar-uszur udvarában egyaránt szolgált; feltételezhető, hogy szintén Nabú-kudurri-uszur veje volt.

Mivel Nabú-naid anyja, Adad-Guppi rendkívül sokáig (102-104 évig) élt, elképzelhető, hogy rokonságban állt az asszír uralkodóházzal is. A leletekből kiszámítható, hogy Kr. e. 648 körül született, és Kr. e. 547 körül halt meg. Fiára rendkívül nagy befolyással lehetett, ugyanis – azon túl, hogy sztélét állíttatott az emlékére – uralkodói pompával rendezett számára temetést.

Nabú-naid propagandája közvetlen elődjéről, Lábási-Mardukról igen sötéten nyilatkozott, amivel talán annak valamiféle szellemi visszamaradottságára utalhatott. Nem csodálkozhatunk azonban azon, hogy elődjét rossz fényben próbálja feltüntetni, hiszen az ifjú Lábási-Marduk meggyilkolásában részt vevő udvari emberek között ott volt maga Nabú-naid is.^[4] Uralkodásának első éveit nyugati hadjáratokkal töltötte. Harráni feliratából kiderül, hogy Szín holdisten felszólítására kezdett az istenség templomának (Éhulhul) újjáépítésébe. A feliratok elég rejtélyesen fogalmaznak, de feltételezhető, hogy a papság elégedetlenséget, lázongást szított, ami – talán járvány okozta – népességcsökkenéshez vezetett. A felkelés oka valószínűleg a templomok felett megerősített királyi felügyelet, illetve esetleg a babiloni központú Marduk-kultusz háttérbe szorítása állt Szín holdisten tiszteletének javára. A király uralkodása végén valóban restauráltatta a harráni és uri Szín-szentélyt, En-nigaldi-Nanna nevű lányát pedig ez utóbbi papnőjévé tette ősi, akkád korba visszanyúló hagyományt felelevenítve. Mindazonáltal a többi szentély nem szenvedett jelentősebb kárt, a király azok számára is rendszeres adományokkal szolgált. (Sőt, a templomfelújítások közben jelentős régészeti felfedezéseket tett, amelyek eredményeit Babilonban ki is állíttatta.) Nabú-naid valószínűleg nem törekedett a Szín-kultusz kizárólagossá tételére.

A lázadás végeztével (talán Kr. e. 552 körül) 10 évre az arabok közé költözött, és a Tajmá-oázistól Jaszribig (Medina) terjedő területen, a mai Szaúd-Arábia északnyugati részén tartózkodott – sőt talán uralkodott is. Kr. e. 541 táján hazatérve átvette az irányítást az addig teljhatalmú helyetteseként ténykedő fiától, Bél-sar-uszurtól, és véghezvitte a harráni templom újjáépítését.

A harráni építkezést az tette lehetővé, hogy a perzsa Kürosz leszámolt a várost addig ellenőrző médekkel, majd Lüdiában hódított. Ezek után azonban Babilónia ellen fordult. Nabú-naid felkészült a támadásra, de a perzsák Opisznál elsöpörték hadait, majd ellenállás nélkül bevonultak Szipparba és végül Babilon városába. Bél-sar-uszurt megölték – erről a Biblia is megemlékezik, ld. a híres „mené, mené, tekél, ufarszín/parszin” jelenet –, apja azonban valószínűleg életben maradt, és perzsa fogságban halt meg.

Kürosz nem rombolta le Babilon városát, sőt a források szerint örömujjongással fogadták. A perzsa birodalomalapító fő helyi támogatói a Marduk-papok voltak, akik az utolsó kháld király ellen hangolták a közvéleményt. Nabú-naid, a tudós reformer nevét kitörölték feliratairól.

• Nabú-naid-legenda
• Nabú-naid-gúnyirat

• Biblia. S. l., Szent István Társulat, s. a. (katolikus)
• Csabai Zoltán: Egy babiloni magánarchívum házbérleti szerződései. In: Sic Itur Ad Astra, 2005/2-3. pp. 78-108.
• Dandamaev, M. A.: Neo-Babylonian Society and Economy. In: Boardman, J., et. al., eds. The Cambridge Ancient History, vol. III/2. Cambridge, Cambridge University Press, 1991. pp. 252-275
• Hérodotosz: A görög-perzsa háború. S. l., Osiris, 1997
• Kalla Gábor: Mezopotámiai uralkodók. S. l., Kossuth, 1993 (A világtörténelem nagy alakjai)
• Komoróczy Géza: Arany fej, agyaglábú szobron. Az asszír világbirodalom széthullása. In: Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Bp., Századvég, 1992. pp. 108-182
• Komoróczy Géza: Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódoltságig (2). Terebess Ázsia E-Tár

Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISSN 1218 9855 (2003). ISBN 963 389 425 5 

• Oppenheim, A. Leo: Az ókori Mezopotámia. Bp., Gondolat, 1982
• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8 

• Wiseman, D. J.: Babylonia 605 – 539 BC. In: Boardman, J., et. al., eds. The Cambridge Ancient History, vol. III/2. Cambridge, Cambridge University Press, 1991. pp. 229-251

Előző uralkodó: Lábási-Marduk

Babilon királya 555 – 539

Következő uralkodó: –