Nardò – Wikipédia

Nardò
Nardò központja
Nardò központja
Nardò címere
Nardò címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióPuglia
MegyeLecce (LE)
Rangközség
FrazionékBoncore, Cenate, Pagani, Roccacannuccia, Santa Maria al Bagno, Santa Caterina, Sant'Isidoro, Villaggio Resta
VédőszentVilágosító Szent Gergely
Irányítószám73048
Körzethívószám0833
Forgalmi rendszámLE
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség30 790 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség160,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság45 m
Terület190,48 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 10′ 47″, k. h. 18° 02′ 00″40.179722°N 18.033333°EKoordináták: é. sz. 40° 10′ 47″, k. h. 18° 02′ 00″40.179722°N 18.033333°E
Elhelyezkedése Lecce térképén
Elhelyezkedése Lecce térképén
Nardò weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nardò témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nardò város (közigazgatásilag község) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

A Salentói-félsziget déli részén fekszik, Gallipolitól északkeletre.

Története

[szerkesztés]

A települést a messzápok alapították i. e. 10. században. A rómaiak i. e. 269-ben foglalták el. A Nyugat-római birodalom bukása után a bizánciak és longobárdok fennhatósága alá került. 1055-ben a normannok foglalták el, majd 1266-ban az Anjouk. 1497-ben az Acquaviva család tulajdonába került, akik meghonosították a reneszánszot a városban. 1647-ben a város lakossága fellázadt a spanyolok uralma ellen, de a nápolyi spanyol alkirály seregei leverték a lázadást. 1806-ban vált önállóvá, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.

Népessége

[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Látnivalók

[szerkesztés]
  • a város központja a Piazza Salandra
  • a 11. században épült Duomo (katedrális), amelynek homlokzatát a 18. században átépítették, de belsője megtartotta eredeti román-gótikus stílusjegyeit
  • a 16. századi San Domenico templom, barokk homlokzatával
  • a Santa Maria del Carmine-templom reneszánsz portáljával
  • az 1618-ban épült San Cosimo-templom
  • a 12,5 km hosszú autóverseny pálya
  • Olaszország első Holokauszt Múzeuma: az Emlékezet Múzeuma itt létesült, abban a városban, ahol a túlélő zsidók számára menekülttábort állítottak fel a negyvenes években. A kiállításon látható Zivi Miller román származású zsidó művésznek a menekülttáborban való tartózkodása idején készült három restaurált freskója. A Nardón áthaladó 150 ezer zsidó menekült között olyan személyiségek voltak, mint két későbbi izraeli miniszterelnök, Ben Gurion és Golda Meir, továbbá Mose Dajan, a későbbi védelmi miniszter.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nardò&oldid=27457294”